A V’Moto-Rock a honi popkultúra különös járgánya, a második lemezük és a Gyertyák című munkájuk a magyar rock and roll fontos vállalásai, de minden albumuk minőségi popzenét kínál, számos felejthetetlen slágerrel. Nemrég jelentette meg a Hungaroton a zenekar két utolsó lemezét egy CD-n.
Demjén, Herpai, Menyhárt, Lerch alkotta négyes volt olyan bölcs, hogy nem a zenészegójukat helyezték előtérbe, hanem a közönséget akarták szórakoztatni minőségi popzenével.
Volt, amikor egészen hard-rockosra vették a figurát (Boszorkányéj), néha new wave-es matatásokkal lepték meg magukat és a közönséget (Új év, Pedál), de számos olyan dalt szereztek utolsó két lemezükre, melyek erősen konvergáltak a nyolcvanas évek közepi diszkós sound felé.
A zenekar bámilyen műfajban otthonosan mozgott, némileg mindig a korszellemhez igazították zenés univerzumukat, de mindig megőrizték a sajátos V’ Moto-Rockra jellemző jegyeket. Vannak, akik csak a második és a harmadik albumukat tartják „igazi Moto-Rock-lemeznek”, számosan vannak, akik a Garázskijáratban (1984) már sokallják az elektronikát, későbbi lemezeken pedig - V’Moto-Rock 5. (1985), A fény felé (1987) - az egykori kritika is megjegyezte, hogy túlságosan is sok a diszkó felé tett engedmény.
Nos, ezt a képet szeretnénk árnyalni. A V’Moto-Rock 5. és A fény felé című lemezek – melyeket nemrég jelentette meg CD-n a Hungaroton – kifogástalan produkciók. Igaz, hogy alig hallani Menyus ízes gitárjátékát, és Herpai választékos dobolását, de a lemezeken annyi a hozzáadott érték (melódiaérzékenység, kifogástalan dalszövegek), hogy azt kell mondjuk: újra fel kéne fedezni ezt a két gyűjteményt. Most itt a kitűnő lehetőség: a Hungaroton egy CD-re pakolta fel a két albumot, ami költséghatékony megoldás volt, de talán nem olyan szerencsés, hisz az ember a kasszánál a saját emlékeit is megvásárolja, amelynek része a méretarányosan lekicsinyített lemezborító, arról nem beszélve, hogy a Moziklip című dal „technikai okok” miatt (nem fért fel) lemaradt A fény felé című lemezről.
A magyar poppiac sanyarú helyzetét ismerve azonban annak is örülhetünk, hogy a V’Moto-Rock teljes életműve részese lett a nagy magyar digitális zenei könyvtárunknak. A két lemezen talán a kelleténél több a korfestő effekt, az elektronikus dob, a gépi basszus, a nyolcvanas évek közepét jellemző szintetizátorhangzás, de azt senki nem vitathatja, hogy mindkét album kifogástalan zeneszerzői és hangszerelési teljesítményről árulkodik, olyan emlékezetes slágerekkel, mint a Mért adnánk fel, a Kulcs, a Kártya, vagy a Tűzvarázsló.
V-Moto-Rock
V’Moto-Rock 5. /A fény felé - Újrakiadások
Hungaroton – A magyar popsztori sorozat
10+9 szám 75 perc
V’Moto-Rock 5. /A fény felé - Újrakiadások
Hungaroton – A magyar popsztori sorozat
10+9 szám 75 perc
