Dexter, a miami törvényszéki nyomozó és egyben sorozatgyilkos, 2006. december 17-én indult el hódító útjára a képernyőn. A sorozat második évadját jelenleg a Viasat3-on lehet látni.
Dexter Morgan a Miami Rendőrség vérelemzője. Munkája fontos, de amolyan hivatalnoki tevékenység. Manapság a bűncselekmények felderítésében a szorgos és aprólékos munkát a törvényszéki szakértők végzik el. Az ő munkájuk évtizedeken keresztül láthatatlan volt, hiszen a bűnüldözés igazi sztárjai a nyomozók voltak. Azonban a tudomány fejlődésével egyre nagyobb teret vívtak ki maguknak a laboratóriumi dolgozók. Az első áttörést az ujjlenyomat múlt századi felfedezése hozta meg. Azonban a forradalmi újdonságot a DNS-vizsgálat jelentette, amely alapjaiban rengette meg a bűnüldözést. A nyolcvanas években sorra szabadultak ki azok az elítéltek, akikről az új bizonyítási eljárás során derült ki, hogy ártatlanok.
Az új bizonyítékok pedig új sztárokat keltettek éltre. A helyszínelők Las Vegas után meghódították Miamit és New York-ot, sőt az NCIS-nek köszönhetően a tengerészet is kivetette a hálót erre a szakmára.
Azonban Dexternek nem csak a helyszínelők az előfutárai, hanem a sorozatgyilkosok is. Mivel a Miami Rendőrség kötelékében tevékenykedő főhősnek van egy kevésbé törvénytisztelő énje is. A sötét oldalukat rendszeresen kiélő emberekre szakosodott FBI ügynökökből áll a Gyilkos elmék csapata. Ők a profilrajzolók, akik feltérképezve a helyszínt, a gyilkosság módját megmondják melyik 25-35 év közötti férfi lehet az elkövető.
Ugyanis a sorozatgyilkosoknak felismerhető kézjegyeik vannak, akár egy festőnek. Mindig pontosan választják ki a helyszínt, amit tökéletesen rendeznek el, az áldozatok között mindig található azonosság – ez lehet külső, vagy valamilyen szokás -, és maga a cselekedet, azaz a gyilkosság is egy rituálé szerint épül fel. A sorozatgyilkos minden esetben önmagát, saját pszichéjét fejezi ki a bűntettben, legyen az bármennyire rémisztő. Az önkifejezés és az egyediség kapcsán hasonlítható a sorozatgyilkos egy művészhez. Ezt a hasonlóságot vagy párhuzamot már a tizenkilencedik században megírta Thomas De Quincey A gyilkosság, mint szépművészet című írásában. Pedig hol voltak akkor még a profilozók!
Dexter teljes egészében írói szülemény, akárcsak a legrafináltabb, Hannibal Lecter és a legmodernebb Patrick Bateman. Életre keltője pedig Jeff Lindsay, akit Dexter dühödt démonai könyvéért Mystery Writers of America Edgar Allan Poe-díjára jelölték a legjobb első regény kategóriában. Végül levették a jelöltek listájáról, mivel kiderült, hogy más írói álnéven már jelent meg tőle regény. Jeff Lindsay ugyanis Jeffry P. Freundlich néven született, s korai munkáiba még felesége is besegített, aki Ernest Hemingway bátyjának, Leicester Hemingway-nek a lánya. Írói vénáért tehát nem kellett a szomszédba menniük.
Bár Jeff Lindsay több Dexter könyvet is írt – Dermedt, dacos Dexter, Drága, dolgos Dexter, Dexter dühödt démonai – a most a Viasat3-on futó sorozat második évadja nem ezekből a könyvekből készült. Míg az első évad 12 epizódja elsősorban az első könyvet vette alapul, addig a második évadban a forgatókönyvírók egy teljesen új sztorit dolgoztak ki a sorozat számára. A Dexter könyvek magyarul az Agave Könyvek Kiadónál jelentek meg.
Dexter, sorozatgyilkos mivolta ellenére, a nézők számára szimpatikusan tálalt főhős: tele gyermekkori traumákkal. Kiderül, hogy édesanyát egy kábítószer ügyben brutálisan lemészárolták, melynek a kis Dexter szemtanúja volt. Ettől az eseménytől eredeztethető kedvenc sorozatgyilkosunk vonzódása a vérhez. Ezért köt ki végül a vérelemzőknél, s ezért gyűjt precízen vérmintákat áldozataitól.
Dexter már kiskorában vonzódott a gyilkoláshoz, azonban segítője és nevelője, Harry, megpróbálja ezt legalizálni és „helyes” mederbe terelni. Dexter áldozatainak közös vonása, hogy mindegyik bűnös. Harrytől megtanulja a rendőri munkát: az elemzéseket, a megfigyeléseket, a bizonyíték-gyűjtést. Ezt a tudást Dexter arra használja, hogy a törvénykeze közül kicsúszó bűnözőket elkapja és megbüntesse. Ebben az értelemben Dexter, amolyan jótevő, megtisztítja a társadalmat a gonosz elemektől. Azonban a sorozat mégis morális problémába hajszolja a nézőt.
A sorozatok főhősei nem hallhatnak meg, hiszen az a sorozat végét jelentené. Így minden egyes epizódot úgy nézhetünk végig, hogy biztosak lehetünk benne: Dexter, a sorozatgyilkos életben marad. Nem kapják el, hiába a precíz vérengzés a film végén, az általa elkövetett bűn megtorolatlan, felderítetlen marad. Bármennyire abszurd, de Dexter-függőként a néző legalizálja a bűntetteket.
Valószínűleg ez a morális probléma indította a forgatókönyvírókat arra, hogy nem a regényeket használva fűzzék tovább Dexter sorsát. A most a Viasat3-on futó részekben, Dexternek szembe kell néznie ezzel a problémával, s egyúttal a nézőnek is.
A sorozatban a főhős belső monológjaiból értesülünk gondolatairól, terveiről, dilemmáiról s olykor az érzelmeiről. Doakes kollégája ugyanis rájön, hogy Dexter valójában a Bay Harbor-i Mészáros. A sorozatgyilkosokat szinte minden esetben megnevezik – Hasfelmetsző Jack, Cinkotai rém - ezzel emelve ki őket a névtelenségből. Így a társadalom szövetébe észrevétlenül megbújó sorozatgyilkosok éppen azt érik el, amire minden hétköznapi ember vágyik: a hírnevet.
Dexter azonban nem a hírnévre vágyik, hanem a normális életre. Azt szeretné, hogy számára érzelmileg fontos és átélhető legyen a szeretet, a törődés, az odafigyelés, az odaadás. Ahhoz, hogy jó ember legyen, fel kellene adnia magát. Azonban, ha feladja magát, akkor elveszíti a hétköznapi életét. Amennyiben sikerül a forgatókönyvíróknak ezt a dilemmát minél tovább fenntartani, annál nagyobb lesz az esélye a Dexter alakító Michael C. Halls-nak, hogy végre három év után díjra váltsa a Golden Globe jelölését.
