A TünetEgyüttes ma este mutatja be Katasztrófa Maraton című új előadását a Szkéné Színházban. November 29-én szűk körű közönség már láthatott egy munkabemutatót a rendkívül érdekesnek igérkező előadásból, ami – immár végső formába öntve – szombat estig, minden nap este héttől látható.
Az előadás valódi türelemjátéknak ígérkezik, harcra kész nézőt kíván. A szövegek főleg verses jellegűek, és ez a líraiság az egész előadást átitatja. Ezt sugallja a fénytelenség, a félhomály, a szűk fény-ösvények, fény-oszlopok, a füst, a fénnyel való térfestés és díszletezés, a jelmezek romantikája.
Az önreflexió, és sajátos savanyú humora. Dolgozik a szövegek erejével, a szájjal, ami ezt mondja - a testet is szájként, a szavak megszólaltatójaként használva - a hangerővel, a hangszínekkel, a hangsúlyokkal, játszik a ritmussal, az ismétlődésekkel. A versek kompozíciója visszaköszön a néma- jelenetekben, és az előadás szerkesztésében is.
A várakoztatás gesztusát érezzük abban is, hogy betekintést engednek egy másfél hónappal később bemutatásra kerülő előadásba. Az utat, az irányokat, a térképet megtalálták, de vannak még kiforratlan elemek. A munkabemutató nem szab időbeli korlátokat önmagának, nem sejteti a majdani előadás valóságos idejét. A tempó változatlan, a sötétben zajló első fél óra megalapozza az este további menetét. Elmélyült kutatómunka részleteit leshetjük meg a szerkesztetlen időben.
Az idő felvállaltan vánszorgó múlása befolyásolja észlelésünket, ami az erős fény, vagy épp a sötétség hozzáadásával sajátos torzulásokat, összemosódásokat hoz létre. A szövegek nehezen érthetőek elsőre, de költői erejükkel hatnak ránk, és a folyamatos ismétlések, apró változtatások után különös módon csapódnak le az agyunkban. A bátor, avatott nézőnek mindenképp izgalmas, kincseket ígérő mélytengeri utazás lehet.
