Márkus Tibor jazz-, rock- és klasszikus elemekből épülő Bábszínház című szvitje koncertszínhelyen is megszólal. Három zenekari csoport jelenik meg január 19-én a Fesztivál Színház színpadán, mindegyik más stílus jellegzetességeit képviseli.
A Bábszínház című, nagy formátumú szvit három különböző zenekari csoportra írott concerto grosso, amelyben a klasszikus zene, a jazz és a rock elemei szerves egységet alkotnak.
A szvit egyes tételei a három zenekari csoport által képviselt stílusok jellegzetességeit, illetve azok fúzióját, egymásra gyakorolt hatását tükrözik. Így az egyes tételek - amelyeken keresztül egy bábszínházi előadás szereplői körvonalazódnak - klasszikus-, jazz- és rockhatásokat idéznek, majd korstílusok fokozatos párbeszéde bontakozik ki.
A szereplőgárda éppolyan változatos, akárcsak a régi commedia dell'arte-bohózatok jellemkarakterei, aminek következtében a szerző igencsak nagyvonalú hangszeres apparátust vonultat fel a darab megszólaltatásához. Akárcsak Leopold Mozart Játék-szimfóniájában, itt is szerepet kapnak olyan szólamok, amelyeket gyerekek adnak elő, ám külön kihívást jelent, hogy a Bábszínházban profi jazzművészek kíséretében kell helytállniuk az ifjú hangszereseknek január 19-én a Művészetek Palotájában.
A klasszicizáló tételeket dzsesszimprovizációk követik, amelyekben megint csak a magyar jazz több generációja találkozik egymással. Az előadásban főszerephez jut vetített háttér (álló- és mozgóképek, filmrészletek) és tánc is, Péli Sipos Viktória és Varga Attila és Kecskés András pantomimművész tolmácsolásában.
"Mindnyájan egy bábszínház részesei vagyunk. De nem mindegy, hogy mi irányítjuk a bábukat, mi vagyunk a bábuk, vagy csak egyszerűen a közönség soraiból szemléljük az előadást" - állítja művéről Márkus Tibor.
