A 2008-as év végére jelent meg Kovács Gábor és Vétek György könyve, Sörtéka címmel, az Aréna Kiadónál. A Kolibri-pincében megtartott bemutatón ott volt a Kultúrpart is, elvégre a „Habos kalandozások a világ körül” alcímet viselő mű az első olyan sörkalauz, amelyet magyar szerzők állítottak össze, és amely Michael Jackson sörkönyve után végre magyar szemmel enged bepillantást nyerni az egyetemes komlókultúrába.

A sörfőzés történeti áttekintése után magyarországi, majd európai, sőt világ körüli sörutazást tehetünk a szerzők vezetésével. A legérdekesebb számunkra a hazai sörkultúra múltjáról és jelenéről szóló fejezet, amelyből megtudhatjuk, hogy a sör a magyarok számára is legalább olyan ősi ital, mint a „nemzetinek” tartott bor. Persze a múlt itt is szebb, mint a jelen – de hát ehhez mi, magyarok már hozzászoktunk. 

Az I. világháborúig a magyar komlólevek Európa-szerte ismertek voltak, ha nem is vetekedhettek a cseh vagy bajor serfőző mesterek műveivel – mára hat nagyobb (Bőcs, Kőbánya, Martfű, Monor, Pécs, Sopron) és közel hatvan kisüzemi serfőzde elégíti ki, elsősorban a hazai serbarátok igényeit. Az itt készült termékek nem kis hányada külföldi licenc alapján készül, részben külföldi alapanyagokkal, ám a víz helyi forrásokból jön: hogy ez miképpen befolyásolja a hazai sörök minőségét, arról mi most udvariasan hallgatunk, amiképpen arról is, hogyan s miért kerül a kukoricagríz, az aszkorbinsav és egyéb furcsaságok a Magyarországon készített seritalokba. Lehet persze, hogy csak a szokásos magyar kísérletező szellemről van szó… Ami a serfogyasztást illeti, a tisztes középmezőnyhöz tartozunk, évi 75 liter/fő fogyasztással. 

Igen kellemes fejezet a vaskos és elegáns kötetben a „Sörrel főzés tudománya”, amely ugyancsak nem mai divat: úgy másfél-két évezredes múltra tekint vissza. Abban az időben még az asszonyok dolga volt a serfőzés, így hát a konyhán „kéznél volt” a komlólé, nem csupán ivás céljából. Ezután hosszabb szünet következett, a kolostori és a városi céhes serfőzés idején ugyanis némileg elfelejtődött a sörrel való sütés-főzés tudománya, annál inkább divatba jött a sörrel való lerészegedés mestersége. Manapság szerencsére ismét dúskálunk a sör és a gasztronómia találkozásának örömteli eredményeivel. 

A fejezetből megtudhatjuk azt is, hogy amint az egyes borfajtákat, úgy a serféleségeket is illik megválogatni a fogyasztott ételek mellé – egy remek kis táblázat ad útbaigazítást arról, mit, hogyan, mihez kortyoljunk. A szerzők szerint például ha Guiness, akkor osztriga és tenger gyümölcsei, ha pedig Pilsner Urquell, akkor aperitifek, gombaételek, világos mártással tálalt gasztronómiai csemegék. A fejezetben természetesen receptek is vannak szép számmal.
A kötetből megismerkedhetünk még a sörkóstolás fortélyaival, és ugyancsak terjedelmes, képekkel gazdagon illusztrált fejezet mutatja be a sörrel kapcsolatos kultusztárgyak gyűjtőit és gyűjteményeit. Emeljük ki közülük a Szemere István által 1999-ben alapított Söröskorsó és Pohárgyűjtő Egyesület áldásos tevékenységét… 

A kötet végén található Sörlexikont ugyancsak érdemes átböngészni, mert megtudhatjuk belőle egyebek között azt is, mi az az ispotályos sör, vagy hogyan kell jégsört készíteni, és hogy miért szerepel annyi sörnévben az Ur szócska előtagként. Kovács Gábor és Vétek György urak igen tisztességes munkát végeztek, és a kiadó is kitett magáért a küllemet illetően: a kötet végülis olyan, mint egy frissen és szakértelemmel csapolt pilzeni, gyönyörű, patinás korsóban asztalunkra téve… Jóllehet 2009 hivatalosan nem a Komló Éve, de ez aligha zavarja azokat a serbarátokat, akik naponta ünneplik aranyfényű kedvencüket törzsasztaluk mellett. Egészségükre, éljen 2009 és a jó öreg komlólé!