Egyedül nem megy? Sebaj, keress egy párt magadnak. Kettőn áll a vásár? Úgy is jó! Szólóban vagy duóban egyre megy. Az Orkesztika Alapítvány 1999-ben hirdette meg, és 2000 óta rendezi meg Szóló-, 2002 óta Duó Tánc Fesztiválját. Idén a megmérettetés a Mu színházban volt január 8-13-ig. A díjazottak fellépésének a Millenáris adott otthont.
A Szóló és Duó Tánc Fesztivál 2005-től kiterjesztette szárnyait más nemzetek fölé is, és így egyre rangosabb zsűri jegyzetel, vitatkozik és díjakat oszt a közönséggel együtt. A Fesztivál nem kisebb célt tűzött ki, mint azt, hogy mindenkiben, akiben van cufla, energia, kreativitás, és sűrűn csókolgatják homlokukat a múzsák, mutassa meg mit tud. A cuppanások intenzitását évente szakmai zsűri ellenőrzi és akiben lát fantáziát, díjakkal ostromolja. Az ötlet progresszív, nincs igazán korhatár 16-100 évig és a fölött (de tényleg, volt egyszer egy 80 éves jelentkező, csak idő közben lebetegedett) nincsenek stílus korlátok, előadó felkérhet koreográfust és fordítva.
A gálaesten ülök a Millenárisban. Bíborfüggöny és gongszó helyett egy illusztris vendégprodukció nyitja fel a színpad sötétjét: Horváth Csaba koreográfiája, Blaskó Borbála előadásában és Dresch Mihály zenéjével. Bár nem tartom magam skrupulus és szőrszálhasogató embernek, de azért a balettpadlót rendesen kifeszíthették volna, így merőleges szorgalmas vakondtúrások tarkították a két részes estét, s ez különösen a takarásokban lévő utcafények légkörében vált igen szembetűnővé. Nem baj, nem lehet minden tökéletes, a tisztességesen két nyelven felkonferált rövid táncművekre voltunk kíváncsiak, és meg is töltöttük a Minnerális Teatrum nézőterét.
Meg kell jegyeznem, hogy a szólók és duettek műfaját nem lehet félvállról venni (hol vagy Laczfi nádor?!) ezt igazán az tudja értékelni, aki volt már hasonló helyzetben, s a nagyérdemű előtt már bizonyított. Két dolgot hadd említsek: Egy akármekkora térnek is van súlya, amit még kíváncsi szemek is átjárnak. Minden tekintet téged néz, barátok és ellenségek szempár-kereszttüzében csak egyvalamit tehetsz – szó szerint – magadat adhatod. A másik az, hogy lekötni egy bizonyos ideig a nézők figyelmét, - egyedül, vagy párban - nem semmi dolog, tisztában lenni a „mágiával”, a nézőkkel való „nagy találkozás” felelősségével, és egy komoly felismeréssel: a pillanatok ezredrészei megváltoztatásának kulcsa a te kezedben van.
„Nagyító alatt” jobban kidudorodnak a részleteid, előnyeid s hátrányaid. De ez az előadóművészet lényege, s különösen a színészé, Grotowski-s megközelítésben: a teljes lemeztelenedés, másként nincs értelme. Nem kívánom értékelni a látottakat, ezt a zsűri és a közönség megtette. Iskolától és mestertől függ majd, mennyire hatolnak az előadók a „játék” mélyére, s az ami nagy kihívás: mennyire alakítják majd át a tánc nyelvét 21. század kihívásainak megfelelően. Számomra Arany virág humorral fűszerezett szólótánca s az izraeli páros duója maradt a lelkem felületén, de értékelem, hogy a cél nem a „tökéletesség” megmutatása volt.
A gálaesten bemutatott táncművek nem produkciók voltak – a minden úgy smakkoljon, ahogy kell szellemében – hanem kísérletek, s ez igazán erőssége volt az estének. Fontosak a nevek, a hús-vér alkotóké és a díjaké: Legjobb szólótánc a lengyel Aleksandra Dziuroszé, a „The last day” című darabjáé, a legjobb duótánc Ron Amit, Mor Shani Izraelből. A közönség díjai: „Valami... én és köztem” a holland Brian Tjon Tjauw Liem, a magyar Gaurean Ottilia, Simkó Beatrix „Gyújtópont”-ja. Az Orkesztika Alapítvány különdíjában részesült - a mozdulatművészethez legközelebb álló mű díja az „Angyalszárny... volt” címet viselte, koreográfia, előadó Fülöp Ágnes. Különdíjak: Az Európa Kulturális Főváros Pécs 2010 Terpsichore kurzus program ösztöndíjasai: a cseh páros Marie Janeèková, Helena ©»ávová, Monika Èástková, „Pszichogramma” előadásukkal nyerték el.
Örülök, hogy tehetségeket látok, jó ötletet, ha nem is mindig kidolgozott, humort is néhol. Kellemes érzésekkel távoztam, s tovább szurkolok azoknak, akik még hisznek a táncban, a művészet formáló erejében, az adásban s a mindenkori legnemesebb dologban a találkozás „szentségében”.
