10 millió éves álmot szakítottak meg a perui paleontológusok, amikor feltárták egy, a csontos fogúak családjába tartozó pelagornithida teljesen ép koponyáját.
Az óriási nagy madár kb. 3 millió éve halt ki, valószínűleg klímaváltozás következtében. A leletet a szárazföld parti sávjában találták: a mindent konzerváló őskori tengeri üledék a régészek és őslénykutatók számára valóságos kincsesbánya.A lelet azért különlegesen értékes, mert bár a világ számos pontján találtak már a Pelagornithidae családjába tartozó jókora madarak (akár 6 méteres szárnyfesztávolság!) élőhelyére utaló nyomokat, a madarak vékony csontjai nem nagyon konzerválódtak. Ebben az esetben is a szerencse (vélhetően az állat elpusztulása után a testet nagyon magába zárta a tengeri üledék) segített, hogy előkerüljön a mintegy 40 cm hosszúságú koponya.
A tudósok nem fejezik be a környékbeli kutatást, de vélhetően már a koponya is segít annak megfejtésében, hogy a kipusztult óriásszárnyas vajon a kacsákkal vagy a pelikánokkal állt-e rokonságban. A kacsa és a pelikán igen békés madárnak tűnik, az viszont megállapítható, hogy a csontosfogú pelagornithidától inkább félni volt jó, mint megijedni.