Carl Craig az elektronikus zene Gorenjéje, fogalom, szimbólum, innovátor és originátor, keresztfiú és keresztapa, őrült tudós és zen-mester. Nagyon sok a nagyon egyben.
Az ígéretes detroiti techno producerként indult Craig mára az elektronikus zene egyik legszélesebb körben elismert intézményévé vált, aki a higany egyszerűségével tölti ki a stílusok által adott formákat. Mindegy, hogy szimfónikusokkal koncertezik, jazz zenészekkel készít albumot, világzenét remixel, rapperek alá tesz gyilkos hiphop alapokat, James Brown klasszikusokat teker át experimentálba, vagy kismillió álneve egyikén valami még szokatlanabba fog, az eredmény garantáltan főhajtásra talál a maga terepén. Carl Craig rajta tartja a kezét megannyi zenei szubkultúra ütőerén, egyúttal pedig tempót is diktál nekik. Jellegzetes hangzásában nemcsak a frekvenciákat manipulálja úgy ahogy más senki, de a csendet is hangszerként használja.
Néhány önkényesen kiragadott epizód a Carl Craig életműből:
Craigre 1989-ben figyelt föl a detroiti techno-sámán Derrick May, és rögtön hangmérnökéül fogadta. Néhány év közös munka után Carl a saját útjára lépett, nem sokkal rá megalapította a Planet E kiadót, amely hamar az egyik legismertebb független techno címke lett. Ez a mai napig így is maradt.
Bár valószínűleg nem állt szándékában, de a kilencvenes évek elején Innerzone Orchestra projektjével a drumandbass-t terelte új irányokba. A Bug In The Bassbin-t a 4Hero, Goldie, J-Majik és a többi dzsungel-veterán is fő inspirációik között tartják számon.
Craig első szóló albumával újfent addig ismeretlen tájakat mutatott be a jó ízlésű közönségnek: A Landcruising című albummal eltávolodott a klasszikus techno formától, hagyta, hogy hassanak rá a popzene olyan újítói, mint a Tangerine Dream, Morricone, vagy a Kraftwerk. Többi albuma is egytől egyig kiváló darab, és ezt nyugodtan el lehet hinni, mert sokan mondják ugyanezt, hely hiányában azonban itt nem méltatjuk őket külön külön.
Remixei felsorolásához sem lenne elég széles a hazai mobilnet szolgáltatás, elégedjünk meg annyival, hogy 2007-ben Grammy díjra jelölték a Junior Boys Like a Child című számának átértelmezéséért - és lássuk be, ez nagy dolog, mert technósokat nem szokás Grammyre jelölni. Az elmítettnél természetesen rengeteg még sokkal jobb remixet is csinált, például a híres Cesaria Evora remix az Angola című számra, hogy csak egyet említsünk. Remixei gyakran tűnnek fel például Damon Albarn furazenékre specializálódott, a kézimunkával készülő, különleges artwork-ökre mindig nagy figyelmet fordító címkéjén, a Honest Jons-on is.
Craig tagja volt a Narodniki nevű alkalmi laptopper szupergruppnak, itt többek közt Richie Hawtin, Ricardo Villalobos, Luciano és a Basic Channel társaságában táncoltatták meg a Montreux Jazz Festival közönségét.
Carl Craig sok szálon kötődik jazzhez. Egyrészt minden saját munkájában ott van valami nehezen megfogalmazható, mély értelme a jazznek, amit a hivatásos jazzerek java legszebb álmaiban sem tud tetten érni. Aztán már az Innerzone Orchestra élő felállásában is a Sun Ra Arkestra ütőse verte a bőröket, a 2003-as The Detroit Experiment lemezen pedig a detroiti jazz elittel magukhoz vettek néhány Motown-os session zenészt, reppert és soul énekest, majd elvesztek a szinuszhullámok között, de csak hogy egy "nu jazzt", mint olyat móresre tanító konceptlemezzel térjenek vissza. Amely tényleg zseniális. Craig érdeme a hatvanas évek detroitjának politikus jazz bandája, a The Tribe újjáélesztése is - de ez már szinte a jelen.
Nemrég jelent meg a Sessions, amely Craig már említett híres remixeinek kegkedvesebb darabjait teszi elérhetővé, néhány saját klasszikusának új, vagy ritka verziója mellett. 2008 jeles attrakciója még Carl Craig, a zongorista Francesco Tristano és a Les Siécles Orcheastra szimfónikus zenekar közös projektje a Versus, amely a technot a komolyzenével fedezteti, volt már ilyenre példa, de nem így, mert ez valami hihetetlen.
A BombTheJazz-en Crarl Craig első hazai klubfellépését adja (Szigetes partyarénás szettje volt eddig az egyetlen).
