A 80-as évek magyar undergroundjának csak az utolsó morzsáit csíptük el, a záróbulikra jártunk: Fekete lyuk, FMK, Tilos az Á, aztán később bezárt a Kispostás és a Ráckert is. „Aki szórakozni jött menjen haza” – kezdte az egyik VHK koncertet Grandpierre Attila, és így volt ezzel az URH, a Trabant, az Európa Kiadó, a Sziámi is.

A Trafó Bár Tangó klub 906 sorozata viszont ennek a vonulatnak a napos oldalát mutatja be csütörtökönként, január 8-án az Ef Zámbó Happy Dead Band és a Satöbbi zenekar lép fel együtt.

A szentendrei avantgárd képzőművészet leglazább alakja, Ef Zámbó István, az „Álomi Reményfűző Intézet Sorskutatója”, autodidakta életművész, a Bizottság alapítótagja, művészetében legfontosabb szimbólumok a gyerekkor kreativitását idéző pöttyös labda, és a képekbe épített bunda és szőrdarabok, amelyek „egyes nézőkre tudat alatt hatnak.”

Ef Zámbóra nagyjából ugyanazok jártak, mint Bizottságra, csak itt az elmélyült műanyagpoharas imbolygás a linóleumpadlón táncoló tömegnek adta át a helyét. Ez most is ugyanígy van, a változás, csak az, hogy helyenként az Ef Zámbó HDB. kísérleti tánczene után transzcendens hiphop-al folytatja. Egy Visegrád környéki rapper frissíti a repertoárt, aki ránézésre nagy reneszánsz királyunk reinkarnációja, Kettős Tamás már megjelenésével is közízlést sért: bőgatya helyett lábikrákra feszülő zoknit és csatos cipőt hord, a szövegekre véletlenül felfigyelőt pedig könnyen érheti megvilágosodás-élmény, amit a Trafó Bár Tangó diszkógömbje alatt mégsem semmi.

A Satöbbi szövegekből dől a hülyeség, amit abszurd humornak is lehet nevezni, tekintettel a frontember Pethő Zsolt Holló színházas hátterére. Az viszont jó, hogy közép-európai popikonok is dalszövegekbe kerülhettek, nem csak Nemecsek Ernő, hanem Runcájsz, Rejtő Jenő, Habsburg Ottó, és sokan mások. A Macskafogó (I) legjobb szövegéből is csináltak egy számot: - Adj egy cigit különben ízekre pofoztatom magam, és ezt nyugodtan veheted fenyegetésnek is! A reggae, tangó, csacsacsa, boogie, beat és punk zenei alapokra épülő számokat néhol szürreális, ironikus, vagy éppen lírai dalszövegek teszik különlegessé:



„Mennyi szó, mennyi hang
Könnyű nők, nagy kaland
Napernyő, víztükör
Étellift, medvebőr

Mennyi új kapcsolat
Igyad csak a pancsokat
Dús a fű, golfütő
Jó dohány, jó tüdő

Nagyszerű nagyvilág…”