Ezen a napon kötött szerelmi házasságot Viktória királynő és Albert herceg, Clark Ádám tervei alapján ezen a napon kezdték el a Váralagút építését valamit ezen a napon mutatták be az első zenélő táviratot.

1840. február 10-én Viktória királynő, Nagy-Britannia és Írország uralkodónője szerelmi házasságot kötött unokatestvérével, Albert szász-coburg-gothai herceggel, aki nagy befolyást gyakorolt a királynőre és a brit politikára egyaránt.
Viktória királynő uralkodásának idejét nevezik viktoriánus korszaknak, amelyet az angol történészek Nagy-Britannia fénykorának tekintenek. Ő volt eddig a leghosszabb ideig uralkodó brit királynő. Az ő 63 év és 7 hónapig tartó uralkodása alatt Nagy-Britannia gyarmatbirodalma megháromszorozódott és az ipari forradalom alatt vált országa a világ vezető ipari hatalmává.
Viktória királynő férje és élete szerelme első unokatestvére, Albert szász–coburg–gothai herceg volt, akit a családi találkozókról már régóta ismert.

Albertet mentora, Stockmar báró (akit Európa egyik legjobb politikusának is tartottak) tudatosan készítette az angol társuralkodói posztra. A férj Viktóriára gyakorolt befolyása révén igyekezett hatni Európa politikájára. Albert szorgalmas, poroszos mentalitású ember volt, érdekelte a tudomány és az irodalom. Rendszerető, alapos, de befelé forduló egyéniség volt, akit nehezen fogadott el az angol arisztokrácia. Albert nem kereste a kalandokat, a házasságában hűséges és elkötelezett férj volt, nem szeretett vadászni és nem ivott, így eléggé kilógott az angol úri társaságból.

Viktória boldogságának egy váratlan csapás vetett véget: 1861. december 14-én váratlanul elhunyt imádott férje, Albert. A királynő teljesen összetört, hónapokig nem jelent meg a nyilvánosság előtt, és ettől kezdve élete végéig gyászruhát hordott. Haláláig őrizte a férje emlékét, és rengeteget tett annak érdekében, hogy Albertet méltó módon megőrizze az angol emlékezet.

Két Clark, de csak egy alagút

1853. február 10-én megkezdték a budai alagút építését, melynek gondolatát gróf Széchenyi István vetette fel. Az alagút megépítése létfontosságú volt a Lánchídon keresztül zajló forgalom szempontjából. Bár a Lánchídon az első kocsi 1849 januárjában már áthaladhatott, a teljes értékű kapcsolat Pest és Buda között csak a 156 évvel ezelőtt megnyitott, a Várhegy alatt húzódó 350 méter hosszúságú közúti alagúttal együtt vált teljessé.

Novák Dániel mérnök 1837-ben azt javasolta, hogy Pestet és Budát kapcsolják össze egy alagúttal. Ez a krisztinavárosi plébániatemplom mellől indult volna egy lejtős bevágással, s Pesten a Duna alól a Mázsa (a mai Mérleg) utcánál érte volna el újra a felszínt. E nagyszabású tervet – noha akkor már javában épült a londoni Temze-alagút – megvalósíthatatlannak minősítették, ezért kiötlője a következő évben egy szerényebbel állt elő.

Az alagút végleges tervét 1845-ben fogadták el. Ez ugyan hasonlított Novákéra, de nem ő, hanem Clark mérnök vetette papírra. A tudományos kutatás mind a mai napig nem tisztázta kellőképp, hogy a terv melyik Clarknak a nevéhez fűződik. Régebben úgy vélték, hogy Adam Clarkról van szó. Ma a legvalószínűbbnek az látszik, hogy a terepet Thierney William Clark mérte fel, s az első tervek is az ő kezéből kerültek ki. A végleges – kivitelezési – terveket azonban az építkezést irányító Adam Clark készítette el. (Kettejük közt semmiféle rokonság nem volt. Adam Clark a jóval idősebb Thierney mellett vált elismert mérnökké. Viszonyuk eleinte felhőtlen volt. Ám a Lánchíd építése körüli nézeteltéréseik és az idősebb Clark féltékenysége végül a két tehetséges mérnök ellenségeskedésére vezettek.

A daloló távirat

1933. február 10-én New Yorkban a Postal Telegram Co. bemutatta az első éneklő táviratot. A távirat története 1844-ben kezdődött. Az elektronikus úton továbbított üzenet valójában az email ősatyja.

Samuel Morse festő, feltaláló és a New York-i National Academy of Design elnöke az akkori kezdetleges lehetőségek közepette zseniális ötlettel változó hosszúságú kvázi bináris kódot dolgozott ki az információ továbbítására. Pontok és vonalak, azaz rövid és hosszú impulzusként leadott kódok - illetve köztük szóközként a "szünet" - rejtették az írott nyelv betűit. Ezzel a módszerrel 1844 májusában sikerült az első táviratot közvetíteni Washington és Baltimore között.

A távirat, mint információközlő médium sokáig verhetetlen volt, de az informatika korában már előtűnik bicebócasága. Az üzenet a távvezetékben még az internet sebességével halad, szempillantás alatt átszeli a kontinenseket és az óceánokat. De amikor kinyomtatják, és borítékba teszik, a villámgyors távirat levéllé lényegül át. És végül szükség van egy futárra, aki hajlandó elvinni a címzetthez.

Az internet kora előtt például Németországban minden nap több ezer táviratot adtak fel, az e-mail és az sms térhódításával azonban a táviratok száma pár év alatt napi alig százra csökkent. Ezért a Deutsche Telekom megszüntette a külföldi táviratok felvételét. Ma már csak belföldre lehet táviratot küldeni, de várhatóan ez is hamarosan megszűnik.