Így 2009 évvel Krisztus születése után nem nagy dolog a bűnről értekezni, hiszen relatív lett az is, mint annyi minden. Pedig bűneinket belátni, azt mondják, az első lépés a jó irányba. Na persze, de hát ma már olyan sincs igazán, hogy jó, meg hogy irány.
A kérdés ma már nem az, hogy „mit érdemel az a bűnös”, hanem az, hogy létezik e egyáltalán bűn, mint olyan, vagy vannak ilyen meg olyan cselekedetek, és a körülmények teszik őket bűnné vagy erénnyé. A hazugság néha szükséges rossz, máskor egyenesen kegyes, de az is lehet, hogy mindenáron megtorlandó aljasság. Attól függ, ki mondja, mikor, kinek, miért, és hogy aki hallja, az éppen hol tart világ- és önszemléletében. Értelmezés (és értelem) kérdése. Ma egyre szívesebben hajigálunk egymásra köveket, és vagyunk kénytelenek elviselni a mások által reánk zúdított kőzáporokat. Ha a bűn fogalma és értelmezése relatív és szubjektív, akkor nyilván azzá lesz a büntetés is. És mégis, a legtöbbünkben ott motoszkál az a sokszor naponta agyoncsapni próbált lelkiismeret, és amikor megszólal a kis bestia, olyankor hajlunk arra, hogy a bűn mégiscsak létezik. Felháborít vagy szégyenkezésre késztet minket (attól függően, hogy mások követik el, vagy mi magunk).
Mindenki meg tudja nevezni a hét főbűnt? Nem, nem elkövetni, az nem nagy szó – az magától megy már nekünk, régóta. De ha ismerjük, ha legalább megnevezzük, akkor könnyebb önmagunkban is felismerni és belátni őket. Az egyház álláspontja szerint egyébként ezek önmagukban nem a legsúlyosabb bűnök, viszont ezekben keresendő a legtöbb igazi bűnünk forrása. Íme:
1. Kevélység
2. Fösvénység
3. Bujaság
4. Irigység
5. Torkosság
6. Harag
7. A jóra való restség.
Hát, szép kis lista, legtöbbünknek ismerős lehet a mindennapokból… És hogy állunk korunk hét főbűnével? Nos, egy európai felmérés alapján ezek a következők:
1. Környezetszennyezés
2. Génmanipuláció
3. Embereken végzett kísérletek
4. Szociális igazságtalanságok
5. Tömeges elszegényesedés
6. Erkölcstelen vagyonhalmozás
7. Drogkereskedelem
Szóval ezek lennének a „források” korunkban. Félhivatalosan, merthogy hivatalosan nem létezik ilyen lista, egyelőre. Ha a régi top 7-et és a mait összeadjuk, szép kis bűnlajstrom van előttünk (bennünk, mögöttünk). Mindez persze az egyház illetve az állam szerinti értékelés, sok-sok közös nevezővel, de nyilván ki-ki maga is fel tudja sorolni „kedvenceit”.
A csehek körében elvégzett felmérés például részben hasonló eredményt hozott, kisebb meglepetésekkel. A cseh polgár a következő bűnöket tartja említésre méltónak, a kisebbektől a legnagyobbak felé haladva:
1. Alkohol és dohányzás
2. Lustaság, pornográf média nézése, büszkeség, túlzott gazdagság
3. Abortusz, szexuális élet 17 éven aluliakkal, fukarság
4. Azonos neművel szexuális viszonyt létesíteni, gyűlölködés, telhetetlenség
5. Gyermekeinkkel szemben testi fenyítést alkalmazni, nem uralkodni haragunk felett
6. Marihuána szívása, génmanipuláció élelmiszereknél
7. Nagy sebességgel menni az autópályán, eutanázia, hazudni hozzátartozóinknak
8. Hűtlenség, környezetszennyezés
9. Erőszak a partnerünkkel szemben, hazaárulást elkövetni
10. Elszegényíteni az embereket, öngyilkosságot elkövetni
11. Szexuális életet élni 15 évnél fiatalabbal, kokain és egyéb kemény drogok használata
12. Genetikai kísérletek emberekkel, drogkereskedelem
Ameddig egy hasonló magyar lista is elkészül, a Kedves Olvasó szabad idejében összeállíthatja a maga kis lajstromát. Nem haszontalan cselekedet, szerintem.
