Adam Sandler minden filmjében Adam Sandler. Ha nem színészről volna szó, hanem mondjuk tűzoltóról, kőművesről, gépészmérnökről, pizzafutárról vagy bármi egyébről, úgy a fenti kijelentés dicséret lenne. Azt jelentené, hogy önazonos a csávó, nem játsza meg magát, ő olyan, amilyen, jelen esetben olyan adamsandleres. A színészmesterség azonban más.

Ott ugyanis elvárás, hogy néha ilyen legyél, néha olyan, s abból, hogy olykor rád se lehet ismerni, nem az a helyes konzekvencia, hogy te egy kétszínű, köpönyegforgató, sunyi disznó vagy, hanem az, hogy színész. Nos, ez a következtetés Adam Sandlert cseppet sem fenyegeti.

Az Adam Sandler filmek mindegyike Adam Sandler körül forog, és mindegyik ugyanakörül az Adam Sandler körül. Kötelező vele azonosulni. Nem pusztán ő a főszereplő, az egész cselekmény csakis az ő viszonylatában értelmezhető, mindenki Adamhez képest jó vagy rossz a történetben. Olyan nincs, hogy egy film, amiben Adam Sandler játszik. Az ilyen filmek Adam Sandler-filmek. S ha egyet láttál, láttad mindet.

Adam mindig ugyanaz a kedves, kedélyes, közvetlen fickó, aki az egyszerű közemberekkel remekül szót ért, a hatalmaskodó és arrogáns figuráktól viszont irtózik, s ezt nem is rejti véka alá. Ami a szívén, az a száján, nyílt és egyenes, emellett pedig a legjobb barát akár már öt perc után is, neki bátran kiöntheted a lelked, megértő, segít. Csalhatatlan erkölcsi iránytű munkál benne, melynek jelzéseit a legnagyobb természetességgel követi és közvetíti környezete számára. 

Nincs nagy farka, de annál nagyobb a szíve - épp fordítva, mint filmbeli riválisának. Szeret esténként a kérón betépni a spanjával, aki történetesen mindig Rob Schneider, de ettől még cseppet sem züllött fickó. Eljár dolgozni, de nem rajong a melójáért elsősorban a főnöke miatt, aki egy hatalommániákus seggfej, ráadásul alkalmatlan is a munkakörére. A jóeszű Adam sokkal jobb főnök lenne, a kollektíva is jobban szeretné, sokáig mégsem kapja meg az esélyt, mígnem egy nap...

Bár a fenti körülményrendszer egyes elemei olykor változhatnak, a lényeg állandó és X+1-szer ismételhető: az abszolúte előitéletmentes, empatikus, laza és jókedvű Adam Sandler példát mutat egész Amerikának, hogyan kell az egyszerű kisembernek helyesen és jól reagálni az élet kihívásaira, s amint filmjeiből kiderül, az egyenesség, a becsületesség, a korrektség mindig kifizetődik az életben. Apafej, Sátánka, Kismenő, 50 első randi, Távkapcs és még mittomén hány film, de ugyanaz az Adam. Érdekes kérdés, hogy akkor vajon mi van, ha Adam Sandler maga is ilyen, mi van, ha saját magát adja minden egyes szerepében? Ez ugyanis azt jelentené, hogy Adam Sandler nem is színész, hiszen még ezt az egyetlen karaktert sem kellett eljátszania soha.

(Az igazságosság jegyében hozzá kell tennem a fenti értékeléshez, hogy Paul Thomas Anderson kiváló filmjében, a Kótyagos szerelemben Sandlerre a fentitől alaposan eltérő szerepet osztott, és az eredmény meggyőző volt. Ebből az látszik, hogy egy jobb rendező azért tud kezdeni vele valamit.)

A legújabb Sandler-moziban, az Esti mesék című Disney-produkcióban pedig már megint itt van ugyanaz az Adam, akit olyan jól ismerünk. Ezúttal egy örökségéből kiforgatott szállodai karbantartót játszik, aki esténként mesékkel ringatja álomba unokaöccseit. Adam Sandler (mivel ő mindig ugyanaz, teljesen fölösleges a szereplő nevével bajlódni) élete akkor fordul fel fenekestül, amikor rájön, hogy a mesék másnapra valóra válnak. Vajon sikerül a kis ezermesternek visszaszerezni örökségét, és a mesék segítségével eljutni oda, ahová hivatott, vagyis a hoteligazgatóvá válni? Nyilván nem lövöm le a poént, ha elárulom: természetesen sikerül.

Az Esti mesék egyébként nem más, mint A zuhanás című film pofátlan lekoppintása. Szemérmetlenül kifosztja és húsz centes áron kiárusítja azt, úgyhogy aki látta már Tarsem Singh filmjét, sőt esetleg tetszett is neki, nos, annak különösen nem ajánlom az új Sandler-movie-t. Emellett nem egyszer és nem is kétszer fordult elő, hogy egy-egy dialógus hallatán annyira elszégyeltem magam, hogy be kellett húznom az arcomat a pulcsim alá, ez pedig a jelenlegi mozijegyárak mellett luxus a javából.
Teljesen fölösleges bármit is tanácsolni egy Sandler-film kapcsán. A csávó eddigi filmjei mind-mind az új produkció promóinak tekinthetők. Ha szeretted őket, akkor nagyon nagy eséllyel ez is tetszeni fog, a Sandler-brand ugyanis egy jól kipróbált, sokmilliárdos hollywoodi üzletág. Egy gyorsétteremlánc a filmek világában, megbízhatóan szállítja mindig tökugyanazt, úgyhogy mindenki pontosan ismeri. Épp annyira fölösleges tehát ez a filmajánló, amennyire abszurd lenne egy értékelés a McDonaldsról egy étteremkritika rovatban.