80 éves Popeye. Csak pár hónappal idősebb nála Miki egér, mégis a nagy spenóevő valamiért idősebbnek tűnik. Talán a sok verekedés amortizálta le? Minden esetre nem néz ki nyolcvannak! Popeye matrózzal a rajzfilm felségvizeire hajózunk, és a végén eljutunk a 3D-s földrészekre is.
Rajzfiguraként Miki csak két hónappal idősebb Popeye-nél, de a Tengerésznek még öt évet kellett várnia, hogy képregényhősből mozicsillag lehessen.
Pár napja a magyar közszolgálati rádió Krónikájában hosszasan méltatták a nyolcvanat szintén elérő Popeye-t.
Népszerű-e Popeye Magyarországon is? Ha igen, mikor alapozta meg? Filmet csak 1933 óta rajzoltak vele, az az év itt még bőven a válság idejére esett. Mozi kevés volt és drága. 1 pengőbe került a beugró, 1,40 volt a napszám, két mozijegy árából egy bakancsot lehetett venni. Akkoriban Amerikából csak a pénz kellett volna, minden más idegenül hatott. A farmer, amit a jelenlegi miniszterelnök még a Parlamentben is visel, abban az időben zeig-nadrág néven keltett irtózatot, és senki nem értette, hogyan lehet kék munkásnadrágban járni-kelni. Kiflibe virslit szúrni, fűszeres paradicsommal megöntözni?! Az a macskazene jazz, az a botrányosan erkölcstelen szving!
A dohányszagú öreg, tetkós, félszemű törpe, aki ráadásul durván és hibásan beszél, helyenként meglehetősen öncélúan tör-zúz, sem a fajvédelemre, sem az osztályharcra nem volt alkalmas.
A diktatúrák a könnyen lelkesíthető ifjúságot sztárolják, nem a kivénhedt matrózokat. Szóval, fogalmam sincs, apám hol láthatott Popeye-t, de tény, hogy a film minden dalát fütyörészte borotválkozás közben. Én csak egy-két darabot csíptem el a sorozatból gyerekkoromban, azt sem túl lelkesen, mert úgy éreztem, Popeye egy spenót-reklám, és az lesz a vége, hogy abból egy nagy tányérral kapok majd én is. „Na, edd meg szépen, hogy te is olyan erős légy, mint Popeye!” Értetlenségem ellenére, a Popeye gyakori becenév Magyarországon: kocsmát, panziót, utazási irodát, felsorolhatatlanul sok mindent neveznek el róla nálunk is.
Miki Walt Disney találmánya. Nem csak az alakját rajzolta meg, de Mikinek egészen 1946-ig ő kölcsönözte a hangját, sőt, munkatársai szerint a lelkét is. Miki nagyon hasonlít Disneyre. A hang fontos újítás volt, mert Miki előtt a rajzfilmek némák voltak. Utána viszont nem csak hangot kaptak, hanem különleges hanghatásokat is. Ha az ember behunyt szemmel hallgat pár másodpercig egy rajzfilmet, rájön, hogy sehol másutt nem talál ilyen akusztikus élményre. Miki sikere tette lehetővé, hogy Disney olyan figurákat teremtsen, mint Félix Macska, Donald Kacsa, Bambi. Hogy megrajzolhassa az első, egész estét betöltő animációs filmet, a Hófehérkét, amely ráadásul már színes is volt.
Popeye viszont Elzie Crisler Segar figurája. A rendkívüli szorgalmú grafikus 1929 januárjában rajzolta meg először Popeye-t. A figurát mellékszereplőnek szánta későbbi felesége, Olive Oyl mellé, de, ahogy mondani szokás, Popeye „ellopta a show-t”, és hamar a képregény főhőse lett.
Elzie C. Segar és Popeye első felbukkanása éppen 1929-ben. Segar csak kilenc évig rajzolhatta a Tengerészt, mert fiatalon, 43 évesen meghalt. Segart azóta többen is helyettesítették, és Popeye-nek máig új kalandjai jelennek meg hétről-hétre.
Max és Dave Fleischer így kialakult egyéniségre találtak Popeye alakjában, de ettől még volt munkájuk vele bőven, hogy egy évi mozi-szereplés után a Tengerész népszerűbb legyen az Egérnél.
Szellem és anyag, avagy utóélet 3D-ben
Mióta fényképezés és filmezés létezik, mind a kameragyártókat, mind az operatőröket foglalkoztatta, hogyan lehetne a felvételeket minél életszerűbbé tenni. A képeket így-úgy színezték, kisebb-nagyobb trükkökkel, például a kép különböző részeinek élességkülönbségével igyekeztek térhatásúvá tenni. Máskor különleges szemüveget, vagy egymásra helyezett képeket alkalmaztak, esetleg fénytörő anyagokat, vagy egyszerűen ráégettek valamit a képre, mint karácsonyi képeslapra a csillogó porhavat. A filmnél ehhez jöttek még a hanghatások, amelyekben nagy ugrás volt a sztereo- és a sokcsatornás technika. Éltek illatok kibocsátásával, mozgatták a nézőterek, próbálkoztak lézerrel, holográfiával, több vásznas vagy panoráma vetítéssel.
A fő törekvés a térbeli élmény elérése volt, hogy a néző úgy érezze, részese az eseményeknek, benne van a filmben, közte és a szereplők között nincs semmi. Ehhez az egyre aprólékosabb és bonyolultabb munkához adott segítséget a nyolcvanas évek végére tömegcikké váló számítógép.
A számítógép átok és áldás volt egyszerre. Mert – egyrészt – megkönnyítette volna a munkát, ha – ugyanakkor – nem emelte volna soha nem látott magasságba az elvárásokat. A kezdetekben egy pár másodperces részlet elkészítése is eltartott egy évig. Ma ugyanaz a munka gyorsabban menne, de mindig újabb és jobb megoldások kellenek. Minden nagyobb stúdiónak megvan a maga módszere, a maga különleges szoftverei, számítógép-farmja, szakértői.
A rajzfilm ma a legritkábban „rajzolt”, sokkal inkább rajzhatású térben mozgó szobrok ábrázolása.
Popeye nem akart a mai animáció hősei mellett elfelejtődni, ezért már 2004-ben 3D-re váltott. Hogy anyagból, azaz makettekből és modellekből kép lesz, az egyik irány a képzelet és valóság útján, a másik, nem kevésbé látványos, hogy a képből lesz valóság.
Rajzvárból igazi, bejárható, megcsodálható kőépület. Walt Disneyt utolsó éveiben ez izgatta a legjobban, hogy rajzait valóságossá tegye mindenki legnagyobb élményére.
Így született meg a Disney World, amely a filmek mellett is elképesztően nagy üzleti vállalkozás.
Amerikai családok tízezrei szoktak szünidőben egy-két hétre Disneylandbe költözni, hogy maguk mögött hagyják otthoni valóságukat.
