„Becsüld a gépet!”, „Éljen öt éves tervünk!”, „Minőséget a dolgozónak!” - ilyen és ehhez hasonló felszólítások és kijelentések mellett építették boldogan a szocializmust fiatalok, gyermekek, idősek egyaránt. Vidám, őszinte mosolyok, óriás pöttyös bugyi és Pajtás fényképezőgép, márciusig a VAM Design Centerben.

Bár a kiállítás címe Legvidámabb barakk, az amúgy a késő kommunizmust idéző szlogent a szervezők most kiterjesztették egészen az 1950-es évekig azzal a nem titkolt céllal, hogy az emblematikus címke, mint életérzés, és ne mint történelmi periódus fémjelezze azt a kiállítást, amely meg kívánja mutatni, hogyan is vált az ország az ötvenes évek kemény agitprop szocializmusából a legvidámabb barakká.

Emlékszem, gyermekkoromban nagyon irigyeltem nővéremet, amiért ő úttörő, sőt, kisdobos is volt. Én - sajnos - nem. Sokat próbálgattam barna színű csatos kisdobos övét és kendőjét a tükör előtt, mikor épp nem volt otthon. Ma persze mindketten röhögünk az egészen, ám most meg azért irigylem, hogy a VAM Design kiállításán ő nosztalgiázhat, én meg csak (a látottak alapján) elképzelhetem a születésem előtti éveket. Ám a fiatalabb generációnak is izgalmas, élménydús program a kiállítás.


A kiállításon elsősorban fotókkal várják az odalátogatókat, a termek közepén pedig vitrinekben kiállított, a galériának adományozott tárgyakat helyeztek el - igaz, még nem teltek meg az üvegszekrények. A kiállítás megnyitója előtti felhívás szerint ugyanis bárki beviheti, a galériának adhatja bármely retro tárgyát, ruháját. Akad azért szép számmal hajbúra, púder és szocialista telefon, de előbb szóljunk a képekről.

Az első teremben azonnal a negyvenes, ötvenes évek divatjáról szól a fáma: a Magyar Divattervező Művészek Szakszervezetének bemutatója, majd a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének fotói láthatóak 1947-ből. Érdemes jobban szemügyre venni a modelleket, és összehasonlítani a mai lányokkal: idősebb generáció, persze vastagabbak is, teltebbek, szóval, mások. Nagyon mások.
Láthatjuk a Szőrmekonfekció Vállalat szőrméit, és feltűnik egy eredeti fotó Yves-Saint Laurentről, 1954-ből, amint épp koktélruhatervét mutatja be.
A divatszekcióban sok-sok fürdőruhás modell mosolyog és pózol, hatalmas pöttyös bugyikban, hegyes melltartókban, aztán a következő képen már két  gyári munkás ifjú egyenruhában pózol: Kovásznai Ilona, a Rátpusztai Termelőszövetkezeti Csoport tagja, és Beke Ferenc, a MÁVAG gyári ifjú munkása látható a nemzetközi seregszemlén. „Minőséget a dolgozóknak” - ez áll a magyar divatbemutató kifutója feletti táblán, az ötvenes évek elején.

Néhány izgalmas képen a magyar filmművészet színe - java  is megjelenik: Látjuk Darvas Ivánt, Makk Károlyt, Pásztor István operatőrt a Liliomfi forgatásán, Latabárt, Ferrari Violát, Major Tamást fiatalon, kezdőként - szóval, sok-sok remek színész vár minket a Vam Design Centerben.
A társasági életet a Lővér szálló étterme, valamint egy gyermektábor mutatja be: menza - hangulat, bádogbögrék, műanyag asztalok és székek, és még mindig ott az a bizonyos, furcsa mosoly.

A szocialista embertípus

„Mi új iskolások ígérjük, hogy jó tanulással építjük a szocializmust”- olvasható egy öt év körüli gyermek kezében tartott táblán. Révai József szocialista embertípusa jól érzi magát evés közben, a gyermekek vidámak a SZOT gyermekszanatóriumban, és a mezőgazdaságban is ("Becsüld meg a gépet!" - olvasható egy traktoron).
Ahogyan akkor is vidámak a nők és férfiak, mikor a fotón óriási leárazás szemtanúi lehetünk; a Corvin Áruházban készült fotón jól látszik, a 80 forintos cipőhöz 54 forintért juthatnak hozzá.
A sor nem ér véget,  látjuk a Kossuth TSZ-t, egy jelenetet a tejbeszállításról, majd ismét néhány buzdító feliratot: "Éljen a nagyüzemi gazdálkodás, éljen ötéves tervünk!” -olvasható a gyári munkások kezében tartott papíron, és ezt a lelkesedést sugallja a Bambit palackozó nőkről készült kép is.
Hirtelen az Addams Family jut eszembe, ahogyan meglátom a babakocsijukat toló anyákat. A babakocsi ugyanis robosztus, hatalmas, valószínűleg többmázsás téglatest, de a gyermekek és anyák MOSOLYOGNAK, még mindig. Látunk karácsonyi életképet, kedves családokat, futballmeccset rádión hallgató fiúkat és lányokat...
A harmadik teremben találjuk a sportfotókat, Puskás Öcsi, Papp László, a Helsinki olimpia képei, Kárpáti György, egyszóval, mindenki ott van, aki számít, bónuszként pedig a terem közepén egy aprócska  szobor - Simon Templar szimbóluma.

A vitrinben elhelyzetett tárgyak java egy-egy gyűjtőtől származik: például a retro telefon, vagy a retro lámpa, nem beszélve a rettentő design - asztali óráról.

Természetesen nem hiányozhat egy ilyen kiállításról a Pajtás fényképezőgép, vagy a Nu Pagagyi-kópiák, a retro kólásüveg, csekkek az ötvenes évekből, vagy akár a régi MALÉV-beszállókártya.

A Legvidámabb barakk kiállítás rövid, de velős élményanyag, jót lehet nosztalgiázni, tanulmányozni azt a bizonyos mosolyt, és tanulni belőle.