Nemrég kereskedelmi forgalomba került Az akarat diadal című dokumentumfilm, mely az 1934. szeptember 4. és 10. között megrendezett Nemzetiszocialista Pártnapok eseményeit rögzítette. A rendező: Leni Riefenstahl. Az alkotás minden idők egyik legnagyobb hatású filmjeként vonult be a filmművészetbe.

Hatott a reklámfilmgyártásra, a klipek világára, hatott olyan mozikra, mint a Csillagok háborúja vagy A Gyűrűk Ura, és persze, a propagandafilmek is másmilyenek lettek volna, ha nincs Az akarat diadala. Ezért foglalkozunk most mi is ezzel a filmmel. Nem a morál irányából közelítünk, kizárólag az esztétikai térfoglalása izgatott minket.
Az akarat diadalának nagy a szakirodalma, filmes esszék, tanulmányok százai születtek róla, miközben kevesen látták. Persze, látható volt néhányszor az Örökmozgó filmszínházban, néhány éve kölcsönözhető az Odeon hálózatból videó kazettán. 

A film nagy része zsáner, mely az egyén és a közösség, az épületek és tér viszonyát, a tömeg és tér szimbiózisát, a szellem és a test kapcsolatát tárja fel.
Az akarat diadala sokféle filmet integrál magába. Egyfelől városfilm, melyben Nürnberg civil életét, műemléki reprezentációját is felmutatja, miközben a civil világot gyorsan felváltják a katonai tábor geometrikusan elhelyezett sátrainak a valósága. 

A nyugalom és idill ajánlata után a cselekvés, a tetterő és a mozgalmasság képsorait láthatjuk. Az akarat diadala az ellentétekkel való játék kiteljesítése. Intim pillanatok után a metafizikus rendet megjelenítő tömegjelenetek jönnek, majd megint kiragad valakit a rendező a tömegből –a Superbowl döntők dramaturgiai felépítése részben Az akarat diadalát valósítja meg mostmár HD-tévék világában. Az ellentétpárokra épülő Riefenstahl-filmben a katona, a kisgyerek, a szobor, az elmozduló alakok, az épületek és a tömeg dinamikai játékát kijátszó képi konstrukciókat láthatunk. 



A film nemcsak városfilm, de egyben szociografikus panoráma is. Népviseletbe öltözött parasztok mellett a kereskedővárosok polgárait láthatjuk, de a zárt tér és nyitott tér geometriáját is tökélyre viszi a rendezőasszony. E náci zsánerfilmben egy komplett népszínművet is láthatunk – lásd a munkások fogadalma részt. De ez sem merül ki pusztán illusztrációban, a fizikai munka apoteózisát láthatjuk, mely megágyaz majd annak a baloldali gondolatnak, hogy Németországban nincsenek kasztok, osztályok. A legfontosabb az, hogy az ország polgárai a németség hordozói. Ha pedig ezek az emberek már nem léteznek, akkor is tovább él szellemük magában Németországban. Mindenki egyenlő, azaz: német.

A 130.000 méter nyersanyagból forgatott mű a nemzetiszocialista vallás hitelveit is magába foglalja, egy náci zsinatként is értelmezhető, ahol a hitelvek kinyilatkoztatása történik. A dramatikus pogány játék során szemünk előtt pörög le maga a teremtés. „Mi ragadtuk ki a lobogót a semmiből”. Hess, mint afféle pogány Keresztelő János átadja, átruházza a hatalmat Hitlernek: „a te ítéleted a nép ítélete”. Hitler elmondja a nemzetiszocialista hegyi beszédét, majd a szemünk láttára pereg le a pogány keresztelő, és a dionüszoszi mámorban egybeolvadó tömeg örömtánca.

A Beatles Hard Days Nightja is tanult a popnál is nagyobb extázist kiváló nácizmusból: az őrjöngő tömeg erotikus transzát Az akarat diadala mutatja meg a legteljesebb módon. A mű a tömeg és a Vezér izzó, érzéki egybeolvadása: Hitler kommunikál a tömeggel, a tömeg kimondja a boldogító igent, majd hét napig tart a menyegző. A film folyamatos násztánc, melynek táncrendjét Hitler állította össze, úgy hogy szeme előtt a Trisztán és Izolda jelenetei lebegtek.
A közösség és egyén kapcsolatának dinamikája izgalmas játéknak tűnt Riefenstahl számára: a tömeg éljenzése után egy-egy alak tömegről leváló hangját (nevetés, sóhaj) erősíti fel. 



Az, hogy hogyan kell úgy sörreklámot forgatni, hogy a sörivás heroikus, férfias legyen, azt a későbbi filmes generációk ebből az alkotásból tanulták meg. A részben Eizenstein hatásokat és szovjet propagandafilmes elemeket is felmutató mozi a nappal és éjszaka ellentétpárjára is épít, ahogy a fény és az árnyék kapcsolatára is. A nappal a munka, az alkotás ideje, éjjel viszont maga a transz jön el, amikor tűzijáték gyúl, a lelkek fáklyái világítanak az éjszakában.

Számos dokumentumfilm innen kölcsönözte a képi illusztrációkat (pl. doboló kisfiú híres képsorai), így a film nagy része ismerős lehet azoknak, akik már láttak néhány II. világháborús dokumentumfilmet. A történelem fintora, hogy a klasszikus német idealizmus eszmekörét megjelenítő Az akarat diadala 1937-ben a párizsi világkiállításon aranyérmet kapott a franciáktól.

* * *

2000-ben, Hollandiából hazafelé jövet úgy döntöttünk néhány barátommal, hogy megállunk Nürnbergen, megnézzük a nürnbergi per helyszínét, az igazságügyi palota 600-as termét. Egy szombat délután érkeztünk a félmilliós, mégis kihaltnak tűnő városba. Csak az esküvői autók tülkölték tele a várost, egyébként semmi sem zavarta meg a Grimm mesék világát idéző Nürnberg tompa csendjét. Hoppá, itt a Kaspar Hauser emléktábla, hoppá, ez Dürer háza, ez pedig a Schöner Brunnen kút, melynek medencéjét reneszánsz rács veszi körül, a híres aranygyűrűvel; melyet a néphit szerint, ha valaki háromszor megforgat, teljesül egy kívánsága. Mi lehetne a kívánságunk, ha mondjuk visszatekerhető lenne a történelem kereke? Persze: hogy soha ne történt volna meg az első – és a második világháború.