Február 5-én mutatják be a hazai mozik a Made in Hungária című filmet. Fonyó Gergő rendező nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen filmjében nemcsak a hatvanas évek miliőjét idézi meg, hanem az egyik legnagyobb legendát a Hungáriát is. A filmben Fenyő Iván Rönét alakítja, aki nem más, mint a Csókkirály.

Láttad már a kész filmet?

Nem, még nem láttam, most valahogy így alakultak a dolgok. Éppen ezért én is nagyon izgatottan várom a filmet.

Mennyi idő kell, hogy érzelmileg el tudj engedni egy filmet?

Elég könnyen leválok a filmjeimről a forgatás végeztével. Nem egyik napról a másikra, de szépen fokozatosan elengedem. A Made in Hungária forgatását nyár végén fejeztük be, azóta nagyon sok idő telt el és már egészen más feladatokra kell koncentrálnom, készülnöm. A forgatáson minden tőlem telhetőt megtettem, hogy jól sikerüljön a film. A filmen azóta is nagyon sokan dolgoztak: fényelő, vágó, hangkeverő. Ha mindenki a legjobb tudásával járul hozzá a film elkészültéhez, akkor nem lesz gond. Egyáltalán nem aggódom a film miatt, sokkal inkább kíváncsian várom az eredményt.

Amikor látod a filmjeidet: bemutatón, vetítéseken, akkor mennyire vagy kritikus a saját alakításoddal?

Nem magamat nézem a filmjeimben. A moziban mindig arra figyelek, hogyan hat rám a film, mint nézőre. Szerintem képes vagyok reálisan látni magamat a elkészült filmben. Látom, amikor nem vagyok elég jó, és olyankor mondom is magamban: lehettem volna jobb is. De azt is észreveszem, ha nem azt a felvételt teszik bele a filmbe, amelyiken a legjobban sikerült hozni a figurát, legjobban oldottam meg a helyzetet. A jelenet kiválasztásakor a rendezőnek sok más körülményt is figyelembe kell vennie, nem csak a színészi teljesítményt. Ilyenkor kicsit bosszankodom, hogy miért nem voltam jobb, koncentráltabb a többi felvételen is.

A sok pozitív hős után, most egy olyan filmet vállaltál el, amiben inkább „negatív” az általad megformált figura.

Röné nem negatív figura. Sokkal inkább Miki ellenpontja. A negatív tulajdonságai - irigység, álnokság, féltékenység - valójában a bizonytalanságából fakadnak. Miki feltűnése előtt ő volt a középpontban, amit nagyon élvezett. Erre megjelenik ez a fiatal srác, aki sokkal tehetségesebb, autentikusabb, mint ő. Teljesen érthető, hogy miért nem kedveli Mikit.

Te is voltál kint Amerikában, mint a filmben Miki. Mikor visszajöttél, benned is meg volt ez változtatási kényszer, a környezeted felrázása?

A két világ közötti kontrasztot én is érzetem, de ebben nincs értékítélet. Mindenhol lehet mit tanulni, és mindenhol van, amit érdemes ellesni, továbbadni. A kint összegyűjtött tapasztalatot próbálom itthon is képviselni, mutatni. De ebben nincs semmi görcsösség, erőszakosság. Egyszerűen csinálom. Ha látják, hogy jó, akkor úgyis elgondolkodnak rajta és átveszik.



A forgatás hangulata mennyire befolyásolja a filmről alkotott véleményedet?

Hiába érzem jól magam munka közben, ha a végeredmény – a film – kicsit gyengébbre sikerült, akkor azt észre veszem. Nem igazán emlékszem olyan forgatásra, ahol ne éreztem volna jól magam. Szerencsésnek mondhatom magam, mert eddig mindig profi, megbízható stábbal dolgoztam. Ráadásul nagyon élvezem a forgatásokat, szeretem a hangulatát. Nem tudom milyen körülmények kellenének ahhoz, hogy csalódott legyek. Nem rég dolgoztam Simonyi Balázs legújabb rövidfilmjében. Egy szöveg nélküli szerepet kaptam, igazi unterman figurát. A film kisköltségvetéssel, szinte baráti alapon készül el. Nagyon hideg volt a forgatáson, az étkeztetés pedig zsíroskenyérben merült ki. Ennek ellenére élveztem a munkát és kellemes emlékek kötődnek hozzá. Megtisztelő volt, hogy a rendező ragaszkodik hozzám, valamint nekem sem árt, ha ilyen filmekben is szerepelek, ahol a munka és az alázat sokkal fontosabb, mint a népszerűség vagy az ismertség.

A Made in Hungária egy olyan korban játszódik, amikor te még meg sem születtél. Mennyiben más ilyenkor a felkészülés?

Az a jó filmezésben, hogy kitágítja az ember érdeklődését, bővíti az ismereteit. Minden filmben – játszódjon a mában vagy a múltban - egy új világot kell felépíteni. Egyik felkészülés sem könnyebb vagy nehezebb, hanem mindig kihívás. Ennél a filmnél kicsit más volt a helyzet, hiszen magától a legendától kértem segítséget. Elhívtam Fenyő Miklóst egy találkozóra s legalább két órán keresztül folyamatosan faggattam a korról és a zenéről. Érdekelt, hogy milyen volt akkor élni, mitől volt ez a zene annyira cool, milyenek voltak az emberek, milyen szokásaik voltak. Nagyon meg volt lepődve, hogy egy színész ilyen alaposan és körültekintően készül fel a szerepére.

A filmben énekelsz, táncolsz, gitározol. A zenélés nem áll tőled távol, hiszen a Katona József Színház Mi ez a hang? című produkciójában zongorázol.

Ha egy film olyan kihívás elé állít, ami elsőre elrémisztene, ami még nehezebbé teszi a feladatot, az spanol engem igazán. Egy musical filmben megint egy új oldalamat mutathatom meg. A szerepre persze alaposan fel kellett készülni. Ezért eljártam énekórákra, s bár a képzett musical szakos kollégáim így is jobbak nálam, azért annyira sikerült megtanulnom énekelni, amennyire Rönének kell. Az eredmény még engem is meglepett. Az a szerencse, hogy Röné, a szereplő sem énekel igazán jól, így azt a szintet könnyebb volt elérni. Ami a zongorázást illeti, otthon is szoktam játszani, próbálgatni, gyakorolni. Kottát sajnos nem tudok olvasni, ezért inkább a fülemre hagyatkozom. Petrucciani az egyik kedvenc zongoristám, az ő lemezeit hallgatva vagy a DVD-ről ellesett mozdulatokkal próbálom magam autodidakta módon fejleszteni.

Azonban a filmben gitárt kaptál a kezedbe.

Még a forgatás előtt volt egy nap, amikor összeültünk Fonyó Gergővel, a film rendezőjével, hogy átbeszéljük a forgatókönyvet, az egyes jeleneteket. Megbeszéltük a figurákat, mondtam, hogy mely részeket szeretném külön elpróbálni. Először én is úgy képzeltem, hogy Röné zongorázik. De a beszélgetés során kiderült, hogy a két fiú közötti különbséget jó volna már a hangszerválasztásban is megmutatni. A beszélgetés során szép lassan felépült Röné jelleme, személyisége, ezzel párhuzamosan egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a temperamentumához, a kiállásához jobban illik a gitár.

Így még gitározni is meg kellett tanulnod.

Nem egészen, hiszen a zongorázás előtt gitároztam.