Sebestyén Márta dalával nyílt meg ünnepélyes keretek között a szemle. A legnagyobb ovációt Törőcsik Mari színművész kapta, aki hivatalosan is megnyitotta a jubileumi Filmszemlét. A hivatalos program zárásaként Kenyeres Bálint A repülés története című rövidfilmjét vetítették le.
A hivatalos megnyitó legnagyobb ünnepeltje Törőcsik Mari volt, akinek 1955 óta élete része a magyar film. A hosszas betegségből felépült Kossuth-díjas színésznőt hatalmas taps fogadta. Igen megrendítő volt, ahogy a törékeny testalkatú színésznő a tőle megszokott természetességgel felment a színpadra és elmondta nyitóbeszédét.Idén a Szemle Buda egyik végéből átköltözött a másikba. Maradt a bevásárlóközpont-feeling, csak a környezet kicsit más. A Mammut szűk terei helyett a MOM Park impozánsabb és egyértelműen tágasabb épületébe költözött. Plázahangulatban tekinthetők meg tehát a versenybe került alkotások, legyen szó játékfilmről, dokumentumfilmről, kisfilmről vagy tudományos ismeretterjesztő-filmről. Amennyiben nem értünk együtt a válogatással, akkor sincs gond, hiszen a versenybe nem került dokumentum- és kisjátékfilmek vetítése idén is a Bem Moziban lesz. Az alternatív lehetőség ezúttal is egy art moziban valósul meg.
Ami a helyszínt illeti, egy-egy film megtekintése között könnyedén lehet szemezgetni a butikok télvégi akciós kínálatából. Így nem csak a szellem kapja meg, ami jár neki, hanem a (női) lélek is. Az tény, hogy a MOM Park tágas előtere valahogy ünnepibb, alkalmibb jelleget ad az eseménynek. Így megtisztelőbb megpillantani a magyar film nagyjait: Koltai Lajost, Szász János, no és persze az új generáció fenegyerekeit, Pálfi Györgyöt vagy Kenyeres Bálintot.
Az újságírók, akik hivatalból vesznek részt az eseményen, a vetítések szüneteiben gyorsan ki is beszélik a látottakat. Ezek a beszélgetések azzal az előnye is bírnak, hogy aki éppen lemaradt egy filmről, belehallgatva a csevejbe azonnal a jól informáltak táborába kerül. A média generálta fényűzés legszerencsésebbjei azonban mégis csak a nézők. A sajtóvetítéseket hagyományosan kis beszélgetések követik az alkotókkal és a szereplőkkel. Így a bemutatók után a büfében, a kávézóban könnyen előfordulhat, hogy a szomszédos asztalnál megpillantjuk kedvenc színészünket vagy színésznőket, akinek kávézási szokásaiba saját szemünkkel nyerhetünk bepillantást. A közönség pedig érdeklődik, ezt bizonyítja a 32 ezer eladott jegy. S a közönséget nem csak a játékfilmek érdeklik, hiszen már most lehet tudni, hogy dokumentum- és tudományos ismeretterjesztő filmekből is lesz idén ismétlővetítés.
A Filmszemle egyik legjobb tulajdonsága, hogy e pár nap alatt, az amúgy széttartó szakma képes önmagát ünnepelni. Úgy látszik, az elismerő tekintetekben minden film alkotó egyaránt szereti megfüröszteni az arcát. Ezért mindenki összeül, évet értékel, sajtót tájékoztat. Például a Magyar Operatőrök Társasága, akiknek ülésén szó esett az Aranyszem Operatőr Fesztiválról, valamint a társaság működtette Stáb iskoláról.
A másik pedig Egri Lajos A drámaírás művészete című könyve, melynek jelentőségéről Szálinger Balázs már írt oldalunkon Üzenet a Földről rovatunkban. Az 1942-ben New York-ban kiadott könyvben Egri Arisztotelész hagyományos drámafelfogásával szembenálló gondolatokat fogalmazott meg. Mivel Hollywoodban nem volt forgatókönyvírói tankönyv, ezért egészen 1979-ig ebből, a színházról szóló könyvből tanítottak. Hozzánk még csak most ért el a könyv, mely bár megkésve, de végre reménnyel töltheti el a nézőket, hogy a magyar filmek dramaturgiai szempontból is megállják majd a helyüket.
A magyar filmek éves seregszemléjén találkoznak a külföldi magyar intézetek vezetői is. A Balassi Intézet által működtetett külföldi magyar kulturális szervezetek, illetve szakdiplomaták sokat tesznek a magyar filmek külföldi népszerűsítéséért. Londonban és Párizsban a tavalyi évben majd négyszáz filmes programot szerveztek a külföldi érdeklődőknek. Berlinben a Cinema Total elnevezésű komplex rendezvénysorozattal népszerűsítették a magyar filmet. A tavalyi évben két további intézménnyel bővült a Balassi Intézet, hiszen már Tel-Avivban és Pekingben is van központja a magyar kultúrának. Izraelben épp a napokban ér véget a Friss Gyümölcs – Magyar Filmnapok programsorozat, amelyen a fiatal filmes generáció munkáiból állítottak össze válogatást a szervezők.
Szirtes András Juliette című filmje inkább egy filmre komponált festménynek tűnik, mint igazi játékfilmnek. A most bemutatott film előzményével már tavaly találkozhattunk, s akkor még a kísérleti filmek közé sorolták a Fotóterápiát. A filmben a bolondok házába zárt lány és a terapeutája közötti kapcsolat elevenedik meg. Tavaly Szász Jánosnak hozott sikert ez a téma az Ópium - Egy elmebeteg nő naplója című filmjével.