Aradról írunk, afféle Üdvözletem küldöm-típusú képeslap lesz belőle. Rövid ideig tartózkodtunk a városban, csak üdvözlő lapot postázunk, olyat, mint a régiek, akik nemcsak a hátoldalra írtak, hanem a képre is.

Arad dinamikusan fejlődő nagyváros, határában óriási bevásárló központok és ipari parkok nőnek ki a kukoricások közül, mindez húsznégy kilométerre Battonyától, a határ magyar oldalán lévő első településtől. Aradról ritkán tudósít televízió, legutóbb a Marian Cozma koporsóját kísérő menet kapcsán láthattuk ezt a Szeged nagyságú, és Szegedre számos vonatkozásban emlékeztető nagyvárost.

Ha magyar turisták Erdélybe mennek, jórészt Nagyváradon keresztül visz útjuk Székelyföld felé, Arad, ez a magyar határhoz kísértetiesen közel lévő nagyváros valahogy mostohagyerek maradt, de ezt gyakorlatilag a teljes szórvány elmondhatja magáról. 

Aradról jórészt október 6-án tudósítanak a híradók. Néhány városi zsáner, nagytotál a Szabadság-szoborról, egy közeli Dávid Ibolyáról és Markóról, és szevasz. Pedig Arad gyönyörű város, a magyar kulturális reprezentáció és identitástudat egyik kulcsvárosa kéne hogy legyen, és nemcsak a 13 aradi vértanú okán. Itt született például Tóth Árpád, itt tanult többek között a két kiváló festőnk, Munkácsy Mihály és Molnár-C.Pál. 

Mára Arad nagyrészt elrománosodott, már csak a város 12%-a magyar ajkú a 190.000-es lakosságból. 1910-ben a 63000 lakosból 46085 volt magyar, 10279 román. A szokásos technológiával románosították el, úgy ahogy Nagyváradot is. Mivel túl közel volt a magyar határhoz, ipart hoztak ide, lakótelepeket építettek, majd tízezer számra telepítettek be regáti románokat, megbontva ezzel az 1920 előtti etnikai szövetet.

Aradot végre felfedezhetnék a magyar turisztikai szakértők is. Egy sajátos turisztikai modellt lehetne arra alapozni, hogy mondjuk a magyar oldalon szállnának meg a kisebb pénzű turisták, iskolai csoportok, és húsz perces úttal minden nap átutazhatnának Aradra. Battonya, Mezőhegyes vagy éppen Mezőkovácsháza, e három közeli viharsarki kisváros mindegyike rendelkezik megfelelő vendégágyszámmal. 

A szocializmusban leszoktunk Aradról, Romániát a Viharsarok felől nem is nagyon lehetett megközelíteni, autóval Gyulán és Nagylakon keresztül értük el. Hiába voltak 10-12 km-re egymástól a magyar települések, a rokonok csak 60-80 km-es kerülővel tudták meglátogatni egymást. 
Most újra egymásra találnak a régiók, az egykori Csanád és Arad megyei települések között ismét kialakulnak a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok. 

Néhány felvételt készítettünk a városról. Csak pár órát tartózkodtunk ott, afféle "menjünk át kávézni és korzózni"-típusú szombat délutáni programot tudtunk le, erről az útról hoztunk úgymond pár képeslapot. Még az egykori Szabadság téren álló, fenyegető háborús emlékmű sem teszi teljesen tönkre a belváros összképét. Itt áll eredetileg az 1890-ben fölállított Szabadság-szobor. A trianoni diktátumot követően 1925-ben (más források szerint 1922-ben) bontották el. Szabadság-szobrot 1999-ben hozták ki a várból, majd 2004-ben került az ún. Megbékélési parkba. 

A szoborkompozíció öt allegorikus alakot ábrázol: Hunnia központi alakja egy szabadságot jelképező nőalak, a többi négy az Ébredő szabadság, a Harckészség, az Áldozatkészség és a Haldokló harcos. A szobor talapzatán az 1849. október 6-án, Aradon kivégzett 13 tábornok bronz domborművét helyezték el. Az alkotás terve közvetlenül a kiegyezés után született. 1867-ben az aradi tizenhárom vértanú tábornok emlékére obeliszket állítottak, majd versenypályázatot írtak ki egy szoboregyüttes elkészítésére. Tíz év után, 1878-ban Huszár Adolf nyerte meg a pályázatot. A szobrász halála után Zala György vette át a feladatot, aki 1890-re be is fejezte az emlékművet. 

A színházból kifele jövet láthatunk egy épületsort, melyről azonnal beindul a "hol van még ilyen Magyarországon"-játék. Van, akinek a budapesti Batthyányi tér jut eszébe, másoknak kompletten Szeged. Az út közepe táján álló tornyos ház volt az egykori Lloyd palota. Ugyancsak innen látható az épületsorral szemben az Aradi Minoriták temploma. A minoriták Aradra érkezésének 200 éves jubileuma alkalmából 1901-ben határozták el, hogy új templomot építenek maguknak a 150 éves régi templom helyett. A szentélyben található hatalmas méretű Szent Antal-kép Vastagh György festőművész remekműve. A templomot renenszánsz stílusban, Tabakovics Emil műépítész tervei alapján építették. A félkörű homlokzatot a Pieta szobra díszíti (Michelangelo római Szent Péter Székesegyházban látható szobrának egyik másolata). 

Kötelező túra: séta a Szabadság-szoborhoz. Érdemes a Deák Ferenc utca (ma M.Eminescu -utca) felöl mennünk, már csak azért is, mert megpillanthatjuk a Földesi palotát, melynek földszintjén található az egykori Földesi patika. Még megvan az eredeti berendezése, olyan gyönyörű, mint Budapesten, az Andrássy úton található, ma már sajnálatos módon bezárt műemléki védelem alatt álló Opera Patika. 

A szobor felé vezető úton érintjük azt a szecessziós iskolaépületet, melyben Munkácsy Mihály is tanult. A falon emléktábla őrzi a nevét. Szintén erre található a belvárosi református templom a Deák Ferenc (ma Eminescu) és Kálvin János (ma Varful cu Dor) utcák találkozási pontján. A templom Hoffer József tervei alapján épült. 1901-ben itt kötött házasságot a későbbi magyar kormányzó, Horthy Miklós Jószáshelyi Purgly Magdolnával. 

Ahogy az aradiak átjárnak a battonyai termál fürdőbe, az Erzsébet cukrászdába és a Guinness pubba, vagy éppen Mezőhegyesre, a Mária Terézia idején a ménesbírtok köré épült későbarokk kisvárosba, úgy miért ne mehetnének át a magyar oldalról vasárnap délután korzózni Aradra, vagy éppen a határhoz szintén kísértetiesen közel, alig néhány kilométerre eső Pécskára. Igen, fel kell fedezni újra a Partiumot. 

Nyilván egyszerűbb Székelyföldön hozni a magyart, de mi lesz a szórványban, a határhoz közel lévő partiumi településekkel, amelyek a két szék között padlót fogtak. Hiába van 40% vagy éppen 50%-os magyar lakosságuk, az anyaország újabban csak a székely kapukra, a magas fenyőkre és a gyors folyású patakokra kíváncsi.  

Talán ideje lenne felvenni a kapcsolatot a magukra hagyott régiókkal.

Ők a közvetlen szomszédaink. 

Azok voltak a Monarchia idején, és azok most is, immáron az EU-ban. 

Néhány látnivaló

- Aradi vár – katonai terület, nem látogatható, állítólag van egy hátsó része, melynek kerítésén át lehet bújni, és akkor többet láthatunk a várból. Ez az alternatív útvonal azonban nem ajánlott. 

- Az eredetileg Attila téren (ma a Megbékélés parkjában) állították fel újra az aradi vértanúk emlékművét, Zala György alkotását. Nem is olyan régen piac működött itt. 

- A részben Ybl Miklós tervei alapján készült Csanádi palota

- Az 1913-ban átadott eklektikus, belül szecessziós kultúrpalota – Szántay Lajos tervei alapján épült, napjainkban a Történeti Múzeumnak ad helyet. 

- Az 1702-ben épült szerb ortodox templom, mely barokk stílusban épült.