Egy ismeretlen francia tizenéves naplóregénye alapján készült, a Párizs külvárosában élő tizenévesek szexualitása és az erőszak összefonódásáról szóló darabot mutat be szombaton a budapesti Kolibri Pince, Lila története címmel.

Mint az előadás rendezője, Vidovszky György elmondta, a darabbal először Novák János, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház igazgatója találkozott a berlini gyermek- és ifjúsági színházi fesztiválon, az Augenblickmal!-on.

"Eleinte engem is megdöbbentett a regény szövege, de egy idő után megéreztem a stílusában valami érdekes költőiséget, ami vonzani kezdett. Miközben próbáltam ezt megfejteni, utánanéztem a könyv történetének, és akkor tudtam meg, hogy a Chimo csupán egy álnév. A szerző kilétét a kiadó sem tudta kideríteni, semmit sem tudunk róla" - fejtette ki Vidovszky Attila az 1996-ban kiadott naplóregényről.

A számos ifjúsági darab színpadra állításáról ismert rendező úgy vélte, az erőszak és a szexualitás összekapcsolódása a magyar társadalomban is érvényes probléma a XXI. század elején, és a színházban árnyaltan lehet feltenni az ezzel kapcsolatos kérdéseket.

"Részben a média, részben a társadalmi normák megváltozása, az erkölcsi korlátok lazulása miatt kétségtelenül torzult magatartási formák alakulhatnak ki a kisebb-nagyobb közösségekben. Valóban el lehet azon gondolkodni, milyen jövőképet kínál ma a magyar társadalom egy tizenévesnek a gazdasági válság közepette. Az emberek úgy érzik, növekszik az erőszakos bűncselekmények száma, Magyarország az európai pornóipar egyik központja, és akik ebben részt vesznek, azok itt nőnek fel közöttünk" - hívta fel a figyelmet a darab hazai aktualitására.

Vidovszky Attila hangsúlyozta: noha nem kell a darab minden szavát valóságnak venni, a színház általában valós jelenségek esszenciáját adja. Megjegyezte: abban a belvárosi gimnáziumban is, ahol tanít, előfordultak a mosdóban olyan szexuális események, amelyek hasonló szerepzavarból, kitűnni vágyásból eredtek. "Ezek a diákok is valahonnan vették a mintákat" - fűzte hozzá.
A rendező két évvel ezelőtt mutatta be a Kolibri nagyszínpadán a Kócsag című előadást, mellyel emlékei szerint meg kellett küzdenie: a teátrum elsősorban gyermekszínházként ismert, így a darab némileg disszonánsan hatott a maga erőszakosságával, kendőzetlen verbalitásával. A Kolibri Pince más helyszín, ide talán máshogy jön el a közönség - tette hozzá.

"Annak az előadásnak nincs sok értelme, amelyik nyugodtan hagyja a publikumot, miután az hazament. Legyen valami intellektuális következménye annak, amit a néző látott. Mi nem a közönség provokálására építjük a darabot, de szeretnénk bizonyos témákkal szembesíteni a nézőket" - hangsúlyozta.
Vidovszky Attila tapasztalatai szerint a fiatalok érdeklődését általában akkor lehet felkelteni, ha azt érzik, számba vannak véve. "Noha gyermekszínházakkal jól el vagyunk látva, Magyarországon alig vannak ifjúsági előadások, ez a korosztály elsősorban felnőtt darabokra jár, amelyeknek a formanyelve nem biztos, hogy megfelel az ő világuknak" - fejtette ki.
Mint a rendező elmondta, minden előadásánál drámafoglalkozást szokott tartani vagy szervezni; a drámapedagógiai programot a Bárka Színházban kezdték el, de az néhány éve már a Kolibriben is működik.

Németországban a legtöbb színház, még a legnagyobbak is komolyan veszik ezeket a foglalkozásokat, szinte mindenütt alkalmaznak egy színházpedagógust, aki arra figyel, hogy a diákközönség úgy érezze, neki szól az előadás, és segít a téma és a darab befogadásában - említette a külföldi példát.
"Amit mi csinálunk, az nem gyorstalpaló, nem hasonlít a Ruszt-féle beavatószínházhoz sem, hanem elsősorban témákra fókuszál. Az Iskola a határon című darab esetében például a barátság, árulás, megbocsátás kérdéseire" - számolt be a rendező.

Mint hozzátette, a színház-pedagógiai programokra a tanárok is egyre inkább fogékonyak: megússzák azt, hogy értelmező-elemző beszélgetést kelljen tartani a megtekintett előadásról, és a diákok sem megválaszolhatatlan kérdőjelekkel a fejükben távoznak a színházból.

A Lila története rendezője kiemelte: a gyerekeknek meg kell tanulniuk a színház nyelvét, ha ennek a művészi kifejezésformának az értő élvezőivé szeretnének válni. Így olyan dimenziók nyílhatnak meg számunkra, amelyben nagyobb utazást tudnak tenni.

A szombattól játszott darabban Chimót Horváth Zoltán, Lilát Simon Lea, Jót Dér Zsolt, Petit-t Bárdi Gergő, Mou-t Bene-Urai Arnold alakítja. A szöveget Kovács Kristóf fordította, a díszletek és a jelmezek Mészáros Gábor munkái, míg az előadás zenéjét Monori András szerezte.