Hatalmas kritikai és közönségsiker Amerikában a Frost/Nixon című film, pedig nagyon egyszerű az alaphelyzet: két ember beszélget. Csakhogy nem akárkikről van szó. Egyikük Richard Nixon, az Egyesült Államok bukott elnöke, a másik pedig egy angol tévés műsorvezető, David Frost.

Peter Morgan nagy sikerrel futó színdarabját Ron Howard álmodta vászonra, méghozzá olyan kiváló stílusérzékkel, hogy sok kritikus szerint eddig ez a legjobb filmje. (A rendező olyan filmeket jegyez, mint az Egy csodálatos elme és az Apollo 13). 

Mitől olyan izgalmas a két férfi beszélgetése? Attól, hogy hatalmas küzdelem folyik közöttük. Nixon azért választotta az általa léhának gondolt angol műsorvezetőt, hogy gyenge ellenfélre találjon, és így olyan irányba terelhesse a diskurzust, amely szándékainak megfelel. Azért vállalkozott ugyanis a maratoni interjúra, hogy rehabilitálja magát az amerikai közvélemény előtt. Csakhogy számítása nem válik be. 

Frost felnő a feladathoz, és kelepcébe csalja a bukott elnököt: az elvesztett vietnami háború ügyét és a Watergate-botrány részleteit feszegetve színvallásra kényszeríti a ravasz politikust. Ez az oka a film sikerének: a Frost/Nixon új megvilágításba helyezi Amerika közelmúltjának egyik legellentmondásosabb időszakát.