- sikítja könnyek közt egy alighúsz kislány, miközben négy tagbaszakadt férfi gyakorlatilag agyba-főbe kínozza. Nem részletezem. Vidám szombat esti szórakozást színlelnek ők a producer kérésére, egy szemmel láthatóan lakótelepi lakás rejtekén.

Charles Baudelaire: Rúgjatok be!

Rúgjatok be, szakadatlanul. Minden ebben van: ez az egyetlen kérdés. Hogy ne érezzétek az Idő rettentő súlyát, mely vállatokat töri és a föld felé görnyeszt: be kell rúgnotok,szüntelenül. Csakhogy mivel? Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik. De rúgjatok be. És ha néha, egy palota lépcsein, egy árok zöld füvén, szobátok komor magányában felébredtek, mikor már csökkent vagy eltűnt a mámor, kérdezzétek meg a széltől, hullámtól, a csillagoktól, a madártól, a toronyórától, mindattól, ami eltűnt, mindattól, ami sóhajt, mindattól, ami tovaring, mindattól, ami dalol, mindattól, ami beszél, kérdezzétek meg, hogy minek az órája van itt; és a szél, a hullám, a csillag, a madár, a toronyóra majd azt feleli nektek: - Itt az óra, hogy berúgjatok! Hogy ne legyetek marcangolt rabszolgái az Időnek, rúgjatok be; rúgjatok be, szüntelenül! Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik.Az ízes kelet-magyarországi kiejtés sem képes leplezni a fájdalmat, a megaláztatást, ezt az egész nyomorúságot, ami csak úgy árad a Domus duplaágy kitérdelt kárpítjából. Ez van. Az információs szabadság aranykorában, a világháló egyszerre menny és pokol a hallgatag halásznak. Három asszociatív kattintás és máris váratlan tartalmak sokasága a zsákmány! Váratlan a reakcióm is, a belém hasító gondolat: lehet, hogy tudok ölni…

(Nem jó kifejezés a hasít, nem elég pontos. Roncsol, vág, kaszál, digicsel. Hátborzongató. Vagy riasztó. Tán számtalan késszúrás ilyen, a sebbe többször visszatérő, szívkörnyéki penge.)

Kicsiny fotoshop a város szélén, az utolsó márkakereskedések egyike, hol még klasszikus kellékek kaphatók, vegyszer, csipesz, hívó. A fényérzékeny falak a családi vállalkozás másik profiljának is otthont adnak, így a művészellátóval egyidőben vadászbolt várja az érdeklődőket, sajátos párosításként. Sajátos kísértésként. Az eladó tapasztalt, kedves, rutinos róka, fotópapírtól az ismétlőpuskáig árulja portékáját, mindent elérhető áron. Hosszan időzök a fényes vitrinben örzött automaták felett, de végül fotópapírt kérek s gyorsan távozom. Lehet, hogy tudok ölni…

Gyűlölöm, hogy a gonosz nem nyeri el méltó büntetését. Az életben?! Még a filmekben sem. A sorozatgyilkos vidáman sorozatgyilkol sorozatokon át. Válogatott kínzásokkal szedi áldozatait, majd egy pimf pisztolygolyó teríti le, általában pofátlan mosollyal az arcán. Hol a bosszú? A részletekbe menő? Lehet, hogy tudok ölni…

Persze van, ami biztos. Biztos, hogy készenlétben vagyok. Újabban folyamatosan. Útlevelem nálam, van menekülőútvonalam is, tudom, hogy merre indulok majd a családdal. Ha valaki elém áll, elgázolom. Nem fogok magyarázkodni. Az igazság elmagyarázhatatlan lett, túlságosan szofisztikált, s az elkeseredés nem ismer érveket, részeredményeket. Az elkeseredésnek nincs türelme. Az egyik elkúrja, a másik kivonul. Liberálisan gondolkodsz, tehát zsidó vagy. Ha nemzeti érzelmeid vannak, akkor nyilván náci. A tettes roma, így minden roma tettes. A maffia orosz, ukrán, szerb. A gárda magyar. “Buzi-e vagy?” A dolgok leegyszerüsödnek.

Ketten beszélgetnek Miskolc felé a büfékocsiban:
- Te, a Béla boros?
- Nem, nem.
- Ja, sörös.
- Az sem.
- Pálinkás?
- Dehogy is!
- Akkor mi a kurva anyja?


Az értelmiség – ha a modern szociológia fogalmai szerint egyáltalán létezik még ilyen társadalmi csoport – nagyon komoly bajban van. Orientációs probléma ez, elveszett értékek utáni fáradt, álmos kutakodás az agyvelő rejtett zugaiban, vagy hangos vagdalkozás, ütve azt, amit ér. A felelősség kérdését már régen átruházta másra a rossz lelkiismeret, így valójában nincs is kivel és miről beszélgetni. Őszintén.


Böjtölés, kibekkelés, átvészelés, tetszhalott állapot. Bölcs tanács a jelen idejű történelem túlélésére. Más olvasni a kurszki tankcsatáról és más ülni a tankban. Bizony, nagyon más. De mi van, ha épp a tankban ülök, és lehet, hogy tudok ölni? Hm?