Ha már a napokban taglaltuk a legjobb magyar lemezek listáját, akkor itt az alkalom, hogy egy röpke pillantást vessünk azokra a kortárs fiatal, vagy kevésbé fiatal zenészekre is, akik ugyan nem kerültek bele e könyvbe, de talán a következő kiadásban megemlítik majd nevüket. Ha nem, az se baj, mi akkor is szeretjük őket.
Aki szereti a kissé elborult, olykor bohém, olykor pedig sötétebb tónusokba átmenő jazzt, az nagyon szeretni fogja Pop Iván legújabb albumát is. A tíz éve létező zenekarnak ez a második (!) lemeze, szóval, nem viszik túlzásba a kiadványokat, de nem is baj. A Dreamhunting nem egy könnyen emészthető lemez, ám ez nem azt jelenti, hoy rossz lenne, csak épp jól kihegyezett és befogadó fülekre vár. Érdemes egy pillantást vetni a zenekar honlapjára is, hiszen a kreatív, színes arculat nagyjából tükrözi muzsikájukat is.
Alvin és a mókusok: A végén majd meghalunk
Azt hiszem, idejét sem tudjuk már, mikor alakult az Alvin és a mókusok, abban viszont biztosak lehetünk, hogy a csapat töretlen sikerrel képviseli a hazai punk szcénát.
Nem változtak sokat az idők folyamán, kivéve abban, hogy egy igen jól megszervezett apparátussá váltak (gondoljunk csak például az Alvin pólóshopra).
Szókimondó, dinamikus és pörgős lemez pesszimizmussal, Elbaszott szerelemmel és Illúzióval, no meg egy remek videóklippel.
Azt hiszem, idejét sem tudjuk már, mikor alakult az Alvin és a mókusok, abban viszont biztosak lehetünk, hogy a csapat töretlen sikerrel képviseli a hazai punk szcénát.
Nem változtak sokat az idők folyamán, kivéve abban, hogy egy igen jól megszervezett apparátussá váltak (gondoljunk csak például az Alvin pólóshopra).
Szókimondó, dinamikus és pörgős lemez pesszimizmussal, Elbaszott szerelemmel és Illúzióval, no meg egy remek videóklippel.
Alvin és a mókusok: Illúzió
Ugyan a banda honlapja még igencsak gyenge lábakon áll (tulajdonképpen minden menüpont "coming soon"-nal válaszol klikkelésünkre), de egye fene, majd ha kész, újra próbálkozunk. Az biztos, hogy egyre többet hallani a Magyarországon lényegében egyedi hangzásvilággal bíró Esclin Syndóról, akinek nemcsak zenéje, de videóklipje is profizmusról tanúskodik. Az Esclin Syndo zenéje a kiadó hivatalos leírása szerint "a borongós trip hop alapokat újraértelmező new wave, az indusztriális rock és az elektronika keveréke". Ám még ha nem is ilyen bonyolult az egész, mégiscsak nagyon izgalmas lemez a Sleeping Traveller, mely a zenekar történetében ugyan a második LP, de ez tekinthető az első, hivatalos nagylemeznek is. A Berger Dalma - Sándor Dániel szerzőpáros vezette csapat az első olyan magyar együttes, aki az ABC nemzetközi tehetségkutatón a dobogóra jutott.
Esclin Syndo: Folklore
Heaven Street Seven: Jazz
Nemrégiben a Kultúrpartnak adott interjújában Szűcs Krisztián, a zenekar frontembere elárulta, ez a kedvenc lemeze az összes közül. Bizonyára ebben a témában megoszlanak a vélemények, és van, aki szerint a Heaven Street Seven most már csak a Britpop Budmillja, van, aki szerint viszont még mindig a legfényesebb csillag.
És így van ez jól. Az én álláspontom szerint még mindig van vér a pucájukban, szerencsére a szöveges láda is kifogyhatatlannak bizonyul, erről árulkodik a Jazz is. A cím ne tévesszen meg senkit, a Heaven Street Seven nem keresett más műfajt magának.
Nemrégiben a Kultúrpartnak adott interjújában Szűcs Krisztián, a zenekar frontembere elárulta, ez a kedvenc lemeze az összes közül. Bizonyára ebben a témában megoszlanak a vélemények, és van, aki szerint a Heaven Street Seven most már csak a Britpop Budmillja, van, aki szerint viszont még mindig a legfényesebb csillag.
És így van ez jól. Az én álláspontom szerint még mindig van vér a pucájukban, szerencsére a szöveges láda is kifogyhatatlannak bizonyul, erről árulkodik a Jazz is. A cím ne tévesszen meg senkit, a Heaven Street Seven nem keresett más műfajt magának.
Hosszú hallgatás után, fennállásának talán legjobb hanganyagával rukkolt elő február 18-án a ColorStar. A lemez címe szerényen colorStar, nemesen egyszerű, és mégis izgalmas kalandokat sejtet. A banda március 6-án a Gödörben mutatja be hangzóanyagát a nagyérdeműnek.
A 12 éve működő elektronikus tánczenét játszó csapat még mindig tud újat nyújtani, és sokszínűsége (amelyet az is bizonyít, hogy a Sziget Fesztivál mellett többek között az ozorai elektronikus zenei fesztiválon is nagy sikerrel léptek fel) talán újabb és újabb generációkat késztet eszeveszett táncolásra.
Odett és a Go Girlz
: Pontos
Az elsőre kicsit bénácskának tűnő zenekari név mögött szerencsére egészen kellemes muzsika bújik meg. Amiért morcosak lehetünk - bár nyilván értjük az okát (azaz hogy jó biztosra menni)-, az az, hogy az album szövegeit Karáth Anita és Müller Péter Sziámi jegyzi, a zenéket pedig Polgár Péter készítette. Müller Péter Sziámi tehetségét nem vonjuk kétségbe, zseniális szövegíró, csak épp így soha a büdös életben nem tudjuk meg, mit tudnak maguk a lányok. (Namármost akkor vagy nem tudnak szöveget írni, vagy csak nem akartak. Na jó, nem szőrszálhasogatunk.)
A Pontos című Odett és a Go Girlz lemez néha nehéz balladák, néha könnyű iróniák és utazó dallamok egyvelege, amolyan popos "undergroundcountrybluesrock", ahogyan ők mondják, és valahogy ilyesmire gondolunk mi is, miközben hallgatjuk. De talán ne erőltessünk semmiféle műfajt rájuk. A lényeg, hogy cukik, bájosak, kedvesek. Tényleg.
Az elsőre kicsit bénácskának tűnő zenekari név mögött szerencsére egészen kellemes muzsika bújik meg. Amiért morcosak lehetünk - bár nyilván értjük az okát (azaz hogy jó biztosra menni)-, az az, hogy az album szövegeit Karáth Anita és Müller Péter Sziámi jegyzi, a zenéket pedig Polgár Péter készítette. Müller Péter Sziámi tehetségét nem vonjuk kétségbe, zseniális szövegíró, csak épp így soha a büdös életben nem tudjuk meg, mit tudnak maguk a lányok. (Namármost akkor vagy nem tudnak szöveget írni, vagy csak nem akartak. Na jó, nem szőrszálhasogatunk.)
A Pontos című Odett és a Go Girlz lemez néha nehéz balladák, néha könnyű iróniák és utazó dallamok egyvelege, amolyan popos "undergroundcountrybluesrock", ahogyan ők mondják, és valahogy ilyesmire gondolunk mi is, miközben hallgatjuk. De talán ne erőltessünk semmiféle műfajt rájuk. A lényeg, hogy cukik, bájosak, kedvesek. Tényleg.
Odett és a Go Girlz: Találkozás A Logosszal
A szexi dög, Pásztor Anna és zenekara, akiknek villámlásszerűen jött be a siker (emlékezzünk csak a sikertörténetre, hogyan is keveredtek Lenny Kravitz előzenekaraként a színpadra) üde színfolt a szürke zenei placcon. A 2004 szeptemberében alakult zenekar Pásztor Anna és testvére, Pásztor Sámuel alapító tagok jóvoltából született meg.
Sikertörténetben nem szűkölködnek: állítólag az első néhány semmilyen kis koncertet egy Moulin Rouge követte, vendégénekesekkel, táncosokkal, kosztümmel és big show-val, ez dobott egy nagyot a csapat ismertségén, annyira, hogy másnap már a televízióban adtak interjút. 2007-re új felállásban pompázott a csapat, és szeptemberre elkészült lemezük, a Medallion (melyről az Álmatlant mindenki ismerheti). A lemezen egy-két általuk vélt "ütőkártyát" is bevetettek Annáék, így például Jamie Winchestert vagy a megasztáros Schmidt barbarát, de tulajdonképpen ezt az egészet el is felejthették volna, hiszen ez a zenekar csakis Anna miatt olyan, amilyen, és az, ami.
The Unbending Trees: Chemically Happy (Is The New Sad)
Lám, lám, összeérnek a szálak, hiszen lehet, hogy ha nincs Szűcs Krisztián (közös alkotásuk a The Original című dal), nem tesznek ekkora ismertségre szert a fiúk - ez persze egy végtelenül rosszmájú megjegyzés volt, persze, hogy Krisz nélkül is megállják a helyüket. Kérdés, hogy hol. Mert ahogyan az lenni szokott, jó zenekarra először külföldön figyelnek fel.
A The Unbending Trees zenekar korábban The Dead Nun Returns néven indult. Hajós Kristóf, a zenekar énekese, zeneszerzője és szövegírója korábban a Café Electrique nevű indie-pop zenekarban játszott, szinti-pop és early beat hangzásvilággal. Zenésztársával, a basszusgitáros, chapman-stick játékos, zeneszerző Háry Péterrel, és a jól ismert zongoristával, Havasi Balázzsal alapították a The Unbending Trees-t. A bandát az Everything But The Girl-ből ismert Ben Watt fedezte fel az interneten, majd le is szerződtette őket a Buzzin’ Fly nevű független cég új kiadójához, a londoni Strange Feeling Recordshoz, ahol 2007 őszén egy négyszámos dupla bakelit kislemezzel debütálhattak (The First Day EP), 2008 októberére időzített első albumukhoz az EBTG énekesnője, a Massive Attack-kollaborációiról is jól ismert Tracey Thorn is készített velük egy duettet (Overture). Dalaikat a brit BBC rádió is többször játszotta. Mindezek nem a véletlen művei, a csapat kiváló tehetségekből áll, és szinte pedig biztos, hogy hamarosan magyar vendégénekesek nélkül is nagy sikerre tesznek majd szert itthon.
Lám, lám, összeérnek a szálak, hiszen lehet, hogy ha nincs Szűcs Krisztián (közös alkotásuk a The Original című dal), nem tesznek ekkora ismertségre szert a fiúk - ez persze egy végtelenül rosszmájú megjegyzés volt, persze, hogy Krisz nélkül is megállják a helyüket. Kérdés, hogy hol. Mert ahogyan az lenni szokott, jó zenekarra először külföldön figyelnek fel.
A The Unbending Trees zenekar korábban The Dead Nun Returns néven indult. Hajós Kristóf, a zenekar énekese, zeneszerzője és szövegírója korábban a Café Electrique nevű indie-pop zenekarban játszott, szinti-pop és early beat hangzásvilággal. Zenésztársával, a basszusgitáros, chapman-stick játékos, zeneszerző Háry Péterrel, és a jól ismert zongoristával, Havasi Balázzsal alapították a The Unbending Trees-t. A bandát az Everything But The Girl-ből ismert Ben Watt fedezte fel az interneten, majd le is szerződtette őket a Buzzin’ Fly nevű független cég új kiadójához, a londoni Strange Feeling Recordshoz, ahol 2007 őszén egy négyszámos dupla bakelit kislemezzel debütálhattak (The First Day EP), 2008 októberére időzített első albumukhoz az EBTG énekesnője, a Massive Attack-kollaborációiról is jól ismert Tracey Thorn is készített velük egy duettet (Overture). Dalaikat a brit BBC rádió is többször játszotta. Mindezek nem a véletlen művei, a csapat kiváló tehetségekből áll, és szinte pedig biztos, hogy hamarosan magyar vendégénekesek nélkül is nagy sikerre tesznek majd szert itthon.
Bizony, még mindig nem késő a bánat, bár, ahhoz képest, hogy legutolsó lemezük 2005-ben jelent meg, azért mégiscsak egészen sokat kellett várnunk. A „2009” című lemezen a kemény rock és a pszichedelia keveredése ismételten jelen van, ahogyan az egzotikus hangszerekkel megspékelt különböző etnikumok zenei motívumai is. A lemezen - amelyen többek között megtaláljuk a az Új Arab, a Kínai, A Paraszt Visszavág vagy a Subarú című dalokat is - bónuszként egy koncert klip is megtalálható, mely a 18 éves jubileumi koncertről készült.
