Csapody Tamás jogász, szociológus kutatási témája, az erőszak és erőszakmentesség, a katonai szolgálati formák vizsgálata kapcsán jutott el a katonai munkaszolgálat témaköréhez. A németek a II. világháború idején a megszállt országok polgárait, köztük magyarokat, elsősorban zsidókat vittek munkaszolgálatra. A szerbiai hegyek közötti Borban és környékén mintegy 50 ezer embert dolgoztattak 1941 és 1944 között.
Radnóti Miklósnak 2009-ben születése 100., halálának 65. évfordulójára emlékezünk. A költő Borból, a Heidenau táborból - indult 1944 őszén "utolsó" útjára, s a Győr melletti Abdánál lőtték tömegsírba.
Csapody Tamás hat éve kutatja, gyűjti az információkat a jelentős részben feldolgozatlan bori munkatábor magyar vonatkozásairól. Jehuda Deutsch, az Izraelben élő, 83 éves bori túlélő hatalmas segítséget nyújtott munkájához. Az idős férfiú mintegy 20 éve foglalkozik a bori magyar munkaszolgálatosok kutatásával, több ezer oldalas archívumot őriz, s Csapody ebbe betekinthetett és anyagot is kapott októberi, izraeli föltáróútján.
Időközben háromszor is járt kutatásainak helyszínén, Borban magyarok nyomait keresve. Kutatott a belgrádi, a budapesti, a berlini, a ludwigsburgi levéltárban és az izraeli Jad Vasem Intézetben is.
Csapody kutatásaiból kiderült, hogy a bori munkatáborba - két csoportban, 1943-ban és 1944-ben - mintegy hatezer magyart vittek, csak az emberek mintegy fele élte túl a megpróbáltatásokat. A hatezer munkaszolgálatos között 200 Jehova tanú, nazarénus, és reformadventista (szombatista) volt. Megtagadták a katonai szolgálatot, ezért bebörtönözték őket, közülük az egészséges, munkára fogható személyeket a behívott zsidók csoportjához "csapták". Radnóti így jellemezte a tábor légkörét: "Rémhírek és férgek közt él itt francia, lengyel,/ hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben..."(Hetedik ecloga)
- Ott kétfajta tábor létezett: a központi volt a Berlin, közvetlenül Bor község mellett. A munkaszolgálatosok feladata a bányaművelés volt. Ezen kívül működött még mintegy 10 altábor, Bortól északra egymástól öt kilométerenként sorakoztak. Az altáborok "lakóinak" vasutat kellett építeniük, a németek ugyanis a kibányászott rezet a dunai hajóút helyett a hegyeken át, vasúton akarták eljuttatni Belgrádba. Ez teljesen értelmetlen, hiábavaló munka volt, nem lett belőle semmi - tette hozzá Csapody Tamás.
Borban a bányaüzemeltetési jogot a Todt nevű német fasiszta katonai szervezet birtokolta. A magyar munkaszolgálatosok magyar katonai vezetés alatt éltek és a Todt szervezet irányítása alatt dolgoztak.
A kutatónak sikerült beszélnie két olyan, a borzalmakat túlélt férfival - az egyik Franciaországban, Párizsban, a másik Kanadában él -, aki együtt volt a Heidenau táborban Radnóti Miklóssal. Elmondták, hogy a költő gyengébb fizikumú volt társainál, segítettek neki, óvták. Radnótinak ez akkor már a harmadik munkaszolgálata volt és testileg, lelkileg nagyon megviselte őt.
A szerb területen még hadműveletek zajlottak, amikor partizánok fölszabadítottak mintegy háromezer táborlakót. Zsagubica fölötti Laznica falun át Majdanpek és Turnu Severin (Szörényvár) útvonalon menekülhettek, sokan beálltak partizánnak, vagy Arad és Temesvár felé mentek tovább, mert Romániában 1944. augusztus 23. után biztonságban lehettek a zsidók. A boriak közül több ezret ezekben a városokban a lakosság befogadott, föltáplálták, fölerősítették őket.
Szalai Sándor filozófus a szerb partizánok segítségével szintén Borból tért vissza Temesvárra és a Déli Hírlapban megjelentette még Radnóti Miklós életében a költő tábori verseit, amelyeket úgy írt alá, hogy Lager Heidenau, Zsagubica fölött a hegyekben és a dátum. A Hetedik ecloga is ott született 1944. júliusában.
A jogász-szociológus legutóbbi izraeli kutatóútján 15 interjút készített bori túlélőkkel és hozzátartozóikkal több városban és településen.
Csapody Tamásra nagy hatással volt a Dália kibucban élő Mautner Károly volt bori kényszermunkás, aki könnyeivel küszködve több mint 60 év után először beszélte el idegennek a történetét. Mautnert, mint egyszerű munkásembert 1943-ban hurcolták ki Borba, onnan végigjárta a Radnóti által is végigjárt utat, de ő német koncentrációs táborba került, amerikai katonák szabadították föl. Hazatért, de senki élő rokont nem talált Budapesten, és az elsők között kivándorolt Palesztinába.
Borból Nyugat felé hajtották a foglyokat a Titel-Újvidék-Cservenka-Zombor-Szentkirályszabadja útvonalon. A visszaemlékező szörnyű élménye volt, amikor a cservenkai téglagyárban mintegy 700, a Cservenka és Zombor között az úton további kb. 400 zsidó munkaszolgálatost öltek meg a németek magyar közreműködéssel. A közeledő oroszok elől menekülve a holttesteket az út két oldalán hagyták elföldeletlenül.
- Ezt a tudatos kivégzést Mautner és akkor Radnóti is elkerülte - jegyezte meg a kutató.
Csapody Tamás sokéves kutatómunkáját a bori munkatáborról monográfiában szeretné összegezni, de ehhez még lefordításra vár mintegy ezer oldalas héber, valamint szerb, román és német nyelvű dokumentáció.
