A Gerbeaud egyike volt a legelső cukrászdáknak, és 1858, az alapítás éve óta senki nem vonta kétségbe szakmai elsőségét. A 150 éves cukrászda krónikáját tartalmazó elegáns kivitelű könyvről csütörtökön tartottak sajtótájékoztatót, amelynek alkalmából Pintér Katalin, a Gerbeaud Gasztronómia Kft. igazgatója bejelentette első külföldi üzletük megnyitását Tokió elegáns bevásárlónegyedében, a Ginzán.
Az albumhoz sokáig gyűjtötte össze a szerző, Niszkács Miklós a tárgyi emlékeket, írásos feljegyzéseket, képeslapokat. Segítséget nyújtott a cukrászda históriájának felidézésében a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója, Kiss Imre és kollégája, Csapó Katalin muzeológus is. Mint Pintér Katalin elmondta, sok törzsvendég segített az emlékek felkutatásában, valamint a Svájcból származó Gerbeaud Emil ottani családi szálainak felgöngyölítésében a magyar diplomáciai képviselet is.A könyv régi fotók és rézkarcok másolataival, receptekkel, irodalmi vonatkozásokkal idézi fel a 150 évet. A szép kivitelű kötet - Csigó László fotóival - a ház kiadásában jelent meg, 2000 példányban, magyar és angol nyelven és csak a Vörösmarty téri házban kapható.
Ma a Gerbeaud Ház - amelynek Erwin Müller német üzletember a tulajdonosa - nem csupán a legpatinásabb cukrászdát takarja, hanem sörházat, partiszervizt, divatos éttermet és számos rendezvény helyszínét. A cég 14 országba exportál mélyhűtött termékeket - például Franciaországba almatortát - és csokoládét. A japánok által szorgalmazott terv - hogy országukba "exportálják" a Vörösmarty téri cukrászdát - már évek óta folyik és a közeljövőben megvalósul.
Júliusban nyílik a 120 négyzetméteres cukrászda a tokiói Ginzán, szeptemberben pedig egy kis édességbolt is. A cukrászdában mindig lesz jelen magyar mestercukrász, de már hosszú hónapok óta folyik a japán kollégák betanítása is. A kínálatban megjelennek majd a ház régi specialitásai, de kisebbek lesznek az adagok, az ottaniak nem igénylik a jókora tortaszeleteket,a tányérnyi somlói galuskát.
A Gerbeaud krónikája maga a történelem. A könyvben szó esik arról, milyen élet folyt a Tanácsköztársaság idején a "Zserbóban" és hogyan állt vissza a régi rend, amelyet azonban csak pár hónappal élt túl Gerbeaud Emil, aki zseniális cukrász, nagyszerű családapa és kiváló tanítómester volt. Újításait, a konyakos meggyet, a csokoládédrazsét vagy a páratlanul népszerű libamájas molnárkát ma is ugyanúgy, kézzel készítik, mint annak idején.
Felesége, Ramseyer Eszter 1940-ben hunyt el, de utolsó napjaiig ellenőrizte, szabályszerű és ízléses-e a habos kávé a nemes porcelán csészében és eléggé ragyog-e az ezüsttálca a csokoládé alatt.