Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Az üdvözítő igen - vagy mégsem?

Az üdvözítő igen - vagy mégsem?

Kultúrpart a szerző friss bejegyzései 2009. 01. 27.
Jubileumi koncertet ad a PASO
2025-05-12 18:00:00

20 éve jelent meg első stúdióalbumuk, a Budapest Ska Mood. A kerek évforduló alkalmából május 24-én a

Fluorék visszahozzák a VIVA TV-t – itt a "Hyper Summer"!
2025-05-12 10:07:30

A Wellhello május másodikától kezdve 6 héten keresztül minden pénteken durrant egy új dalt a "Gelato" című

JODOKCELLO, a svájci crossover csellista Budapesten
2025-05-09 10:47:20

Jodok Vuille - ismertebb nevén JODOKCELLO - a klasszikus crossover új szenzációja, aki most először jön

Szárnyakat adni a jövőnek
2025-05-08 18:00:00

Folyamatosan eleget téve az egyre bővülő nemzetközi érdeklődésnek is, a MÁNE a hazai közönségre

további bejegyzések a szerzőtől »

A romantikus komédia Hollywood legnépszerűbb brandje. Állandó szabályai vannak, mint a görög eposznak, vagy a klasszicista drámának, s az ezektől való eltérés éppoly elképzelhetetlen, akárcsak egy MSZP-n csattanó poénkodás a Heti Hetesben.

A romantikus komédia mindig egy megváltástörténet. A megszokott, unott-utált hétköznapok monotóniája egy csapásra köddé válik, a főhős életébe belép az izgalom, a mámor, az extázis, mi egyéb, mint a szerelem formájában! A szenvedély lángja oly magasra csap, hogy még a felhőkről kicsiny lábait lógató Ámor istenkének is megsüti a talpát. Kiderül, hogy a Mennyország itt van a Földön. És vajon honnan máshonnan is kerülhetne elő, mint a "szerelem" feliratú zsákból! Nem csoda hát, ha a Hollywood által szocializált fiatalok többsége egyedül a szerelem megváltástanában hisz. A boldogságot és a boldogtalanságot egyaránt csakis a szerelemtől, vagy annak hiányától reméli illetve féli, tehát fogadja el.

A romantikus komédia cselekménye a mindenkori film hosszának kétharmadáig töretlen lendülettel és meredek vonalban ível fölfelé, a boldogság már-már fokozhatatlan, amikor váratlanul felüti ocsmány fejét a kiábrándulás démona. "Miért nem mondtad el?! Tehát mindvégig hazudtál! Sosem bocsájtom meg magamnak, hogy közel engedtelek! Látni sem akarlak többé!" - hangzik el a kiábrándult fél (az esetek 85 százalékában a nő, 15 százalékában a férfi) szájából. Ezután jönnek az álmatlan éjszakák, az elutasított telefonhívások, majd a film legvégén egy hátborzongatóan vakmerő lánykérés-szerű "csakazértis bebizonyítom, hogy szeretlek" típusú győzedelmes visszahódító hadművelet, melyhez elengedhetetlen egy száguldó motor, egy zsúfolásig telt stadion, vagy legalább a repülőtéri biztonsági kordont áttörő szerelmes roham. Zárásként pedig menetrend szerint megérkezik a végső megváltás, a minden fájdalmat feledtető, összeborulós happy end, mely az életre soha, a legutóbb látott romantikus komédiára mindig nagyon emlékeztet.


Adódik a kérdés, mely amilyen kézenfekvő, éppoly megválaszolatlan. Miért imádják az emberek újra, meg újra ugyanazt bámulni. Mintha még nem látták volna, mintha nem tudnák már a legelején, hogy mi történik majd a vásznon öt perc múlva, fél óra múlva, egy óra múlva, meg a legvégén. Örök talány ez, főleg mert a tömegkultúra számtalan hasonlót termel, például miért nézik az emberek tettetett érdeklődéssel az újabb és újabb Columbo epizódokat. Nos, ez a szokás pszichológiailag alighanem a katatóniaként ismert tünettel hozható összefüggésbe, az ember monotóniába való menekülése, az ismétlődés állandóságának révületbe ejtő hatása jelentős kulturális hagyományokra tekint vissza, elég, ha csak a törzsi közösségek tam-tam dobjaira gondolunk. Persze meglehet, hogy ez az egész okfejtés egy nagy baromság, és az emberek egyszerűen csak szeretik a biztonságérzetet, akárcsak anyu főztjét, jól esik nekik az "ezt az érzést már ismerem" otthonos megélése, olyannyira, hogy a jegypénztáraknál rendesen perkálnak is érte. Így, vagy úgy, a hollywoodi romantikus vígjáték immár több évtizede töretlenül arat a világ mozilátogató közönsége körében.

A műfaj legmeghatározóbb női prominensei: Meg Ryan, Julia Roberts, Jennifer Lopez, Drew Barrymore, Sandra Bullock, és Jennifer Aniston, míg a férfiak közt Tom Hanks, Richard Gere, Ben Stiller, Matthew McConaughey, Will Smith és Hugh Grant a jelentősebbek. Ehhez a táborhoz csatlakozott nemrég a blőd grimaszaiból lassan kiöregedő Jim Carrey Én és én meg az Irén című még mindig elég idióta vígjátékával. Pozícióját a romantikus vígjáték legnépszerűbb hőseinek körében a napokban bemutatott Igenember címszerepében biztosítja be. Carrey-ről az évek során nem teljesen váratlanul igazolódott be, hogy pojáca hajlamai mellett kivételes képességű színész. Az Ember a Holdon, az Egy makulátlan elme örök ragyogása, a Truman Show és A 23-as szám című filmek a legfinnyásabbak számára is minden kétséget kizáróan bizonyították a színész képességeit, aki pedig - lássuk be - hálás lehet az őt vállukra emelő producereknek és rendezőknek, hogy ilyen fiatalon kitörhetett saját építésű skatulyájából, és megkapta mindazt a lehetőséget, amit a szintén kiváló Bill Murray hatvanéves fejjel sem.

Jim Carreyt kár lenne az Igenemberben nyújtott alakításáért különösebben elismerni, az olyan lenne ugyanis, mintha az Ember tragédiájának Falanszterébe lépve Michelangelo-t megdícsérnénk azért, hogy milyen szép széklábat faragott, vagy a HírTV műsorvezetője előtt kalapot emelnénk, amiért olyan udvariasan viselkedett a stúdióba látogató Orbán Viktorral. Magyarán szólva Jim Carrey ezúttal is hozza a kötelezőt, ami tőle egy efféle filmben a minimumnál is kevesebb. El kell ismerni ugyanakkor, hogy a mozielőadás során elhangzott egy jó poén, amin magam is felröhögtem. Ha ennél több szót ejtenék az Igenemberről, azzal elvitatnám mindazt, amit eddig hajtogattam, azaz, hogy százszor láttam már ezt a filmet más szereplőkkel, akik más szöveget mondtak és más jelmezt viseltek más díszletek között. A cselekmény hazudik nekünk egy megváltástant, mely szerint "mondj igent mindenre" s ez az első perctől kezdve bűzlik. Végül szokás szerint ki is derül, hogy valóban nem igaz belőle semmi, egyedül a szerelem.


A hollywoodi romantikus komédia egy olyan brand, mely szinte minden esetben feleslegessé teszi a rendező, sőt akár a szereplők nevének említését. Aki szereti és főleg nem unja ezt a műfajt, az nyilvánvalóan ezért is odáig lesz, aki azonban nem az ismerős élmények újraéléséért jár moziba, nos, annak épp olyan lesz, mint egy visszatérő álom, nem épp a legszebb fajtából.

Az igenember
színes feliratos amerikai vígjáték, 104 perc, 2008
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

rendező: Peyton Reed
író: Danny Wallace
forgatókönyvíró: Nicholas Stoller, Jarrad Paul
operatőr: Robert D. Yeoman
vágó: Craig Alpert

szereplők:
Jim Carrey (Carl Allen)
Terence Stamp (Terrence Bundley)
Yooel Deschanel (Renee Allison)
Fionnula Fanagan (Tillie)
Jarrad Paul (Reggie)

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Film Hollywoodi filmipar

Ajánlott bejegyzések:

  • Szeptemberben érkezik a mozikba a Hívatlanok – Második fejezet Szeptemberben érkezik a mozikba a Hívatlanok – Második fejezet
  • Dickens meséli el Jézus Krisztus életét egy új animációs filmben Dickens meséli el Jézus Krisztus életét egy új animációs filmben
  • Ez volt a magyar nézők 10 kedvenc filmje a télen Ez volt a magyar nézők 10 kedvenc filmje a télen
  • Hamarosan a hazai mozikban a Minden Rendben Hamarosan a hazai mozikban a Minden Rendben
  • Meditatív utazás – A PÁN – A belső sziget igazi filmművészeti csemege Meditatív utazás – A PÁN – A belső sziget igazi filmművészeti csemege

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr697841264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

A Kultúrpartot 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

mmalogoc_1_ketsoros.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. Meztelenség és anatómia
  6. A forradalom egy holland fotós szemével
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard