Miles Davis képet vásárolt tőle, Párizsban Salvador Dali hívta fel munkáira barátai figyelmét, most pedig Andy Warhol hírhedt szitanyomataival látható ef Zámbó István életműkiállítása a REÖK Galériában, március 15-ig. Az EF Zámbó Happy Dead Band pedig március 4-én lép fel a Trafó Bár Tangóban.

„Sugárzó koporsóvégű önfényszopó halott” - ez a címe annak a képnek, amelyet Miles Davis vásárolt ef Zámbó István egy kiállításán. Saját bevallása szerint dadaista, gyűjtő típusú alkotó, aki különböző talált tárgyakat, egymás mellett nem megszokott dolgokat hoz össze művein. „Ebből a káoszból aztán új mese születik.” Szeretkező felhőkarcolók miskakancsót ölelgető Superman, az űrhajóban pipázó huszárok, a krampuszon lovagló, létrafejű női aktok, a kinyújtott nyelven csúszkáló koporsók…

„Olyan gondolatokat szeretnék ébreszteni a nézőben, ami nekem se jut eszembe” – szól ef Zámbó István, a kortárs hazai képzőművészet és az underground zenei élet jeles képviselőjének jelmondata. „Az igazi alkotás a befogadó fejében van – fejti ki ef Zámbó. – A műélvezet persze privát dolog, úgyhogy nem feltétlenül tartozik rám, hogy mit gondolnak a látogatók…”

Ef Zámbó nagyon furcsa: teljesen gyerek maradt, a történéseket derűs nyugalommal éli. Szürrealista és neoprimitív, pop-os, vicces, idióta, ironikus és őszinte. És nagyon erotikus. „Ösztönös és Automatikus Munkaterápiás Tevékenység”-nek tartja a művészetet. Autodidakta művész, a polgári életben volt nyomdai kézi- és gépiszedő, présgépkezelő, kempingben éjjeliőr, a Vízművek segédgépésze. Aztán Fe Lugossy Lászlóval, Wahorn Andrással megalakították a műnépies, turistaparadicsomra berendezkedett Szentendrén az ellenkultúra bázisát, a Vajda Lajos Stúdiót. Olyasmit csináltak, ami csípte a kultúrpolitika szemét. Rockot játszottak, furcsákat festettek, botrányos performanszokat és akciókat rendeztek, elterjedt a hírük, dőlt a nép. –„Alulról jövő, természetes kezdeményezésnek vettük a dolgainkat. Teljesen félreértették a dolgot, aminek börtön lett a vége.” Attól fogva figyelték, ellenőrizték, akármit terveztek, minden akciót be kellett jelenteni. Ha nem is tiltotta, fogcsikorgatva tűrte a hatalom újabb csínyüket, a Bizottság nevű zenekar megalakulását és botránygyanús működését. Akkorra már a magyar avantgárd mozgalmat nem lehetett megállítani. Ef Zámbó és társai Nyugaton is kiállítottak, és ha prüszkölt is a hivatalos művészelit – mivel a fiatalok tódultak koncertjeikre és szabadtéri tárlattal egybekötött bulijaikra –, kénytelen-kelletlen elviselte. Aztán a 80-90-es években már megszokták őket, ők is magukat, a Bizottság feloszlott, ment, ki merre látott. Manapság „Happy Dead Band” zenekarával a Trafó Bár Tangó rendszeres vendége. „Amikor festek, zenélek is, és fordítva, a kettő nálam nem elválasztható.”