Felléptek a U2-val, a Pearl Jammel, a Strokes-szal, tavaly az újságok a rocktörténelem forradalmárainak hívták őket, mi, magyarok pedig csak most kaptuk fel a fejünket? Elképesztő. A Kings of Leon nemcsak múltidőben forradalmár. A helyzet az, a forradalom még mindig tart.
Három testvér (Caleb Followill, Jared Followill és Nathan Followill) és egy szem unokatestvérük (Matthew Followill) fogták neo-garage-rock-alternatív stílusukat, és úgy megfűszerezték, hogy bizton állíthatom, utánozhatatlant alkottak. A kérdés csak az, hogy hogyan lehetséges, hogy Magyarországon még csak most figyeltünk fel a Kings Of Leon dallamaira.
A zenekar karrierjének története ugyanis 2003-ra nyúlik vissza.
A srácok apjáról és nagyapjáról elnevezett csapat (mindkettőjük neve Leon) első alkotása 2003-ban a Holy Roller Novocaine kislemez volt, ezen 5 dal szerepelt. E nóták később felkerültek következő albumukra, a Youth and Young Manhood című korongra, amely hatalmas sikert aratott mind a közönség, mind a kritikusok és újságírók körében, olyannyira, hogy például az európai sajtó a „rockzene forradalmát” emlegette akkoriban. Ahogyan az meg van írva, a Kings of Leon töretlenül haladt a siker útján: a Strokes és a U2 turnéján is felléphettek, míg később, második lemezük (Aha Shake Heartbreak, 2004) után a Pearl Jammel, Bob Dylannal is egy színpadon léptek fel. Harmadik lemezük
És most csak pislogunk nagyokat, tátott szájjal bámuljuk az MTV-t, a Sex On Fire és a Use Somebody videóklipjét, csutkára felhangosítva hallgatjuk a Petőfi Rádiót, mikor a Kings of Leon felcsendül, és érthetetlenül állunk szemben azzal a kérdéssel, hogy miért is nem vettük meg tavaly, és azelőtt, és azelőtt is lemezüket.
Az Only By The Night szépen, lassan szivárgott be az életünkbe. Persze, csepegtették nekünk a tutit, például a Crawl című dal már ingyenesen letölthető volt a lemez megjelenésével egyidőben, aztán megjelent a Sex On Fire klipje, és azóta mindenki dúdolja magában. És nem lehet elfelednünk azt a tényt sem, hogy 2008 szeptember 28-án a lemez az angol listák első helyén szerepelt, a csapat 220,000 eladott lemezzel büszkélkedhetett - nem véletlenül.
Sőt, a lemez hivatalosan az angol eladási listák harmadik helyén állt 2008-ban, Ausztráliában pedig az első helyen…
Nem csoda, hiszen Caleb Followill zseniális, rekedtes énekhangja (amelyet leginkább Marvin Gaye-hez tudnánk hasonlítani, bár a szerkesztőségben volt olyan is, akinek a Commodores: Nightshift című dala jutott eszébe róla).
A lényeg, igazi hős rockról van szó, semmi köze a manapság oly divatos, trendi indie - rock zenekarokhoz. Érettebb, komolyabb lemezt alkottak az egyébként igen fiatal srácok (Caleb 1982-ben, Nathan 1981-ben, Matthew 1984-ben, míg Jared 1986-ban született).
Ahogyan az első dal, a Closer sejtelmes, misztikus és pszichedelikus hangzásvilágot képvisel, és leginkább dögös dal, úgy pörög fel a Crawl, melyben megérkezik a már említett torzító is. Finoman ringatózunk a hangulatok és ritmusok, a nyolcvanas-évek érzése és a kortárs pszicho között. A Cold Desert érzelmes, romantikus, lassúzásra kitűnően alkalmas dal, mely után aztán áthullámzunk a Sex On Fire című slágergyanús számra, amit tényleg nem lehet megunni. Ekkor már végképp elönt minket a nyolcvanas évek - fíling. Ebből kicsit visszaveszünk - visszavehetünk a Use Somebody alatt, de azonnal felrázódunk ismét, mikor megszólal a Manhattan, majd a Reverly.
A hetedik daltól kezdve (melynek címe 17) tartja a szintet a lemez, nem unatkozunk, persze nem is verjük szét a házat, nem is ér már meglepetés, mégis andalító, kellemes hallgatni az albumot egészen a végéig.
Az utolsó előtti dalban (Be Somebody) azért kapunk még egy nagy löketet, és mintha csak élőben dülöngélnénk a koncerten, gondolatban öngyújtóval hadonászva búcsúzunk egymástól a Cold Desert című dallal.
A Kings of Leon hatalmas forradalmat csinált a rockzenében, és szerencsére még olyan fiatalok, hogy van idejük lázadozni. Sok ilyen rebelliót még nekünk.
