Harminchat évvel eredeti amerikai megjelenése után végre magyarul is olvasható a posztmodern irodalom egyik alapműve, Thomas Pynchon Súlyszivárvány című regénye. A Magvető Kiadó által gondozott könyvről Széky János fordító és Sárközy Bence, a kötet szerkesztője beszélt.
A főhős egy bizarr, XX. századi messiás, akiből furcsa módon erekciót vált ki a V2 német rakéta érkezése, de ami még furcsább, nem a becsapódása idején, hanem napokkal előtte. Miközben ő maga is szeretné megfejteni a rejtélyt, mindenféle meggondolásból egyszerre kergetik amerikai, szovjet és angol katonai és tudományos szervezetek, kémszolgálatok a háborútól letarolt Németországon át.
"Nyelvi és kulturális szempontból egyaránt nehéz műről van szó. Nyelvezete rendkívül összetett és gazdag, óriási mennyiségű amerikai szubkulturális és európai műveltségi utalás van benne, de nemcsak a szépirodalomban megszokott történelmi és irodalmi, hanem műszaki, természettudományos, matematikai ismeretanyag is. Az egész mégis szuggesztív egységet alkot" - fogalmazott Széky János.
Mint kiemelte, a szerző nemcsak "mindent tud", de igen komoly tabukat is áthágott. A Súlyszivárvány némelyik részletét a világirodalom legszebb, másokat a leggusztustalanabb lapjai közé sorolják, megint mások a legmulatságosabbak közé tartoznak.
Sárközy Bence, a kötet szerkesztője ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy Pynchon regényfolyamát nem egyszerű befogadni, de a szerzőnek remek a humora, és a tudományos információkat könnyedén ágyazza be saját történeteibe. A Súlyszivárvány, amely nem mellesleg egy komolyabb kötetnyi verset is tartalmaz (jórészt Pynchon saját költeményeit), egyetemi tananyag.
A szerkesztő kiemelte, hogy a regényben érezhető a beat-irodalom hatása: a Súlyszivárvány a kábítószer által erősen befolyásolt értelmiségi hangulatban keletkezett, az elbeszélés módja meglehetősen hallucinatorikus. A második világháborúban használt különféle tudatmódosítók szervesen a történet részévé válnak, és ami a háború melléktermékeként keletezik, beépül a társadalomba.
Thomas Pynchon az 1960-as évek elején tűnt fel, már akkor kicsit "földönkívüliként" kezelték, mivel soha nem jelent meg a nyilvánosság előtt. Széky János kitért arra, hogy regényeit két kategóriába sorolják: vannak a jelenkorban játszódó kaliforniai történetek (erre példa a magyarul már korábban megjelent A 49-es tétel kiáltása) és vannak nagy történelmi vagy áltörténelmi regényei, amilyen a Súlyszivárvány is.
A Súlyszivárvány egy évvel megjelenése után, 1974-ben megkapta a legrangosabb amerikai könyves kitüntetést, a Nemzeti Könyvdíjat. Pulitzer-díjra viszont "csak" felterjesztették, mivel a bizottság megvétózta az elismerést, mondván: a regény "olvashatatlan", "túlírt", "ömlengő", és "obszcén" alkotás. A Súlyszivárvány felkerült a The New York Times bestseller listájára, ami a népszerűség egyértelmű fokmérője.
Széky János megjegyezte: van tekintélyes amerikai irodalomkritikus, aki Don DeLillót, Cormac McCarthy-t, Philip Roth-ot és Thomas Pynchont tekinti a legjobb élő amerikai írónak, megint mások viszont úgy tesznek, mintha Pynchon nem is létezne. Sok író alkotott Pynchon Súlyszivárványának hatása alatt, mások viszont talán éppen a mű hatására döntöttek úgy, hogy ezt a rendkívüli bonyolultságot nem lehet folytatni, ezért a vállalt egyszerűsítés felé fordultak.
"Eredetiben, vagy az Elfriede Jelinek által jegyzett német fordításon keresztül sok magyar író és irodalmár ismeri a Súlyszivárványt, és pontosan tudja, hová sorolható ez a regény" - fogalmazott Sárközy Bence.
Érdekes körülmény, hogy Pynchon szinte minden szövegében akad magyar vonatkozás, bár nem tudni, ennek mi a magyarázata. A Súlyszivárvány mellett ilyen a magyar nyelven már egy ideje olvasható 1966-ban írt műve, A 49-es tétel kiáltása, valamint az Egyesült Államokban legutóbb megjelent regénye, az Against The Day, amelynek több jelenete játszódik a boldog békeidők Magyarországán.
Pynchon kapcsán mindenképpen érdemes kitérni arra a legendára, amely személyét övezi, és ami titokzatosságából fakad: kerüli a nyilvánosságot, nem jelenik meg a díjátadókon, az utolsó ismert fénykép akkor készült róla, amikor 18 évesen bevonult a haditengerészetbe. Esszéket, kritikákat ugyanakkor rendszeresen publikál folyóiratokba, ő írt előszót George Orwell 1984-ének újrakiadásához, és a felesége az ügynöke. Internetes fórumokon mégis kedvelt téma találgatni, egyáltalán létező személyről van-e szó, vagy pedig (ál)neve alatt más publikálja műveit.
