Bársony Júliát a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem harmadjára kérte fel, hogy tartson kurzust az élő előadóművészet és a vizuális kommunikáció összefüggéseiről.

A kurzuson zajló munka bemutatásának a Merlin Színház eddig még ismeretlen padlástere ad otthont. A helyszín pedig már maga az alkotás részének tekinthető: a tetőszerkezet úgy borul a rendhagyó kiállítás terére, mint egy félig nyitott könyv. Alatta gondosan összeválogatott gondolatok, betűkből, szavakból, nagy gonddal összerakva. 

Minden alkotótól olvasható valami a középen elhelyezkedő hosszú asztalon elhelyezett emlékkönyv-füzetek lapjain. A kiállítók maguk, a kiállítás tulajdonképpeni tárgyaiként, egy-egy boxban alkotnak a szemünk láttára, „work in progress”, miután nevük elhangzása után előtűntek a félhomályból. 

Egy részük csendesen, önmagából merítve, önmagában foglalkozik a betűkkel, képekkel, égig érő pennával, végtelen hosszúnak tűnő tintacső vagy az arcot simogató tű segítségével jegyezve fel, szőve tovább gondolataikat, asszociációkat, a „gondolat” szóval eljátszva. Mások csak a közönséggel kommunikálva tudják létrehozni estéről estére elkészülő alkotásukat, egy vékony madzagra felfüggesztett dobozt, árnyfalat, tükröket, morze-kijelzőt vagy SMS küldő programot használva eszközül. Megint mások pedig szőtt vagy festett installációt készítenek, lassan mozogva az időben, mint amilyen nyugodt ritmusban a kiállítást kísérő hang felteszi a kiállítás tartalmára reflektáló ontológiai kérdéseit. 

A néző pedig járkál, SMSre válaszol, morzejelet küld, rajzol és ír. Kérdései, észrevételei később megválaszolásra is kerülhetnek, így indítva útjára egy újabb kommunikációs gombolyagot az egymást nem ismerő emberek között. Akik a kis pátosszal teli, csendes szemlélődést követően egymással is szóba elegyedhetnek, mégpedig a betűk tényleges elfogyasztása és megemésztése során, az asztal körül üldögélve. 

Az Ex Libris nemcsak kiállítás, nem kizárólag színház, és nem is performansz, hanem ezek sajátos, térben-időben jól adagolt egyvelege. Nem erőszakos, de lehetőséget ad. Komoly, de játékos is. Megkomponált, de élő. Akció és reakció. Egy asztalhoz ültet bennünket egy a betűk, szavak és gondolatok által betöltött térben, hogy használjuk őket és kapcsolatba kerüljünk egymással, az alkotókkal és a tárgyakkal – betűvel, szóval.