Azt, hogy létezik a fánk, egy hirtelenharagú péknének köszönhetjük. Miután Krapfenné megözvegyült, maga vitte tovább a családi üzletet. Egy napon elege lett a türelmetlen vásárlókból és hozzájuk akart vágni egy darabka nyers tésztát. Az irányt elvétette, a tészta a forró olajban landolt. Így találta fel Krapfenné a fánkot.

Épp jókor akadt kezembe egy régi szakácskönyv új, kétnyelvű kiadása, így meg tudom mutatni, mit írt a farsangi fánkról egy német ajkú, Sopron környéki gazdasszony 181 éve, épp abban az időben, amikor dunántúli közvetítéssel elterjedt a fánk sütésének szokása Magyarországon:

„Ez a közismert finomsütemény valósággal nemzeti étekké lépett elő és minden jel szerint tartani fogja magát ezen a díszhelyen; megjelenése azonban csak egy bizonyos időszakra korlátozódik, mégpedig a farsang idejére. Mert amilyen különösnek tetszhet, mégis igaz, hogy ezen a csöppnyi időszakon kívül mégcsak nem is szabad megjelennie… Egy fazékba üss 2 tojást és 6 sárgáját, fél meszely meleg tejszínnel verd jól fel, és 7 lat olvasztott vajjal, 4 kanál vizezett élesztővel...”

A recepteket Seywerth Teréz, a vulkapodrányi molnár lánya mondta tollba Jóska fiának (aki tudott írni), hogy eladósorban lévő lányának ajándékozhassa. A német nyelvű kis kéziratos könyvecskét Hárs József vette kezelésbe, és csodálatos fordítással adta közre. (Hárs József: Szakácskönyv 1828; Angelicus KFT., Sopron, 1991.)

A recept nem sokat változott, és bár fánkot már minden utcasarkon lehet kapni, ilyenkor mégis sokan nekiveselkedünk az „igazi” elkészítésének.

Összegyűjtöttem egy csokorra való megszívlelendő szokást és jó tanácsot, hogy kedvet csináljak a fánksütéshez:

• Amelyik házban fánkot sütnek, annak tetejét nem viszi el a vihar. (A mai viharos világban megszívlelendő jó tanács!)
• Lánnyal egy fánkot megfelezni felér egy szerelmi vallomással, sőt némelykor jele volt az eljegyzésnek is, mivel a jól sikerült fánk szalagja a jegygyűrűt jelképezi.
• Farsangi társas összejövetelek alkalmával szokás volt a felszolgált fánkok egyikébe sütés előtt egy tízkoronás aranyat rejteni.
• Már az elején ügyelni kell arra, hogy a helyiség, amelyben dolgozunk, egyenletesen meleg, és huzatmentes legyen. Az alapanyagokat és eszközöket már néhány órával korábban készítsük ki az asztalra, hogy szobahőmérsékletűek legyenek. A kezünk se legyen hideg!
• Ne bánjuk, hogy sok tojásfehérje marad: a fehérjéket jól lehet mélyhűteni, és később felhasználhatjuk pl. habcsóktorta vagy sajtgolyó készítésére.
• Rumot azért keverjünk a fánk tésztájába, mert így kevesebb olajat szív magába.

• A megkelt tésztát a sodrófával alig érintsük, csak simítsuk, ne lapítsuk. A legjobb, ha kézzel széthúzzuk a tésztát. Így nem esik össze, és levegős marad.
• Nagyságra nézve szabály az, hogy a vizespohár nyílását elfödje. Ennél kisebbnek nem illik lennie, viszont kötelező az aranysárga szín és a szabályos gömbölyded forma.
• Ha nagy a család szaggassuk kisebbre a tésztát, így kiadósabb lesz.
• A sütést mindig az először kiszaggatott darabokkal kezdjük.
• A fánksütés sarkalatos pontja az olaj hőmérsékletének megválasztása, ugyanis elég melegnek kell lennie ahhoz, hogy a beletett tészta azonnal elkezdjen sülni, viszont ha túlságosan forró, a fánkok sötétbarnák lesznek, meg is keményedik a külsejük, egyszóval nem lesznek szépek.
• Sütéskor a megkelt fánk felső része kerüljön alulra. Így sütés közben a másik fele is meg tud kelni, ezáltal lyukacsosabb, könnyebb lesz a tésztája.
• Annak érdekében, hogy szalagos legyen, az egyik felét fedő alatt süssük, majd átforgatás után fedő nélkül süssük tovább. A fedőre azért van szükség, mert a visszatartott gőz hiányában kiszárad és berepedezik a teteje.
• Annyi fánkot helyezzünk az edénybe, amennyi kényelmesen elfér benne, hogy elegendő hely legyen a növekedésre.
• A fánkot soha nem szabad magára hagyni!
• Ajánlatos a kisült fánkot steril papírtörölközőre kiszedni, amely a felesleges zsiradékot felszívja.
• Ne rakjuk őket egymásra, mert befüllednek.
• A fánk frissen a legfinomabb!
• Előre ne cukrozzuk meg, mert a cukor megolvad rajta, és elázik tőle a fánk.
• A farsangi fánkot két villával illik fogyasztani, nem szabad késsel vágni, csak mintegy tépni a két villa segítségével.
• A kihűlt fánkot fóliával takarjuk le, és hűvös helyen tároljuk.
• Hűtőszekrénybe nem szabad betenni, mert megkeményedik.
• Másnap a tetejét kissé megvizezve, grillsütőben felfrissíthetjük.

Hagyományos farsangi szalagos fánk

Ezt a receptet szoktam használni: kórházban lábadozva tanultam a mindig vidám Katitól, akinek megígértem, hogy ha egyszer nyilvánosságra hozom receptjét, feltétlenül megemlítem a nevét.

Elkészítés:

 

Az élesztőt langyos, cukros tejben felfuttatom.
A lisztet a vajjal elmorzsolom, kicsit megsózom, kristálycukrot, vaníliáscukrot és reszelt citromhéjat adok hozzá. A felfuttatott élesztőt a két tojás sárgájával együtt hozzákeverem a liszthez.

Az egészet addig verem fakanállal, míg "hólyagos" nem lesz a tészta, és el nem válik az edény falától. Erre általában 20 percet szánnak a szakácskönyvek, én maximum 10 percig bírom. Dagasztógéppel kevesebb idő is elég. 


Az erőteljes keverés vége felé a rumot is a tésztához adom. A tésztát lefedve, meleg helyen duplájára kelesztem.

Kilisztezett deszkán lisztes kézzel ujjnyi vastagságúra húzogatom a megkelt tésztát. Lisztbe mártogatott fánkszaggatóval vagy vékony falú üvegpohárral kiszaggatom. A maradékot összegyúrom és újra kinyújtom, szaggatom. Fél óráig meleg helyen, konyharuhával letakarva pihentetem a kiszaggatott fánkokat.

A fánkokat nem túl forró (kb. 170 ºC-os) olajban úgy sütöm ki, hogy a deszkán feküdt aljuk kerüljön felülre. Fedő alatt sütöm, mikor az aljuk megpirul (2-3 perc), akkor megfordítom őket, és fedő nélkül sütöm tovább szép aranybarnára (1-2 perc). Porcukorral megszórva, kis rummal meglocsolt, meglangyosított, házi sárgabaracklekvárral szoktam tálalni.

Fánk sütőben sütve

Rengeteg fánkreceptet olvastam végig, és azt hiszem, egyetlen közös vonásuk volt: mind zsírban, olajban sültek. Íme, egy kivétel, melyre nagy örömömre bukkantam: sütőben készülő fánk. Az ízében minden benne van, ami a fánkban finom, ráadásul hiányzik a gyomorégető –telítő zsiradék, úgyhogy kettős öröm megkóstolni. Bevallom, elnéztem kicsit az eredeti receptet, több folyékony anyagot kevertem a tésztába. Végső kétségbeesésemben fagyikanállal pöttyentettem a tepsire a masszát, de így lett lágy és finom, máskor is így csinálom!

 

Elkészítés:

Az élesztőt langyos, cukros tejben felfuttattam.
A lisztet, cukrot, sót, citromhéjat összekevertem egy tálban.


Hozzáöntöttem a felfuttatott élesztőt, a tojásokat és az olvasztott vajat, és az egészet jól kikevertem fakanállal. A tésztát lefedve, meleg helyen kb. 40 perc alatt duplájára kelesztettem.

A megkelt tésztát újra átkevertem, és (jobb híján) fagyikanállal gombócokat szedtem a sütőpapírral kibélelt tepsire.

Letakartam és vártam 20 percet, hogy megnőjenek. Közben bemelegítettem a sütőt 190 ºC-ra. Mielőtt betoltam a sütőbe a fánkokat, megkentem a tetejüket olvasztott vajjal. 20-30 perc alatt szép aranybarnára sültek. A hagyományos fánkhoz hasonlóan ezt az adagot is porcukorral megszórva, kis rummal meglocsolt, meglangyosított, házi sárgabaracklekvárral tálaltam.