Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Isa Pur és Homu, avagy a finn enyészet

Isa Pur és Homu, avagy a finn enyészet

Kultúrpart a szerző friss bejegyzései 2009. 02. 28.
„A zene mindenkié” – Rost Andrea zenei zarándoklata
2025-07-08 12:02:05

Mi történik, amikor egy világhírű operaénekesnő a koncerttermek helyett ott énekel, ahol a zene valóban

Baby Queen - Solére himnusza az újrakezdéshez
2025-07-07 16:00:00

Solére friss szerzemény egyszerre kacér és mélyen személyes, és olyan erőt sugároz, ami a legnehezebb

Tűvel írt történetek – Elismerések a legszebb magyar hímzéseknek
2025-07-07 10:54:24

Rekordszámú alkotással zajlott le a 2025-ös Kisjankó Bori Országos Hímzőpályázat. A legszebb kézimunkák

Magyar dallamok Japánban - A Cimbaliband sikere Oszakában
2025-07-03 18:13:45

A magyar népzene különleges hangzása, a cimbalom egyedisége és a Cimbaliband szenvedélye ragadta magával a

további bejegyzések a szerzőtől »

Egy bűvész és egy zsonglőr elvarázsolják a hétköznapokat. És minket. A horizonton túlra invitálnak. Képek és régi filmes anyagok, új digitális technológia, vizuális trükkök és absztrakt mozgás egy 60 perces szürreális vízióban. A video-art, a bűvészet s a zsonglőrködés, a cirkusz eszköztárának új szimbiózisa a Trafóban.

 
Az enyészpont az, ahol a perspektíva „meghal”. Az a képzeletbeli pont a képen, amelyben a látvány a nullába fut, és ott elenyészik. A szemlélőhöz közelebbiek nagyobbnak, a távolabbiak kisebbnek látszanak, a mélységbe vezető vonalak pedig egymáshoz közelednek, s látszólag egy távoli pontban, az ún. enyészpontban futnak össze. Illetve csak látszatra. Azon túl eltűnik, elfelejtődik, vagy átváltozik valami ismeretlenné. A kérdés az, ha ez így törvényszerű a tárgyak világában, mi lehet az élőkében? Ez megtörténhet velem s veled? Nem emlékszem az arcodra, a fotódra, a gesztusaidra. Lehet-e olyan pillanat is ahol én tűnök el az enyészponton túl? Valaki viszont „visszaemlékezik” engem a jelenbe s így élek tovább. Igen, van az úgy, hogy magamba süllyedek én is a városban, kattog az agyam s nem vagyok önmagam s elfejtem hol járok, melyik nagyvárosban? Eltűnhet a város is, marad a por s a föld utána, eltűnhetek én is. Lehetséges, mert van ilyen, hogy eltűnnél egy sarkon, egy aluljáróban, egy hatalmas tér közepén, reggeli csúcsban a tömött buszról. Ez a te enyészpontod. A finn újcirkusz két képviselője ebbe a témába nyúl, két kézzel megragadva korunk égető problematikáját - az elidegenedés „pontját”.
Fehér lepellel borított kisasztal, mögötte „elenyészett”- fej nélküli ember, feje helyén írólámpa. Vallat. Ha a körtébe nézek, lila karikákat látok. Arca helyén könyv, kinyílik s megannyi arc-lemez pereg. Háta mögött három hatalmas fehér fal-vetítővászon. Film pereg, a nagyváros és a kisember együttléte. Kalle Hakkarainen kigurul az asztalával s keresi valamelyik eltűnt igazi arc-énjét.
Ville Walo lép be a másik oldalon, könyékig nyúl egy gyermeknadrágba, így járatja, repteti. A csontjaiba hatol, úgy mozgatja. Már-már táncolni kezd vele, a kisember, a gyermeki élet vektorai most lenyomatok. Mögötte egy régi város filmje. Azután se nadrág, csak a csontok, amik zsonglőr buzogányok. A mozgás-táncba integrált „ügyességi játék” értelmet kap. Azután eltűnik a város hatalmas épületei közt – az egyik vászon mögött, hogy Kalle Hakkarainen jöjjön elő. Ő a bűvész, aki sétapálcával ír a földre, ami a vásznon rajzolatot kreál, majd a botot elengedve a levegőbe emelkedik s a vászonra tapad. Kezével madarat formál – élőben – azután a vászonhoz érinti s a virtuális kétdimenziós varázslat elindulhat: a bot kivirágzik és fa lesz belőle, hogy a madár fészekre találjon. Érződik, van humora a bűvészetnek is, s ez egy egyszerű képben csúcsosodik ki nekem: egy asztalnál ülő szenvtelen Buster Keaton-i arcú figura, pillanatképeket villant fel, azaz az én szempillantásaimat képezi le. E momentumok tört része alatt sok minden történik: az asztalon fehér „járkáló” üveggolyó, várom a poént, hogy leessen, a fekete-fehér snapshotok között elkapja s két golyó lesz belőle, hogy utána újból egy legyen. Faarccal, egy-két grimasszal játszva remek helyzetkomikum, kevés eszközzel és mégis gazdag humorral. 


Ville Walo 1991 óta foglalkozik zsonglőrködéssel. Munkáiban igyekszik a mozdulatoknak és tárgyaknak új, a megszokottól eltérő funkciókat adni, mindezt Fred Astaire és Gene Kelly mellett a futurizmus, a Bauhaus és az orosz modernizmus szellemében. Előadásaiban a test mozgását akarja kombinálni a zsonglőrködéssel, felfedezve új tárgyak „lelkét”. Célja a cirkuszi manézs zsonglőr berögződött képének átformálása és egy függetlenedett művészeti formanyelv elsajátítása.
Kalle Hakkarainen 1997 óta bűvészkedik, szintén új technikákkal kísérletezik, a legfiatalabb díjazottja a nemzetközi bűvésztalálkozónak ahol 3. helyezést ért el a”feltalálók” kategóriában. Mellette rövidfilmeket és zenei videókat készít, valamint reklámtanácsokat osztogat.
A másik finn művész, Ville Wallo nem zsonglőrködik. A tárgyak nála más és új megvilágításba kerülnek. Nyilván sokat kísérletezett, amíg felfedezte egy műanyag kézfej s az élő kézfejei közötti játékot, a harmadik kezét övébe, térdhajlatába is belehelyezve alátámasztási pont lehet. Meglepően más az előadásmód. Tetszik, hogy újrafogalmaz valamit: nem ő táncol s mozog, hanem a tárgyaival együtt közöl valamit. Igen, érződik a step tánc mágusa, Fred Astair világa, a mozgás és a zsonglőrködés szimfóniája. De mégis más ez, ő a tárgyain keresztül lélegez, eggyé válik velük. Ez már irracionalitás, és mégis elhiszem.
Ez az előadás valóban a látványra épül, a valóságosra és a láthatatlanra, a jelenlétre és az „eltűnésre”. Maga a két művész is matematikai pontossággal lép be szó szerint a filmbe, majd kilép a valóságba - közénk, hogy utána eltűnjön ismét két dimenzióba kövülve üres beton kolosszusok között, velünk együtt. Enyészpont az is, ahol a sztereotípiák elenyésznek, ahol lerombolódik bennem a cirkuszi manézs bűvészete s zsonglőrködése. Ez tényleg valami más. Igen, megeszem, amit tálalnak, elhiszem, mert el akarom hinni, hogy ez, amit most látok, a képtelenségeivel együtt igenis képszerű hús-vér valóság.
Az új cirkusz fogalma nyilván egy másik dimenzióba kell, hogy átvigyen bennünket. A cirkuszi manézs kör porondjának fílingjét át kell passzírozni egy négyszögletes színpadi térbe. Itt minden közelebb kerül, minden részlet s esetleges hiba nagyobb lesz. Vártam a katartikus előadásmódot, de helyette visszafogott „Képek idejét” kaptam. Ez az előadás nem a teátrális jelenlétre épít, hanem egy képi imazsinációra, hogy ezen keresztül újragondoljam magam s a mellettem ülő embereket. Küszködöm, mert nem jelentenek a mellettem ülők semmit, azon kívül, hogy nézőtársaim. Fájdalmas a tudat, hogy néhány pillanat múlva, mikor véget ér az előadás – elenyésznek az utcán. 


A Képek Ideje - Temps d’Image fesztivál, valamint a Circle Around újcirkuszi programsorozat keretében
Vanishing Point (Enyészpont) - Ville Walo & Kalle Hakkarainen cirkusza - Trafó

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Tánc Kortárs

Ajánlott bejegyzések:

  • Kezdődik a 12. Sissi Őszi Tánchét Kezdődik a 12. Sissi Őszi Tánchét
  • Édeskeserű turné: Erdélyi körútra indul a Magyar Állami Népi Együttes Édeskeserű turné: Erdélyi körútra indul a Magyar Állami Népi Együttes
  • Pünkösdi Örökség Ünnep – Élő hagyományok és közösségek a Skanzenben Pünkösdi Örökség Ünnep – Élő hagyományok és közösségek a Skanzenben
  • Kárpát-medencei népek élő hagyománya a Zeneakadémián Kárpát-medencei népek élő hagyománya a Zeneakadémián
  • Az INOTA idén nyáron ismét fesztiválként tér vissza Az INOTA idén nyáron ismét fesztiválként tér vissza

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr37844348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

A Kultúrpartot 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

mmalogoc_1_ketsoros.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. Meztelenség és anatómia
  6. A forradalom egy holland fotós szemével
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard