Idén V. alkalommal rendezte meg a Magyar Drámapedagógiai Társaság az egész napos módszertani foglalkozást, gyermek- és diákszínjátszó rendezőknek, drámatanároknak és mindenkinek, aki a színházról többet akar tudni. Perényi Balázs moderálása mellett öt rendkívül színvonalas előadást hallgathatott meg a színházi leckén résztvevő lelkes közönség.
Máté Gábor vezetésével betekintést nyerhettünk a színházi próba folyamatba, mikor a színészek még küszködnek a szöveggel, helyzetekkel, és a szemünk előtt születik meg a szituáció. Az ismertető előadásból kiderült miért is fontos a Katona József Színháznak G. B. Shaw A hős és a csokoládékatona bemutatása. (2009. április 24.) Ez egy zenés produkció lesz, hiszen nagyobb réteget szeretnének becsábítani a színházba. Majd rövid szünet után a workshop-részben próbálkoztak „próbálni”, bevonva két lelkes nézőt is. A „civilek” hihetetlen elragadtatással élték bele magukat a 3 mondatnyi szerepbe, és a szereplési lehetőségbe. Mindig lenyűgöz az amatőr színjátszók lelkesedése. Míg a profi színész sokszor unja, rutinból próbál, addig az amatőr a lelkét megmutatja arra a 3 másodpercre.Az interaktív lecke lehetővé tette, hogy kérdezzenek az alkotóktól. Nem cenzúrázták a kérdéseket, egy-két elkeserítő tapasztalat ellenére, melyben entellektüelkedő amatőr diákszínjátszó vezetők próbáltak partnerré válni a profi színházi emberekkel, kedélyes kommunikációra volt lehetőség.
Spiró György drámaelemzésén két fontos gondolattal lehettünk bölcsebbek. „Minden irodalmi művet az elején kell elkezdeni olvasni, és a végén kell abbahagyni.” és jó, ha tudjuk, hogy „Minden benne van a szövegben.” A III. Richárd elemzésével próbálta felnyitni az érdeklődők szemét, melyet a bölcsészkar már jól ismerhet, gondolkodásra és értő olvasásra buzdított mindenkit. Persze kritikával illette a jelenlegi Shakespeare előadásokat országszerte, sőt emlékei szerint, a szakmában eltöltött nem csekély idő ellenére, egyetlen jó magyar előadást látott, a másik négy külföldi produkció volt. Igazi tanárként akart közvetíteni, nem középiskolás fokon tanítani, a bőszen jegyzetelő (diákságnak) hallgatóságnak.
A délután további programja három kiemelkedő rendező előadása, interaktív beszélgetése volt. Zsótér Sándor, Mundruczó Kornél és Schilling Árpád prezentálásában az alkotói folyamat gyakorlati pillanataiból kaptunk élménybeszámolót.
Összességében a rendkívül termékeny nap alatt lenyűgöző impulzusokat, tanulságokat, érdekességeket kaphattunk, bár a hallgatóság fáradtsági szintjét nem kalkulálták bele a sűrű programba. Lényegesen sikeresebb lett volna a lecke, ha két naposra tervezik a továbbképzést.
12.30-14.30 A TRÜKKÖS SHAKESPEARE – Spiró György drámaelemzése
(A III. Richárd című dráma olvasását Vas István fordításában ajánljuk a résztvevőknek.)
15.00-17.00 MINDEN VÁLTOZIK – képtől szövegig Zsótér Sándor előadása
Ismerjük meg az ismerőst. Magyarán: hány dologról feltételezzük, hogy ismerjük. De mit ismerünk?
17.00-19.00 A MEGMUTATOTT EMBER – magánvalóság és fikció között Mundruczó Kornél előadása és demonstrációja
Nincs különbség ember és színész közt. Minden megmutatott ember válhat színésszé, a megmutatás gesztusa tesz minket más emberré. Hol válik el szerep és ember, mivé válunk a megmutatás által? A stilizáció és a fotórealizmus valójában nem ellentmondás – sőt.
19.00 -21.00 SZABAD AKARAT – a színész döntései a próbafolyamat során Schilling Árpád előadása és demonstrációja
Az improvizációtól az előadásig.
Mi a színész viszonya az előadás koncepciójához, a kollégák szerepeihez, és az azokkal folytatott munkáihoz? Mit jelent a szabadság egy rendezővel való munkában? Meddig engedhetjük el a színész kezét? Mit jelent egy megbeszélés? Kinek van igaza? Mi a jó döntés? Hogyan működhetünk együtt? Mit jelent a közös cél? Mik azok az eszközök, amelyek közösségivé tesznek egy munkafolyamatot?