Egy bűvész és egy zsonglőr elvarázsolják a hétköznapokat. És minket. A horizonton túlra invitálnak. Képek és régi filmes anyagok, új digitális technológia, vizuális trükkök és absztrakt mozgás egy 60 perces szürreális vízióban. A video-art, a bűvészet s a zsonglőrködés, a cirkusz eszköztárának új szimbiózisa a Trafóban.
Fehér lepellel borított kisasztal, mögötte „elenyészett”- fej nélküli ember, feje helyén írólámpa. Vallat. Ha a körtébe nézek, lila karikákat látok. Arca helyén könyv, kinyílik s megannyi arc-lemez pereg. Háta mögött három hatalmas fehér fal-vetítővászon. Film pereg, a nagyváros és a kisember együttléte. Kalle Hakkarainen kigurul az asztalával s keresi valamelyik eltűnt igazi arc-énjét.
Ville Walo lép be a másik oldalon, könyékig nyúl egy gyermeknadrágba, így járatja, repteti. A csontjaiba hatol, úgy mozgatja. Már-már táncolni kezd vele, a kisember, a gyermeki élet vektorai most lenyomatok. Mögötte egy régi város filmje. Azután se nadrág, csak a csontok, amik zsonglőr buzogányok. A mozgás-táncba integrált „ügyességi játék” értelmet kap. Azután eltűnik a város hatalmas épületei közt – az egyik vászon mögött, hogy Kalle Hakkarainen jöjjön elő. Ő a bűvész, aki sétapálcával ír a földre, ami a vásznon rajzolatot kreál, majd a botot elengedve a levegőbe emelkedik s a vászonra tapad. Kezével madarat formál – élőben – azután a vászonhoz érinti s a virtuális kétdimenziós varázslat elindulhat: a bot kivirágzik és fa lesz belőle, hogy a madár fészekre találjon. Érződik, van humora a bűvészetnek is, s ez egy egyszerű képben csúcsosodik ki nekem: egy asztalnál ülő szenvtelen Buster Keaton-i arcú figura, pillanatképeket villant fel, azaz az én szempillantásaimat képezi le. E momentumok tört része alatt sok minden történik: az asztalon fehér „járkáló” üveggolyó, várom a poént, hogy leessen, a fekete-fehér snapshotok között elkapja s két golyó lesz belőle, hogy utána újból egy legyen. Faarccal, egy-két grimasszal játszva remek helyzetkomikum, kevés eszközzel és mégis gazdag humorral.
Ville Walo 1991 óta foglalkozik zsonglőrködéssel. Munkáiban igyekszik a mozdulatoknak és tárgyaknak új, a megszokottól eltérő funkciókat adni, mindezt Fred Astaire és Gene Kelly mellett a futurizmus, a Bauhaus és az orosz modernizmus szellemében. Előadásaiban a test mozgását akarja kombinálni a zsonglőrködéssel, felfedezve új tárgyak „lelkét”. Célja a cirkuszi manézs zsonglőr berögződött képének átformálása és egy függetlenedett művészeti formanyelv elsajátítása.
Kalle Hakkarainen 1997 óta bűvészkedik, szintén új technikákkal kísérletezik, a legfiatalabb díjazottja a nemzetközi bűvésztalálkozónak ahol 3. helyezést ért el a”feltalálók” kategóriában. Mellette rövidfilmeket és zenei videókat készít, valamint reklámtanácsokat osztogat.
Ez az előadás valóban a látványra épül, a valóságosra és a láthatatlanra, a jelenlétre és az „eltűnésre”. Maga a két művész is matematikai pontossággal lép be szó szerint a filmbe, majd kilép a valóságba - közénk, hogy utána eltűnjön ismét két dimenzióba kövülve üres beton kolosszusok között, velünk együtt. Enyészpont az is, ahol a sztereotípiák elenyésznek, ahol lerombolódik bennem a cirkuszi manézs bűvészete s zsonglőrködése. Ez tényleg valami más. Igen, megeszem, amit tálalnak, elhiszem, mert el akarom hinni, hogy ez, amit most látok, a képtelenségeivel együtt igenis képszerű hús-vér valóság.
Az új cirkusz fogalma nyilván egy másik dimenzióba kell, hogy átvigyen bennünket. A cirkuszi manézs kör porondjának fílingjét át kell passzírozni egy négyszögletes színpadi térbe. Itt minden közelebb kerül, minden részlet s esetleges hiba nagyobb lesz. Vártam a katartikus előadásmódot, de helyette visszafogott „Képek idejét” kaptam. Ez az előadás nem a teátrális jelenlétre épít, hanem egy képi imazsinációra, hogy ezen keresztül újragondoljam magam s a mellettem ülő embereket. Küszködöm, mert nem jelentenek a mellettem ülők semmit, azon kívül, hogy nézőtársaim. Fájdalmas a tudat, hogy néhány pillanat múlva, mikor véget ér az előadás – elenyésznek az utcán.
A Képek Ideje - Temps d’Image fesztivál, valamint a Circle Around újcirkuszi programsorozat keretében
Vanishing Point (Enyészpont) - Ville Walo & Kalle Hakkarainen cirkusza - Trafó