Az ókereszténységtől a román korig terjedő korszak lehet hogy „elveszett”, de az biztos, hogy nem a művészettörténet számára, hisz jól megragadhatóak azok a momentumok, melyek az ókori római építészet és díszítőművészet fokozatos átalakulását mutatják be be, attól a pillanattól kezdve, hogy 313-ban Constantinus ediktuma lehetővé tette a keresztények számára a szabad vallásgyakorlatot.

A könyv afféle művészettörténeti kalandregény, melyben nem a gyilkosságok, és a vérrel rajzolt enigmatikus ábrázolatok a legérdekesebb epizódok. Izgalmas lehet például az a tény, hogy az ókori keresztények a már közismert római épülettípusokat fejlesztették tovább, illetve variálták azokat, kezdetben a fő hangsúlyokat a funkcionalizmusra téve. 

Rómában sokan szenvedtek vértanúságot, és az új vallás hívei nem egy esetben a keresztény vesztőhelyeken emelték épületeiket, egyre teljesebbé téve a keresztény kultuszokat. Giulia Marrucchi és Riccardo Belcari könyve az ókeresztény művészettől a román korig terjedő, mintegy 1200 év művészetének alakulástörténetét tárja az olvasók elé. Különösen érdekes a korai kereszténység időszaka, amikor még a vallásos mozaikokon jól megfértek egymás mellett a kanonizált és az apokrif evangéliumok szimbolikái - lásd a negyedik században épült Santa Maria Maggiore-bazilikát, mely az első Szűz Máriának szentelt templom volt Rómában. 

A pápák Rómája a régi Róma büszke örökösének tartotta magát, amit olyan, az ókori építészet elemeit bátran felvállaló templomokkal igazolt, mint az ötödik században emelt Santa Sabina –bazilika, mely egyként fejezi ki a Római Birodalom nagyságát és a keresztény civilizáció dicsőségét. 

A két szerző a könyv elején azt kutatja, miként bontakozott ki a katakombák mélyében a keresztény művészet, majd a bizánci kor legjelesebb V–VI. századi emlékeivel ismerkedhetünk meg, majd bepillantást nyerhetünk az egyiptomi keresztény kopt művészetbe is. 

A szerzők természetesen nem hagyták ki a kora középkori udvari és kolostori művészetét, külön kiemelve a longobárdok, a merovingok, a vizigótok kultúráját, és az írországi kolostorokban kibontakozó úgynevezett karoling reneszánsz időszakot. Végezetül megtudhatjuk, miként terjedt el Európában a román stílus és megismerhetjük a XI–XIII. századi itáliai festészet meghatározó alkotásait. 

Bár a könyv nem egy misztikus művészettörténeti thriller, grállal és titkos társaságokkal, mégis igazi szellemi kalandot ígér azoknak, akik a hiányzó láncszemeket keresik az ókori Róma és a kereszténység művészete között.