Húsz éve, 1989. január 22-én hunyt el Weöres Sándor Baumgarten- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító, a múlt századi magyar költészet egyik legegyedibb alakja.

Szombathelyen született 1913. június 22-én. Anyai ágon nagyszebeni szerb családból származott, édesapja huszártiszt volt. Az érettségi után apja gazdaságában dolgozott, majd 1933-tól Pécsett az Erzsébet Tudományegyetemen előbb jogi, majd földrajzi és történelmi tanulmányokat folytatott. Diplomát végül filozófia-esztétika szakon szerzett, 1939-ben a filozófia doktora lett.

Már egyetemistaként bekapcsolódott a Batsányi Kör és a Janus Pannonius Társaság munkájába, részt vett a pécsi Öttorony című lap szerkesztésében is.
Tizenöt évesen jelent meg első verse a Pesti Hírlap mellékletében. Az Öregek című költemény annyira megtetszett Kodály Zoltánnak, hogy megzenésítette. A korabeli lapok - élen a Nyugattal - előszeretettel közölték bravúros verselésű költeményeit, a kor nagyjai, köztük Kosztolányi Dezső és Babits Mihály is felfigyelt tehetségére.

Első verseskötete Hideg van címmel 1934-ben jelent meg. 1935-ben Baumgarten jutalomban, 1936-ban Baumgarten-díjban részesült. 1937-38-ban Észak-Európában és a Távol-Keleten utazgatott. Az 1940-es években társszerzőként tevékenykedett a pécsi Sorsunk című újságnál, 1941 és 1950 között Pécsett, Székesfehérvárott és Budapesten különböző könyvtárakban dolgozott.
1947-ben költözött Budapestre, rá egy évre feleségül vette Károlyi Amy költőnőt. Ösztöndíjjal a római Collegium Hungaricumba ment, hazatérte után - politikamentes alkata és "formalizmusa" miatt - 1949-től csak a magyar irodalomban új minőséget jelentő gyermekversei (Bóbita, Ha a világ rigó lenne) és műfordításai jelenhettek meg. 1956-ban kiadták A hallgatás tornya című válogatáskötetet, de 1964-ig ismét nehézségei voltak írásainak közreadásával. 1966-ban Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban tett körutazást, 1970-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, a díj összegéből díjat alapított fiatal költők számára.


Sokhangú és igen terjedelmes életművében külön fejezetet jelent műfordítói munkássága, amely a költészet szinte valamennyi területére és korszakára kiterjedt. Különösen az antik kultúra és a keleti irodalom vonzotta, felfogására a keresztény és a platóni szemlélet egyaránt hatott. Három veréb hat szemmel címmel elkészítette rendhagyó válogatását a magyar költészet rejtett értékeiből és furcsaságaiból, írt mesejátékokat (A holdbeli csónakos), oratóriumdrámát (Theomachia) és drámai költeményt, minden hangnemben és versformában ugyanolyan magas színvonalon alkotott.

Műveiben egyszer mint kisfiú, majd mint görög bölcs, ismét máskor mint XVIII. századi, arisztokrata származású, félig cigány költőnő szólalt meg. Lónyay Erzsébet (Psyché) nevében írt verseket, majd papírra vetette a hányatott sorsú nő fiktív naplóját is, végül megszületett a műfajilag összetett Psyché, amelyből Bódy Gábor rendezett filmet.

Utolsó nagy fellépése Londonban volt, ahol 1980-ban felolvasói estet tartott. Hosszan tartó, súlyos betegség után Budapesten hunyt el 1989. január 22-én.