Legutóbb a Jack Jack zenekarban hallhattuk dobolni Ganxsta Zolee-t, de azt mondja, egy néhány éves kevésbé aktív időszak után 2009-ben ismét felpörög a Kartel motorja is. Zenéről, a Sex Action feloszlásáról, bulvármédiáról egyaránt beszélgettünk a rapperrel, aki kísérőzenészeivel éppen egy újbudai lakásban dolgozott az új dalokon.

Milyen dalok készülnek itt ma délután?

Ganxsta Zolee: Épp az új Kartel nótákon dolgozunk, nemsokára fel is kerül pár a honlapunkra.

Eszerint már ti is internetes megjelenésben gondolkodtok?

Nem, semmiképp. Én ragaszkodom a kézzelfogható lemezekhez, bár ezzel manapság már majdhogynem egyedül vagyok, hiszen mindenki letöltöget. A letöltés megölte a zeneipart… Persze vannak még páran rajtam kívül, akik megveszik a lemezeket, de nem sokan. Ma már tulajdonképpen csak mutatóba nyomjuk ki a CD-ket.


Egyfajta bónusznak?

Igen. Én viszont old school típusú srác vagyok, ha valami tetszik, azt megveszem. Főleg a kocsiban hallgatok zenét, és utálok írott CD-ket vinni magammal. Nekem fontos, hogy ott legyen a borító, a füzet… Régen, amikor még bakeliteket vettem, órákig nézegettem a borítókat, olvasgattam a szövegeket. Egy szertartás volt, amikor meghallgattál egy lemezt. Mára ez elmúlt.

A Jack Jack lemez mennyire sikeres? Tudsz mondani eladott példányszámot?

Nincs rálátásom ezekre a dolgokra, de szerintem úgy fogy, mint bármi más ma Magyarországon: sehogy. Nagyon szép kiadvány, nagyon jó kiadvány, igényes a borító, gyönyörűen szól, és nagyon jó is az a muzsika, ami rajta van. Elégedett vagyok vele, de ez nem nagyon hatja meg a közönséget. Persze nem igazán tudom, mivel lehet ma egyáltalán hatni a közönségre, ugyanis teljesen ellustultak. Az egyik fele elmegy a diszkóba szeletelni, a csövesebbje meg otthon marad, mert nincs pénze arra, hogy bárhová is elmenjen… A gazdasági nehézségek mindenre kihatnak, és a zene ilyenkor az elsők között esik el, főleg Magyarországon. A magyar ember a kultúrától vonja el először a pénzt. Pia legyen, kaja legyen, de nem megy el színházba, nem megy el koncertre, nem megy moziba, nem vesz CD-t.

A Jack Jackben két olyan ember zenél együtt, akik mondjuk 1993-ban egymástól hihetetlenül távol álló dolgot műveltek. Nem furcsa ez?

Ez tényleg így van, és ha megnézed, hogy a Jack Jack a Mester és tanítványaihoz vagy a Mocskos élethez áll-e közelebb, azt látod, hogy a Mocskos élethez… Egyébként Mester Tomi is szereti a jó rockzenét, és ez simán nevezhető igényes rockzenének. Nem az a fajta rock, ami hozzám a legközelebb áll, tehát nem olyan olajos, szarházi zene, mint a Circus Of Power vagy a Zodiac Mindwarp, mert arra nem tudtam volna rávenni őket. De ettől függetlenül ez még kurva jó rock’n’roll muzsika. Olyasmi, mint az Aerosmith, engem legalábbis sokszor arra emlékeztet, és azt is szeretem. Különösen az első lemezüket, amin a Dream On volt. Az ott az igazi hippizene.


Hogy jött létre ez a hangzás?

Jammelésből. De az első hat hétben egyébként nem is zenéltünk, csak ittunk, nem is láttam a dobverőmet. Ott volt a rengeteg Jack Daniel’s meg a sörcsap… El tudod képzelni, milyen az, ha ilyen embereknek, mint amilyenek mi vagyunk, azt mondják, hogy korlátlan fogyasztás van? (nevet) Aztán eltelt pár hét, amikor Mester Tomi megkérdezte: „Gyerekek, most azért jöttünk ide, hogy teljesen elbasszuk a májunkat és kórházba kerüljünk, vagy azért, hogy zenéljünk? Az első is tök jó, csak akkor azt kell mondanunk, hogy nem sikerült megcsinálni a lemezt…” És ezután már nagyon gyorsan összeraktuk a dolgokat.

Mit gondolsz, lesz folytatás?

Én mindenképpen szeretném, de ez azért a többiektől is függ, hiszen Tibikének ott a Hooligans, Szabikának a Supernem, a Hazug Magazin meg még egy csomó minden, és ugye nekem is a Kartel meg a KGB… Tulajdonképpen Tomi az egyetlen, akinél fő csapásiránynak tekinthető a Jack Jack. De én azért mindenképpen szakítanék rá időt, csak ehhez az kell, hogy mindenki felrázza magát.


El tudod képzelni, hogy esetleg külföld felé is tapogatózzatok?

Szeretnénk és van is rá érdeklődés. Mehettünk volna például játszani Kid Rock elé, csak ingyen kellett volna fellépnünk, ahhoz meg már egy kicsit öregek vagyunk. 18 évesen viszont rohantam volna, gondolhatod. De ez az egész külföldi dolog megint attól függ, ki hogy tudja magát elszakítani a többi csapatától. Én megoldom, ha kell.

Tamás is ugyanezt mondta…

Na, akkor már ketten vagyunk, szóval 50 százalék eséllyel biztosan számolhatunk.

A Jack Jack tehát folytatódhat, a Sex Action viszont decemberben feloszlott. Mi történt?

Beleálltunk a földbe. Eltűntünk, mint szar a vetésben. Szasza feloszlatta a zenekart, tulajdonképpen ennyi történt. Megromlott a viszonyuk Matyival, másik énekessel pedig nem akarunk kiállni, annak semmi értelme nem lenne. Akkor inkább csinálnánk egy új zenekart… Szóval Miksával úgy láttuk, jobb, ha mi is kivárunk, és egyelőre jegeltük a dolgot. Sajnálom egyébként, mert szeretek a többiekkel zenélni. Majd mittudomén, úgy 2010-ben megnézzük, képesek vagyunk-e megint együtt dolgozni.

Hogy látod: ha visszamehetnél 2004-be, újjáalakítanátok a zenekart, vagy nem volt értelme?

Újjáalakítanánk, de teljesen másképp csinálnánk. Eleinte kurva izgalmas volt mindenkinek, hogy megint összejött a banda, a Szigeten rengetegen voltak a koncerten, de aztán elvesztette az érdekességét a dolog. Hülye bulikat vállaltunk el, az az igazság… A Jöhet bármi album pedig nagyon jól sikerült, de baromi rosszul szól, nem úgy, ahogy szerettük volna. Ez sem tett jót, meg persze az sem, hogy Szasza egy csomó bulin hótt bebaszva, részegen állt ki a színpadra. Máskor meg ott volt a felesége, aki miatt még csak ránézni sem mert a táncos lányokra. Sex Führerként… De mi is elkúrtuk a koncerteket egy csomószor Miksával, sokat ittunk, szarul játszottunk. Erre az egészre máshogy kellett volna odafigyelni, a Matyi – Szasza viszonyra meg különösen.

Régen is volt közöttük feszültség?

Nem, tök jóban voltak. De Matyi nem feltétlenül úgy szól az emberhez, ahogyan az azt szeretné, ha valamivel nem elégedett, Szasza viszont túlérzékeny arc, egy igazi mimóza, aki erre közli, hogy vele így nem lehet beszélni, és sértődötten kirohan a stúdióból. Mi meg Miksával csak lesünk ilyenkor… (nevet)

Nézzük akkor a Kartel dolgait! Kicsit leállós időszak áll mögöttetek…

Igen, de most nagyon ráfeküdtünk. Mindenre odafigyeltem az utóbbi időben, csak pont a fő csapásvonalra nem, aminek a legtöbbet köszönhettem. A végén már a zenészeink mondták, hogy inkább lelépnek, ha nem szedjük össze magunkat. Ugyanígy a szervezőnk is azt mondta, hogy nem szeretné látni, amint szétesik a Kartel, úgyhogy vagy csináljuk normálisan, vagy legyen vége. Vagyis felrugdaltak, én pedig három nap alatt többet intéztem, mint az azelőtti három évben összesen: elkezdtem tárgyalni befektetőkkel, médiatámogatókkal, lemezkiadóval. Most pedig már tudjuk, mikor jön ki a lemez, folyik a honlap átalakítása, és így tovább.

A négyes, gondolom, ugyanaz…

Igen. Ezt nagyon komoly erősségnek tartom, még akkor is, ha eleinte öten voltunk, de aztán először Lory, majd Dopeman is lelépett. Ez a négyes viszont a kezdetektől fogva itt van. A GBH-ben is ezt bírom a legjobban: csak a dobos más, a másik három fazon a ’80-as évek eleje óta ugyanaz, és ez így az igazi. A Dead Kennedys meg ehhez képest idejött Jello Biafra nélkül… Nagyon szar is volt. A Kartelben is volt sok vita, anyázás, néha majdnem verekedés is lett belőlük, de egy kicsit olyan ez az egész, mint egy házasság. A zenészeink is óriási arcok, akik kurva jól zenélnek.

És milyen lesz az új lemez? Rockos, mint az utóbbiak, vagy lightosabb?

Visszatérünk a régi, zúzós gengszterraphez, bár azért rockos alapokkal. De nem lesz annyira metalos, mint a legutóbbi. Igazából a mostani rap dolgok nem tudnak meghatni, 50 Cent meg ezek… Hányok tőle, nyavalygás, énekelgetés, elektronikus alapok… Én a régi rapre esküszöm: Ice-T, Ice Cube, Das FX, ahol kőkemény, egyenes tempók voltak, meg sok gitár is.

Ez a visszatérés a szövegekben is tetten érhető lesz? Megint a ’90-es évek közepén találjuk magunkat a gettóban?

Mai fejjel kissé bugyutácskának tűnhet, amiket akkoriban írtunk, 2009-ben nyilván másként gondolkodunk. De a hangulat hasonló, csak a mai agyunkkal nézzük a dolgokat. Akkor 30 éves alkoholista voltam, most meg 43 éves alkoholista vagyok… (vigyorog)

Egyáltalán hogy jött össze akkoriban a Kartel? Honnan jött az ötlet, hogy dobosként kipróbáld magad a mikrofonnál is?

Az Action az akkoriban nagyon divatos hardcore-os, rap metalos Body Count, Biohazard vonalon mozgott. Innen adta magát, hogy csináljunk egy ortodox raplemezt, valami olyat, amilyet itthon még senki sem csinált.

Eszerint a Sex Action is a te hatásodra vált Actionné?

Igen. Utólag nézve fasz voltam ebből a szempontból, mert igaz, hogy a Kartel így alakult ki, és ezzel személyesen nekem jót tett a dolog, a Sex Actionnek viszont nem. Ha maradunk a dirty rock’n’rollnál, most lehet, hogy valahol ott tartanánk, mint a Tankcsapda, akik ’90-’91 tájékán még a mi előzenekarunk voltak… Most ehhez képest mindenki tudja, hol vannak, mi meg hozzájuk képest sehol.

Ma már senki sem lepődik meg egy olyan szövegvilágú lemezen, mint az Összeomlás, de akkoriban még teljesen új volt itthon az a fajta szókimondás…

Igen, ez pontosan így van. Az Összeomlás gyilkos volt. Zeneileg is egyébként. Sőt, a második Actiont, a Terrort is a mai napig nagyon jónak tartom. Teljesen rendben voltak.


És a hármas, a szintén legendás Sexaction című?

Az már buta. Matyi kilépett, mi pedig szabadjára engedtük Szaszát, aki teleírta a szövegeket az elmebeteg faszságaival, mert már nem volt ott senki, hogy kordában tartsa a hülyeségeit. Mi is hülyék voltunk, mert nem figyeltünk rá oda kellően. Ha ma meghallgatom azt az albumot, csak nézek, hogy atyaúristen, mi ez a faszság?

Ezért is léptél ki nem sokkal utána a zenekarból?

A fő ok az volt, hogy a Kartel sztori nagyon felpörgött. Ha maradok az Actionben, csak hátráltattam volna a zenekar dolgait, mert rengeteg egyéb elfoglaltságom volt.

Ezután évekig nem doboltál. Nem hiányzott?

Dehogynem, baromira. Az első három évben eleve nem is játszottunk igazi zenekarral, aztán ahogy elkezdtük, mindig kértem a dobost, hogy na, hadd üljek be egy kicsit dobolni. De összességében tényleg nagyon sok időt hagytam ki. Amikor a Sex Actionnel megint elkezdtünk próbálni, kellett is egy kis idő, hogy megint belejöjjek a dobolásba. Ma viszont jobb formában vagyok, mint valaha, hiszen a KGB-vel is meg a Jack Jackkel is rengeteget próbáltunk, zenéltünk, és most kezdődnek újra az F.O. System próbák is a február 21-ei nagy PeCsa bulira. Mióta újjáalakult az F.O., mindig én voltam a dobos. Először kipróbáltak egy másik dobost is, mert Matyi eleve nem akarta, hogy mindenhol én legyek, de a másik srác nem jött be, úgyhogy ott voltak, ahol a part szakad. Jöttem én.

Melyik zenekarod áll hozzád a legközelebb?

Mindet egyformán szeretem. Mindig vannak korszakaim. Ha punkzenét hallgatok, a KGB a kedvencem, ha régi rapzenéket, akkor a Kartel. Ha előveszem az egyes Aerosmith-t, akkor pedig a Jack Jack. Mindig az áll hozzám a legközelebb, ami ahhoz hasonlít, amit éppen hallgatok.

És ha egy lemezt mutathatnál meg valakinek, aki nem ismer téged, de mindent tudni akar rólad, melyik lenne az?

Hú, ez nagyon nehéz dolog… Nem is tudom, egyet nem tudnék. Amiben igazából minden benne van, az a Karteltől az Isten, család, sör. Abban ott a rock, a rap, a punk, a metal. Nem dobolok rajta, de olyan a dobolás, ahogyan én is megcsináltam volna, ha én játszom fel. Minden kerek rajta.

Mennyiben más ma a Kartel közönsége, mint 10-12 évvel ezelőtt?

Megfiatalodtak. Az akkoriak már felnőttek. Mi is persze, csak nem vagyunk hajlandóak ezt tudomásul venni… Egy normális negyvenéves levágatja a haját, aktatáskát vesz a hóna alá, és elmegy dolgozni. Nem mindenki marad fasz. (nevet) A rockzenészek viszont mind hülyék maradnak, ha belegondolsz, úgy viselkednek, mint a 15 éves gyerekek, közben meg a család várja őket otthon… De egyébként a régiek közül is sokan járnak még le.

Hogy tudod egyébként összeegyeztetni az elfoglaltságaidat a családdal?

Úgy, hogy sokat várnak rám otthon. De amennyit tudok, otthon vagyok, mert imádom a kislányomat. Meg a két kutyámat is. Kicsit olyan, mintha ők is a gyerekeim lennének.

Mennyiben változtatott meg az apaság?

Az életmódomat semennyiben. Azt, hogy mit érzek belül, teljesen. Ha gyereked születik, olyan szeretetet kapsz tőle, amit soha, senki mástól – ugyanazt, amit az első három évben te is adtál a szüleidnek. Csak rámnéz, és elolvadok.

És mi a helyzet a bulvármédiás szerepléseiddel? Élvezed ezeket, vagy csak szükséges rossz?

Gyűlölöm, utálom az ilyesmit, de ahhoz, hogy a gyereknek ruhát meg cipőt tudjak venni, muszáj elvállalnom. Ez van… Szívem szerint csak zenélnék ahelyett, hogy főzőcskézzek, de érted, elmegyek a Kartellel koncertezni, és zsebre teszek egy este 25 ropit, ami persze még ott helyben el is fogy… Sosem volt tőkém, mert mindig elbasztam. Jöttek be rendszeresen nagyobb pénzek, de mindig elszórtam őket, mind bolond a lisztet. Most viszont vettem egy házat részletre, ami tök jó, mert végre van valamim, de így meg minden hónap azzal indul, hogy a bank leemeli a számlámról a pénzt. És eközben a csajom szakadt Ford K-jával járok. A rocksztár, érted… Minden hónapban ki kell termelnem egy bizonyos összeget, és ez sajnos nem mindig sikerül. Így aztán ha csörög a telefon, és elhívnak főzőcskézni, nagyon örülök a megkeresésnek, és megyek. Külföldön egy zenész azzal foglalkozik, hogy zenél. Itt ez a nyomorultkodás megy.

Mikorra változhat ez meg?

Soha. Itt sajnos semmi sem megvalósítható. Senkit sem akarok megbántani, de ez az ország egy nagy rakás szar. Jó kis hely volt, de elrontották. Ez van. De nem sírok, mert utálom, ha valaki nyavalyog, hogy „jaj, de jó lenne, ha meghívnának…” Dehogy, engem aztán senki se hívjon meg. Remekül elvagyok a bőrömben. Most is idejöttem, pizzát rendelünk és zenét csinálunk. Tök jó lesz.