Pénteken tovább folytatódtak mind a szakmai programok, mind a versenyfilmek vetítései az idei Filmszemlén. Az aulában körbenézve kiderül, hogy mennyire kicsi ez a szakma. De ez nem jelenti, hogy nem lehetnek benne nagy viták és botrányok.
A dokumentumfilmes zsűri valamint a tudományos-ismeretterjesztő filmes zsűri már pénteken megtartotta nyilvános értékelését. A dokumentumfilmek kapcsán sokkal több szó esett arról, hogy legyen-e külön dokumentumfilmes szemle vagy sem, hány dokumentumfilm tekinthető meg egy szemlén, miért nem tűzik műsorra ezeket az alkotásokat a televíziók. Az érvek pro és kontra hangoztak el, ami alapfeltétele, hogy a problémákat jól körül járják. Azonban egyik esetben sem jutottak el a kompromisszum lehetőségéig. Szóba került Nemes Gyula Letűnt világ című alkotása is, mely azért maradt ki az idei szemle versenyprogramjából, mert a mű egy másik feldolgozásban már szerepelt egy korábbi szemlén. Így végül a legkevesebb szó a legfontosabbakról, magukról a filmekről esett.
Nemes Gyula: Letűnt világ
Nem volt más a helyzet a tudományos-ismeretterjesztő filmek értékelésén sem. Hasonló problémákkal küszködnek ezen filmek alkotói is. Ezek az értékelések leginkább az bizonyítják, hogy a szemlén kívül mintha nem tudnának találkozni és megbeszélni a problémákat. Ráadásul egyik értékelésen sem jutottak el odáig sem a zsűritagok, sem a résztvevők, hogy a problémák megoldására bármilyen megoldást találjanak.
Pedig most már az Európai Unió is teremt lehetőségeket a filmeseknek. A 40. Magyar Filmszemle negyedik napján Inga Urban, a brüsszeli székhelyű Képzési, Audiovizuális és Kulturális Ügynökség (EACEA) MEDIA részlegének egyik képviselője tartott prezentációt az Európai Unió aktuális gyártás-előkészítési pályázatairól. A jelenlegi, második határidős gyártás-előkészítési pályázat elsődleges célja az, hogy az európai és nemzetközi piacra szánt, független európai cégek által képviselt gyártási projekteket pénzügyileg támogassa. A pályázatra játékfilmmel, kreatív dokumentumfilmmel és animációs alkotásokkal lehet nevezni. Ezekből is látszik, hogy az EU-nak fontos, hogy nemzeti filmek szülessenek, sőt a kiírás nem csak a játékfilmeseknek szól.
A figyelem központjában persze pénteken is elsősorban a játékfilmek voltak. Még akkor is, ha a versenybe került kisfilmek bemutatása is elkezdődött. A műfaj előretörésének is tekinthető, hogy már itt is találunk jól és ismerősen csengő neveket. Ilyen például M. Tóth Géza, aki idén szintén egy rövid, nyolc perces, etűddel jelentkezett, a Mamával. De szerepelt a programban Can Togay kisfilmje is, a Vonat. A rendező bár eddig is feltűnt a szemlén íróként, filmesként, most a berlini Magyar Kulturális Intézet vezetőjeként azon is sokat dolgozik, hogy magyar filmeket minél nagyobb számban lehessen megnézni Németországban.
Mátyássí Áron: Utolsó idők
Mátyássy Áron 2000-ben kezdett a Filmművészeti Egyetemen Simó Sándor osztályában. Az osztályfőnök hirtelen halála után Grunwalsky Ferenc vette át a csapatot. Eddig olyan rendezők kerültek ki ebből az évfolyamból, mint Kocsis Ágnes (Friss levegő), Faur Anna (Lányok), Gigor Attila (A nyomozó). Így Mátyássy lesz a negyedik a osztályból, aki Mínusz című kisfilmje után, szintén nagyjátékfilmet készített. Az Utolsó idők című film a kilencvenes éves Kelet-Magyarországára kalauzolja vissza a nézőt egy bosszútörténet keretében.
Nagy Viktor Oszkár: Apaföld
Nagy Viktor Oszkár is elsőként rendezett nagyjátékfilmet, ehhez a bemelegítést A tárca című kisfilmje jelentette. A rendezőnek, aki frissen végzett Szász János osztályában, az Apaföld egyben a diplomafilmje is. Ez a film szintén a kilencvenes években játszódik. A kamasz fiú apja hosszú idő után tér haza, és egy furcsa rivalizálás veszi kezdetét kettőjük között. A film egyszerre próbál meg személyes és generációs szinten is működni. A film képi világa nagyon kitalált és határozott. Ennek megvalósításához az inspirációt Hellen von Meene holland fotós képei adták.
Sopsits Árpád: A heteik kör
Sopsits Árpád A hetedik kör című filmje ismét a gyermekek világába enged bepillantást. Vannak, akik egy trilógiát látnak kiépülni, melyben közre játszik az is, hogy a rendező előző két filmjéből is feltűnnek részletek a mostaniban. A film középpontjában két kiskamasz együtt elkövetett öngyilkossága áll. A filmben fontos szerephez jut a hit, hiszen egy pap és egy kisfiú alakjában megjelenő Antikrisztus küzd a gyermekek lelkéért. Sopsits Árpád előző filmjeit ismerve persze nem lehet kérdéses, hogy ki győzedelmeskedik.
Bacsó Péter: Majdnem szűz
Pénteken vetítették a nagy öregek közül, Bacsó Péter, Majdnem szűz című filmjét. Bacsó idén már begyűjtött egy díjat, amivel eddigi pályafutását ismerték el. Az ünnepélyes megnyitó ünnepségen adták át az Életmű díjakat. A díj átvételekor azt mondta Bacsó Péter:
„Soha nem akartam mást csinálni, csak filmeket, eszembe nem jutott hogy egy életművel bíbelődjek. Elnézést kérek azoktól, akiket nem tudtam eléggé gyönyörködtetni, és azoktól is, akiknek talán rossz kedvet csináltam. Őszintén mondom, boldog órákat szerzett nekem ez a díj. Szeretném egyszer viszonozni.” A nevéhez olyan filmek kötődnek, mint a Szerelmes biciklisták, A tanú, Te rongyos élet, Hány az óra, Vekker úr?, Sztálin menyasszonya. Legújabb filmje ha nem is a legemlékezetesebb, azért kedélyesen elszórakoztat, ha már nincsen más…