Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Az államellenes rockabilly legendája

Az államellenes rockabilly legendája

Kultúrpart a szerző friss bejegyzései 2009. 02. 05.
Folytatódik a családi művészeti kavalkád a Duna-parton
2023-03-28 14:02:51

A Pesti Vigadóban megrendezett Essentia Artis programsorozat utolsó hetén ingyenes programokkal, koncertekkel

Az leszel, amit megeszel
2023-03-27 20:52:26

Wossala Rozina elkeserítőnek, sőt veszélyesnek látja a feldolgozott élelmiszeripari termékek fogyasztását

A tizedik tételnél jártam, amikor kitört a háború
2023-03-25 21:13:12

Dobszay-Meskó Ilona békemisét kezdett komponálni az MMA ösztöndíjprogramjának keretében, még 2019-ben.

Hátborzongató koncertre készül a magyar kórus
2023-03-24 11:21:25

Igazi madrigál horrort állít a BMC színpadára a Vass Lajos Kamarakórus: a Nosferatu című filmet élő

további bejegyzések a szerzőtől »

Divatos lett mostanában sikeres együttesek komplett Best of-jaiból musicalt farigcsálni. Ennek a filmnek a fogantatását is leginkább úgy képzelem el, hogy Fenyő Miki a Mamma mia sikerén felindulva gondolt egyet: neki is van mjuzikele a József Attilában, mért ne lehetne abból is valami olyasmi. Nos, lett. Ha nem is olyan.


A hatvanas évek korakádári Magyarországán járunk, amikor Miki szüleivel a Coca-Cola mámorban fetrengő Egyesült Államokból hazatelepül a szocializmus hiánygazdaságába. Magával hoz egy bőröndnyi rock and roll bakelitet, s mellé jókora ambiciót - majd ő megmutatja ennek a szerencsétlen, vasfüggöny mögé szorult társadalomnak, milyen is az élet a nagy és szabad Amerikában. Az itthoni kultúrát felügyelő párttitkár elvtársak azonban köszönik, nem kérnek az izgatásnak beillő amerikai import-ritmusvilágból. Ellenállásuk csak fokozódik, amikor kiderül, hogy a párt által diktált pol-beatre cseppet sem fogékony fiatalok valósággal kivetkőznek magukból, amint meghallják a rockabilly jellegzetes dallamait. A lányok kombinéra vetkőznek, a fiúk eszüket vesztik, mindenki agyvérzés-közeli extázisba kerül, gyorsreagálású rendőri egységnek kell kivonulni és kordont képezni, aztán hamarosan megérkezik a vízágyús autó is, mert az ugye mégiscsak rendszerellenes, ha a fiatalok a majálison táncolnak.

Hamar kibomlik a cselekményből egy bűnügyi meg egy szerelmi sztori is, a dalok eközben burleszk-szerű tánckoreográfiát kapnak, s az egész film elkezd a saját túlsokféleségében fuldokolni, holott pont elég lenne, ha csak egy szórakoztató musical akarna lenni, amilyen mondjuk a Mamma mia. Itt azonban a Kádár-rendszerre való visszaköpködés (2009-ben merész vállalás) drámainak látszani vágyó érzelgős pátoszba vegyül (amikor a film vége felé Kiss Tünde a Ki Mit Tudon Váczi Mihályt szavalt, el kellett takarnom az arcom szégyenemben). Sok ez nekem, túl sok, még a jóból is az lenne tán! Szembenézés a múlt rendszer bűneivel, groteszk Csinibaba-szerű nosztalgia-danolászás, szerelmes szerenád és bűnügyi nyomozás, veselerugdalós komcsi pribékek, sok tánc, minden idők legjobb magyar nyelvű rockabilly-dalai, végül pedig a mámoros happy end, amikor Miki végre megalakítja a Hungáriát. Szívderítő ugyanakkor a nagy Bereményi Gézát látni a film egyik mellékszerepében.


Bevallom, hogy kiskölyök koromban nagy Hungária-rajongó voltam, s amikor értesültem erről a filmről, bizony elkezdtem szorongani. Attól féltem, hogy bombatalálatként szolgál majd mindazok ellen a boldog emlékek ellen, amik engem a Hotel Mentholhoz, a Limbo hintóhoz meg a Chevroletben agyba főbe dudáló jampecokhoz fűznek. S amitől féltem, beigazolódott. A Made in Hungária ugyanis egy olyan hatvanas éveket hazudik nekünk, ami ezzel az országgal egyszerűen nem történt meg. A Kádár vezette Magyarországon a rockabilly ugyanis soha nem volt ellenkultúra, még akkor sem, ha Fenyő Miki aranyfényű nosztalgiavilágában ez ma már így él. Épp ellenkezőleg, a Hungária együttes minden elképzelhető lehetőséget megkapott a múlt rendszerben - amire hozzáteszem, nem is volt méltatlan, én magam is karcosra hallgattam a bakelitjeiket 7-8 éves fejjel - csak hát nem kéne átrajzolni ilyen háborúsra a zenekar meg a Kádár-rezsim viszonyát! Elég jó együttes volt a Hungária és elég gyalázatos volt az államszocializmus anélkül is. Fenyő Miki soha nem volt Hobó, ahogy Szaxi Maxi se Schuster Lóri továbbá Szikora Robi se Nagy Feró! És ez nem is baj, csak szögezzük le! Pusztán azért utaltam erre, mert a film főhősét, a történet-beli együttes alapítóját és névadóját ugye Mikinek hívják - aligha véletlenül. Egy szó, mint száz, nem túl ízléses ez a történelmi retusálgatás. (Egyébként emlékezzünk, kik is voltak a legjobbak benne!) A musical dalai ráadásul egytől egyig a már alaposan felpuhult nyolcvanas években íródtak és lettek felvéve, ezért nem is értem, miért kellett visszavetíteni a film cselekményét a hatvanas évek sokkalta szigorúbb szocializmusába.


Úgy tűnik, így húsz évvel a múlt rendszer bukása után Fenyő Mikiben már beindultak az önmaga szerepét túlértékelő emlékezet jótékony mechanizmusai. Talán nem most kellene egy fiatal színész bőrébe bújtatva magát a filmvásznon cseszegetni a komcsikat, megtehette volna ezt annak idején élesben. Persze senki nem várta ezt tőle, csakhogy most nem kéne úgy visszaemlékezni erre a Hungária-sztorira, mintha valaha is szó lett volna köztük meg az MSZMP közt bármiféle konfliktusról. Ez az egész történelemhamisító self-management pedig leginkább azért zavaró, mert a Hungáriának egyáltalán nincs semmi szüksége rá, hisz a maga jogán is éppen eléggé lehet szeretni.

Made in Hungária
színes magyar zenés film, 100 perc, 2009

rendező: Fonyó Gergely
forgatókönyvíró: Tasnádi István, Köbli Norbert
zeneszerző: Fenyő Miklós, Gulya Róbert
operatőr: Csukás Sándor
zene: Fenyő Miklós
koreográfus: Tihanyi Ákos
producer: Neményi Ádám, Cirkó József
vágó: Csillag Mano
zenei rendező: Novai Gábor

szereplők:
Szabó Kimmel Tamás (Miki)
Kiss Tünde (Vera)
Fenyő Iván (Röné)
Valentin Titánia (Marina)
Scherer Péter (Bigali)
Dunai Tamás (Miki apja)
Vándor Éva (Miki anyja)
Hegedűs D. Géza (Miltényi)
Kovács Lehel (Csipu)
Orosz Ákos (Tripolisz)
Szente Vajk (Kisnyírő)
Lábodi Ádám (Sura)

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Film Sas Tamás Magyar film

Ajánlott bejegyzések:

  • De mégis, mik voltak '22 legjobb filmjei? De mégis, mik voltak '22 legjobb filmjei?
  • A halálba is követte szerelmét a leghosszabb éjszakán A halálba is követte szerelmét a leghosszabb éjszakán
  • A dunai az ideális, a sivatagi már túl puha A dunai az ideális, a sivatagi már túl puha
  • Ők kapták a Nemzet Művésze elismerést Ők kapták a Nemzet Művésze elismerést
  • Más lett volna a gyerekkorunk nélküle Más lett volna a gyerekkorunk nélküle

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr317841734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

Hallgasd a Kultúrpart műsorát a Trend FM-en! Minden szerdán 16-18h között várunk benneteket!

trendfm_logo_subhead.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. A forradalom egy holland fotós szemével
  6. Meztelenség és anatómia
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard