Magyarország „legnépiesebb posztmodern kocsmazenekara”, a Zuboly nagybőgőse Hock Ernő jópár jazz-formáció tagja, és hangszerével a színpadon való zenélésbe is többször belekóstolt már. A színházi előadásokkal, a 60-as - 70-es évek táncdalos-beates funk zenéjét játszó Qualitons zenekarral és számos lemezfelvétellel tarkított életmódja, leginkább az általa kedvelt „free”-jazzhez hasonlítható.

A nevedet a színházi produkciók kapcsán most egy másik  közönségréteg is megismerheti.
HE: Három éve kértek fel először, hogy vegyek részt egy színházi darabban. A Bárka nagyszínpadán Mezei Kinga Pilinszky versekből Fabula címen állított össze egy előadást. Vele ugyanígy a Bárkában később is dolgoztam, akkor Hrabal szövegekhez zenéltem, a Vasárnap nem temetünk című előadáshoz. Tavaly a Zubollyal már kifejezetten a Honvéd Színház bemutatójához írtuk a számokat a Mi a szerelem? című Kárpáti darabhoz, a saját stílusunkban. Most pedig a Nemzetiben volt a Pokoli disznótor bemutatója, ahol a zene az előadás fontos részét képezi, amolyan klasszikus kortárs vonalat képviselve. Utóbbiról tanultam is, gyakoroltam is, mégis kevéssé vagyok benne jártas, hiszen a kortárs jazz-közeli dolgok jobban érdekelnek, ezért is érdekes ezt is kipróbálni.

A Zuboly tagjaként is sűrű lesz a programod az év elején.
HE: Igen, most 22-én a MÜPÁ-ban lesz egy koncert még a régi felállásban, ahol a Kampec Dolores is fellép. Márciusban megjelenik az új albumunk, amin két fővel gyarapodik a Zuboly és inkább elektronikus alapokon nyugszik. A bemutatója április 11-e lesz, amit a Dürer kertben tartunk. A lemeznek már a címe is nagyon optimista: „Virágoztass engem”. Az elektronikus kiegészítésnek, a dobalapoknak, sampleres elemeknek és a lemezlovasnak köszönhetően más lesz a hangzása, mint az előző lemeznek. Mi négyen azt hozzuk, amit eddig is csináltunk, illetve én már nemcsak bőgőzöm és vokálozom majd, hanem basszusgitáron is kísérek több számot, ami szintén az elektronikus vonalat erősíti majd. Számomra ez a munka kicsit összefogottabb, hiszen többen vagyunk, nem lehet annyit improvizálni, nagyobb fokú odafigyelést igényel. A számok is komplexebbek.

Van valamiféle tervszerűség a pályád alakulásában?
HE: Azt szeretem, ha sokfélét csinálok. A határt az szabja meg, hogy tetszik-e, amivel épp foglalkozom. De időközben, attól függetlenül, hogy nem akarom tervezni a pályámat, nem vagyok nyomulós, már a visszajelzésekből, felkérésekből adódóan is, van és kell lennie valami iránynak, ami mentén haladok. Annyi biztos, hogy próbálom tudatosan felmérni, minek meddig van értelme, és amit elvállalok, abból igyekszem kihozni a maximumot. A többi meg amolyan titkos elv alapján működik. Jó lenne még külföldön szerezni tapasztalatot, tudást, olyat, ami elüt az itthoni gondolkodástól. Szeretnék még technikailag fejlődni. Viszont amikor éppen úgy néz ki, hogy külföldre megyek, összejön valami itthon, amiről úgy gondolom, hogy nem érdemes kihagyni.