Ma van a névnapom. Ami kiskoromban várkozással vegyes jó érzéssel töltött el, hasonlatosan a születésnapomhoz, vagy a karácsonyhoz – hiszen az év ezen napjain lepett meg a családom kisebb-nagyobb ajándékokkal –, azt most inkább a hátam közepére kívánom. Miért is?
Nem arról van szó, hogy ne esnének jól a barátaim, családtagjaim jókívánságai, hanem az zavar, hogy már ők is sokszor cinkosan felém kacsintva „Boldog Valentin-napot!” kívánnak. Ezen persze röhögünk egy jót, és egy kósza gondolatnál többet nem is foglakozom vele.De meghonosodott nálunk is a Valentin-nap, ez az angolszász területeken régóta a szerelmesek ünnepeként jegyzett nap, amikor a párok kedves üdvözlőlapokat küldenek egymásnak. Erre épült rá a hatalmas szív alakú piros és rózsaszín lufikat, töménytelen mennyiségű giccses képeslapokat, óriás plüssmackókat és gigantikus, izléstelen virágcsokrokat árusító kereskedők iparága, akik ezen a napon (napokon, sőt, mostmár heteken) próbálják maximalizálni egész éves forgalmukat.
Ami az igazán szörnyű ebben az elüzletiesedett napban, hogy mikor közeli, és távoli ismerőseim találkoznak velem, kötelező üdvözült mosollyal az arcukon boldog Valentin-napot kívánnak nekem. Én ilyenkor szemlesütve, picit szégyenkezve vallom be, hogy a névnapom is ma van ám, sőt igazándiból ma a névnapom van igazán, a többi maszlag csak rátelepült. „Ja, tényleg! Boldog névnapot!” – kapcsolnak ilyenkor. Milyen furcsa: az egyik legismertebb névnappá vált, mégsem tudja senki.
Névnap
A névnapok egy része a szentek egyházi ünnepnapján alapul. A névnap, mint minden más jeles nap, alkalom az ünneplésre. Egyes nevekhez verses gyűjtemények és névnapi köszöntők, rigmusok továbbá tréfás szólások, kifejezések kapcsolódnak.
A névnapok ünneplése számos nép körében elterjedt. A magyarok hagyományosan felköszöntik a családtagjaikat, munkatársaikat, ismerőseiket névnapjukon, bár a névnap általában kevésbé fontos mint a születésnap. A családtagok, barátok gyakran meg is ajándékozzák egymást a névnapjukon, a nőket általában virággal. A magyarokon kívül megünneplik a névnapokat például a csehek, lengyelek, oroszok, románok, szlovákok, valamint a skandináv és a balti országok lakói. Egyes országokban a névnap ugyanolyan fontos ünnep, mint a születésnap (pl. Lengyelországban). Nem ünnepelnek névnapot viszont például az angolszász országokban, Franciaországban, Hollandiában vagy Németországban. A balkáni országok közül az ortodox hanyományú népeknél (pl. bolgárok, görögök, szerbek) az egyes szentek ünnepnapján elterjedt szokás a névnap ünneplése, a katolikus népeknél (horvátok, szlovének) ugyanakkor a névnap ünneplése mára kiment a divatból.
A saját névnapomon elvárhatom, hogy engem is ünnepeljenek kicsit, ne csak a Valentin-napot. Vagy a szerelmeseket. Vagy mindenkit mérhetetlen jókedvünkben. De vajon ünnep-e egyáltalán? Pirosbetűs biztos nem, azt a naptárban jelezni szokták. Tehát nem állami-, nem egyházi ünnep. Akkor mi is pontosan?
Valentinok
A katolikus egyház legalább három Bálint (Valentin, Valentinus) nevű mártír szentet tart nyilván. Az egyik Bálint az ókori Rómában volt pap, amikor II. Claudius császár (268-270) megtiltotta a fiatal férfiaknak a házasodást, mert úgy vélte, az egyedülállók jobb katonák. Bálint titokban továbbra is esketett, amiért kivégezték. A legelterjedtebb történet szerint Bálint a fogságában visszaadta a börtönőr vak lányának látását, majd kivégzése előtt levelet írt neki, amelyet így írt alá: „A Te Valentinod”. A Bálint-napi szokások valószínűleg inkább a pogány Lupercalia „keresztényesítésének” tekinthetők; Bálintot 489-ben Gelasius pápa avatta szentté, ugyanakkor betiltotta a régi római „szerelmi lottó” szokását.
A következő Bálint-napi „börtönüzenetet” az agincourt-i csata után angol fogságba esett és a londoni Towerben raboskodó Charles orleansi herceg küldte feleségének 1415-ben. E napot Angliában 1446-tól már széles körben megülték, Valentin verseskötetek jelentek meg szerelmes szövegekkel, s a fiatalok szerelmes leveleket (valentine) küldtek egymásnak. Az érzelmek kimutatását rosszalló viktoriánus korban a szerelmesek az előre gyártott kártyákkal üzentek, miként a gyerekek is szüleiknek, a felnőttek hozzátartozóiknak, barátaiknak. Ipari méretekben először 1840-ben az amerikai Esther Holland dobott piacra képeslapot, őt nevezik „a valentine-ok anyjának”.
A különböző hiedelmek összemosódása révén a szerelmesek védőszentjének kikiáltott Bálint kultusza ma is az angolszász területeken, Franciaországban és Belgiumban a legnagyobb. Ünnepén Amerikában egymilliárd kártya indul útjára, ez a karácsony utáni második legnagyobb forgalmú időszak. A szerelmesek napján a világ számos táján mások a szokások: Dél-Koreában és Japánban csak a nők adnak ajándékot, a férfiak mindezt a Fehér napon viszonozzák. Az olaszországi Terni városába egész Itáliából érkeznek párok, akik a helyi bazilikában, San Valentino állítólagos sírjánál jelentik be nyilvánosan jegyességüket.
Bálintok
A magyarországi németek közt Szent Bálint igen népszerű volt. Templomaikban gyakran ábrázolták, Bálint freskója látható ma is Töttös Szent Erzsébet-templomának mennyezetén. A Töttös közelében található Bólyban van az egyetlen Szent Bálint tiszteletére szentelt kápolna Magyarországon.
Nem csak az ország német, hanem magyar lakói is ismerték az ünnepet. (Ez olvasható az Érdy-kódexben is.) A „nyavalyatörésre” (epilepsziára) hajlamosak gyakran viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy más néven frászkeresztet.
A népi hagyomány szerint ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Azt tartották, hogy Bálint-napon választanak párt a verebek, vagy hogy ekkor jönnek vissza a vándorló vadgalambok. Voltak olyan területek, ahol e napon szokás volt a madarakat etetni.
Hello, my name is Bálint!
Ha lánynak születek, a Zsófia nevet kaptam volna, legalábbis így emlékeznek szüleim. De felkészültek a fiúgyermekre is, és kiválasztották a Bálint nevet. Ebben segítségükre volt a Magyar Utónévkönyv egyik szerzője, aki anyukám gyerekkori barátnője. Az ő keze nyomán került bele hivatalosan is a becenevek közé a Bála, amit testvérem alkotott, gondolom, rövidebb és egyszerűbb volt kimondani, mint a Bálintot. Akkoriban – a hetvenes évek derekán – is elég népszerű név volt ez, sok barátomat, akkori iskolatársamat hívják Bálintnak, ma is benne van a leggyakoribb fiú keresztnevek között (2007-ben a 9. leggyakoribb utónév volt).
Erős vagyok és egészséges? Erről a barátaim, akinek segítettem költözködni, és orvosaim tudnának bővebben beszámolni. Mint Bálint, jól ézem magam a bőrömben, szeretem a nevemet. Mégha sűrűn lebalázsoznak is, az sem zavar. Csak ez a rémes hűhó február közepén...
Ezúton kívánok minden Bálintnak és Valentinnek boldog névnapot, minden szerelmesnek sok boldogságot, továbbá üdvözlöm a visszatérő vadgalambokat!