Egy most közreadott dokumentum révén bebizonyosodott, hogy Németország valóban csellel jutott Nofertiti királyné, Ehnaton fáraó feleségének szépséges mellszobrához.

A mellszobrot, amelyre Ludwig Borchardt német régész bukkant 1913-ban, az archeológus ugyan feltüntette a leletek között, ám mint értéktelen gipszalkotást írta le, s egy dobozba rejtette el. Ma a fáraókori művészet egyik legbecsesebb alkotásaként tartják számon, amely évente félmillió látogatót vonz Berlinbe - olvasható a BBC hírei között.

Az ominózus dokumentumra a Német Orientalisztikai Intézet levéltárában bukkantak. Ez egy Ludwig Borchart által írt beszámoló, amelyben a régész leírja találkozását az egyiptomi régészeti felügyelővel. E találkozó során kellett megegyezni a leletmegosztásról, Németország és Egyiptom között ugyanis volt egy megállapodás, amely szerint a műkincseket megfelezik.

Ám mint a beszámolóból kiderült, Ludwig Borchart oly csodálatosnak tartotta a 3000 éves műalkotást, hogy Németország számára szerette volna megtartani. A mellszobrot gondosan becsomagolta, egy dobozba helyezte, s elrejtette egy rosszul megvilágított kamrában. Igen rossz minőségű volt az a fénykép is, amelyet az archeológus az alkotásról készített és a régészeti felügyelőnek bemutatott.

Ludwig Borchart úgy írta le a leletet, hogy az gipszből, azaz gyakorlatilag értéktelen nyersanyagból készült, holott a valóságban a királyné fejedelmi arcvonásait mészkőre festette az ókori művész. Ludwig Borchart naplójából kiderül, hogy a régész tisztában volt a mellszobor valós értékével. A mellszobor "leírhatatlan, saját szemünkkel kell látnunk" - jegyezte meg az archeológus.
Az Egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Tanács elismerte, hogy tudott a dokumentum létéről. A csalás bizonyítéka erősíti Egyiptom pozícióját Nofertiti mellszobrának visszaszerzéséért folytatott küzdelmében - írja a BBC.

Nofertiti (jelentése: "a szépség megérkezett") a XVIII. dinasztia idején uralkodó IV. Amenhotep, a későbbi Ehnaton fáraó felesége volt. Életét és sorsát számos rejtély övezi, ahogy semmi biztos sem ismert családjáról sem.

A büszt egy szobrásztanulmány, amely Thotmesz, az egyik név szerint is ismert szobrász amarnai műhelyéből származik. Az élethű szobor feltehetőleg azért készült, hogy Nofertitinek ne kelljen többször is modellt állnia a különböző szobrokhoz, festményekhez - ez megmagyarázhatja azt is, miért hiányzik a szobor egyik szeme, hiszen a festményeken az egyiptomi művészet hagyományai szerint profilból ábrázolták az emberalakok arcát. A portré a testi jellegzetességeken kívül Nofertiti egyéniségét és lelki sajátosságait is érzékelteti, biztosra vehető, hogy a művész élő modell után dolgozott.