Sűrű levegő. Egyenes tartás. Hallgató asszonyok. Lánccsörrenés, lódobogás. Múlt, szokások, átkok. Fekete gyász és fehér menyasszonyi fátyol. Narancsvirág. Késpengeél. Holdtükör. Vérfonalak. Halotti tor. És szerelem. A Honvéd Színház érző előadásában.

A darab végén „boszorkaként” ő hozza a hírt a várakozó nőknek, hogy a két rivális legény, a vőlegény és a már házas menyasszonyszöktető is halott.
Rusznyák Gábor rendezése kézenfekvő, letisztult metaforákban, szimbólumokban és átéhető emberi gesztusokban gondolkodik. Az arénában keringő emberek érzelmeik és hangulataik foglyai, a beléjük szorult szerelem, düh kitör, ha meglátják annak tárgyát, legyen az az elvesztett fiú gyilkosa, vagy az egykorvolt szerető.

A színészek néhány gesztussal, jelenlétükkel képesek kifejezni az alapvető érzelmeket: Tóth Ildikó szájon csókolja egyetlenként megmaradt fiát, a későbbi szöktető (Domokos Péter) és felesége (Gecse Noémi) egymás ölében ülve tartanak a lakodalomba. A főszereplők viszonyait a némán hallgató vagy pletykálkodó közösség tagjai mélyítik el, merevítik meg meg minden jó szándék és együttérzés ellenére, mint a szintén gyászoló szomszédasszony (Szőcs Erika) vagy a sürgő-forgó cseléd (M. Simon Andrea).
Az aréna cselekményén épp kívül eső szereplők mindig a közönség sorai közt foglalnak helyet. Így ők is tanúi a történéseknek: antik karként énekkel követik az eseményeket, amelyek a lakodalom közeledtével lassulni látszanak. Egyre több dal, néma, szimbolikus cselekvés – mint az öltözködés, a tánc – szakítja meg a dialógusokat. Ezek az érzelmek elszabadulásával inkább a kölcsönös vádak és a gyanú félmondataivá redukálódnak a szökevény pár keresésékor.
Annak ellenére, hogy az egyszerű cselekmény előre tudható, balladisztikus drámaisággal feszül a nézőnek a megváltoztathatatlanság és ennek fényében a szereplők belső küzdelmének hiábavalósága. Egyfajta tartás van az előadásban; minden érzelmessége mellett illetve ellenére mélyről jövő fájdalmat, szenvedélyt képes a színpadra sűríteni. Komolyan közelít az ember kiszolgáltatottságának költőiségéhez, felfedve a közösség és egyén érdekeinek, határvonalainak elementáris ütközési pontjait.

Tapsnak helye nincs. Gyász van, ima és halotti tor, kaláccsal, ahogy illik. A gyászolók megköszönik a részvételt, miközben részvétet nyilváníthatunk. A terített asztalnál csak nehezen jön meg az étvágy. Aztán mégis eszegetünk kicsit – lakodalmi kalácsot, halotti tor-feltéttel. Emberből vagyunk mi is.
R: Rusznyák Gábor
FSZ: Tóth Ildikó (m.v.), Chován Gábor, Kálóczi Orsolya, Domokos László
Bemutató: Szkéné, 19:00, 90 perc
További előadások: MERLiN 2009. február 10., 11., 12., és 31. 19:00
A Honvéd Együttes saját színházi tagozata Honvéd Színház néven a 2002/2003-as évadban, Novák Eszter művészeti vezetésével nyerte el azt az arculatát, amely a továbbiakban megalapozta a jelenlegi formáját. Az új felállás lehetőséget teremtett egyfelől arra, hogy a sokarcú és világszínvonalon működő Együttes zene-, tánc- és énekkara nemcsak kiegészüljön, de a teljesség igényével és annak jegyében össze is fonódjék a színházi tagozattal. A létrehozott előadások - túl a szakmai sikereken - azért is különlegesek, mert legtöbbjük magára a társulatra íródott-rendeződött, tehát a Honvéd Színház egy nagyon eleven és jól körvonalazható színházi törekvést is a magáénak tudhat. Jelenlegi művészeti vezetője A Kátai István, a Vérnászon kívül az évad további tervei közt szerepel a MESÉT MONDOK DÍ DÁ DÚ – zenés mesefűzér egy részben, a HONFEE BOO – zenés álmodozás egy részben és a Facekontroll. Március végén a Szkéné és a MERLiN a Honvéd fesztiválnak ad helyet, aminek keretében a Honvéd több előadása is látható lesz.
További információk: www.honvedart.hu