Hiába nyert Karlovy Varyban a Letűnt világ, a Filmszemle szakmai zsűrije nem válogatta be a versenyprogramba Nemes Gyula rövidfilmjét, mely a Kopaszi gát átalakulást mutatja be. A film azóta elhozta a legjobb rövidfilm díját a navarrai nemzetközi dokumentumfilm fesztiválon Pamplonában is. A Papagáj, az Egyetleneim és most a Letűnt világ című formabontó filmek rendezőjével díjakról és a további tervekről beszélgettünk.
Pedig a Karlovy Vary-ban kapott legjobb rövid dokumentumfilmnek járó Kristályglóbusz nem csekély elismerés.
Életemben nem kaptam még magyar díjat. Pontosabban a Cinefesten a film begyűjtött egy operatőri díjat. Valahogy úgy alakult a sors, hogy Magyarországon még soha nem kaptam díjat. Igazság szerint máshol sem, hiszen ez a Kristályglóbusz az első díjam, az pedig külön hízelgő, hogy rögtön a legnagyobb is.
Az Egyetleneim nem kapott díjat anno a Filmszemlén a vágásért?
Nagyon szomorú, de nem kapott. Pedig nehéz lehetett nem észrevenni, hogy azt a filmet valaki megvágta. Viszont abban a filmes iskolában, ahol tanítok, van egy ici-pici fesztivál, melyen a prágai főiskola filmjei versenyeznek. Ezen a fesztiválon a legjobban vágó tanuló díját megkapta Völler Ágnes, aki már ötven is elmúlt. Annak idején ő vágta a Magyar Népmeséket is, 2005-ben pedig az Egyetleneimet.
A vágás technikád az egyik legjellegzetesebb a filmjeidnél, a Letűnt világban szinte magát Eizensteint idézed meg.
Hát igen, az egyik legnagyobb mester. A film végén van egy tiszteletadás is a munkásságának. A zászló, ami éppen ezért nem egy unió ellenes vagy nacionalista megnyilvánulás, hanem utalás a Patyomkin páncélosra.
Más hasonlóság nincs?
Az eizensteini időkben - a rossz nyelvek szerint - annyira szegények voltak, hogy nem volt pénzük filmnyersanyagra, ezért rövid snittekkel dolgoztak, hogy minél több mindent tudjanak megmutatni. A Letűnt világot tényleg ilyen fecnikre forgattuk, ami kényszerből és pénzhiányból fakadt. Jellemzően amúgy sem az utómunkára helyezem a hangsúlyt, ezért próbálok keveset felvenni, amit a forgatás alatt már vágok kamerában és agyban is. A Letűnt világot bár 10 évig forgattuk, mégis csupán két és fél óra anyagot vettünk fel.
Az így összeollózott filmeknél megszámolod hány vágást használtál?
Meg szoktam számolni, de most a forgatás alatt tönkre ment a számítógép, így sajnos nem tudom megmondani. Azt azonban tudom, hogy még a Letűnt világ vágása előtt már sokkal több vágást használtam a filmjeimben, mint amennyit általában egy 70 éves koráig aktívan alkotó rendező az életműben összehoz.
A geg sem hiányozik a filmedből. Az egyik kedvencem, amikor egy csónakos cicává változik.
Van egy másik is, amikor egy cica elkezdi fordítani a fejét, majd a hajléktalan is ugyanúgy fordítja a fejét. Így megtörténik a visszaváltozás is. Először én sem vettem észre a poént, mert a szükséges képi anyagot az operatőr vette fel, de aztán nagyon jókat mulattunk rajta. Ha jobban belegondolok, valóban van valami spirituális ebben a poénban…
Mi a helyzet a könyvvel, melynek címe: Letűnt világ és a kilakoltatás során kerül elő?
Innen van a film címe. Azért raktam bele, hogy egyértelmű legyen: találtam egy könyvet a Kopaszi gáton, melynek Letűnt világ a címe. S azért nem a film elején tűnik fel, hanem inkább a vége felé, mert így nagyobb hangsúlyt kap. Ez a film nem úgy készült, hogy kivittük a statívot meg a kamerát és felvettünk pár snittet, hanem kint laktunk és azt vettük fel, amit láttunk.
A film legnagyobb része fekete-fehér, azonban mikor felépül a Kopasz gát új arculata áttértek a színesre.
A fekete-fehér nyersanyag baromi drága. A forgatás kezdetekor egyáltalán nem volt pénzünk, így egy padláson talált, lejárt szavatosságú fekete-fehér nyersanyagra dolgoztunk. Amikor lett némi pénzünk, akkor ösztönösen a színeset választottuk, mivel csak arra volt elég a pénzünk. A színes nyersanyag sokkal rövidebb ideig őrzi meg a szavatosságát, ezért a határidő lejárta előtt jóval olcsóbban lehet hozzá jutni. A színesben felvett rész is stilizált, ami termelési-film vagy oktatófilm jelleget kölcsönöz neki. Az is igaz, hogy amennyiben az ember eleve egy ilyen roncsolt nyersanyagra dolgozik, az szinte már képzőművészeti jelleget ad a filmnek. Nagyon megtetszett az a képi világ, melyet ez a majdnem lejárt színes anyag ad a filmnek. A következő filmemet kifejezetten ilyen nyersanyagra akarom forgatni, mert sokkal izgalmasabbak, érdekesebbek a színei, azon túl, hogy tized annyiba kerül.
Szerinted mennyire van reneszánsza a fekete-fehér filmeknek és annak a némafilmes hagyománynak, amely alapvetően határozza meg ezt a filmet?
Nem egy letűnt technikáról van szó, inkább most kezd kialakulni. Több ilyen próbálkozás is van: Oláh Lehel Guberája, Csáki László és Pálfi Szabolcs Egerszalókja vagy Feszt Judit és Somogyvári Gergő legújabb Csempelevél című dokumentumfilmje, melyek éppen ezt a filmnyelvet építik újjá. A némafilm csak képekkel dolgozik, ami a filmezés alapját jelenti. Ez nem egy régi dolog, hanem egy olyan stílus, amelynek mint tradíciónak állandó jelenléttel kellene bírnia a filmtörténetben.
Furcsa eljárás, hogy magad veszed fel az „archív” anyagot...
Finnországból is kaptam pénzt a film elkészítéséhez. Ők megkérdezték, hogy miért forgatok ennyi ideig, miért nem használok inkább archív felvételeket a film elkészítéséhez. Valóban archív anyagokból raktam össze a filmet, de magát az archívot is én vettem fel. Ebben a felgyorsult világban a tíz évvel ezelőtt felvett anyag is archívnak, réginek számít. Ezzel egyfajta öniróniára tesz szert a film: egy régi kor képei mesélnek a mai világnak egy olyan momentumról, ami a filmezés kezdetekor már régiséggé és elpusztítandóvá lett nyilvánítva.
Akkor most térjünk át a következő filmtervedre, ami szintén elég provokatívnak tűnik.
Terrorista vígjátékot tervezek állami támogatásból, melyben az Európai Unió is részt vállalna. Nemzetközi összefogással szeretnék létrehozni egy olyan filmet, amelyben több európai várost teszek a földdel egyenlővé. A film a baloldaliság hiányáról fog szólni A legnagyobb probléma, hogy minden fajta lázadás, ellenzékiség ugyanúgy része a rendszernek, így ma már nincs semmiféle alternatíva. A Kopaszi gát már átalakult, így már nem tudok róla szép dolgot elmesélni. Ezért a jövőben a csúnya dolgokról készítek filmet.
Ha ilyen nagy horderejű filmet készítesz, akkor ennek az előkészületi munkái, a pályázati pénzek összeszedése is nagyobb kihívás elé állít téged.
Életemben először fogok megírni egy filmet. Az Egyetleneim esetében is próbáltam megírni egy forgatókönyvet, de addig írtam, hogy végül a kukában kötött ki s a filmet improvizációkból építettük fel. Azonban mostanra megtanultam, hogyan készítek filmet. Már tudom, hogy mit szeretnék és amit szeretnék, azt hogyan lehet megvalósítani. Az Egyetleneim forgatókönyvével az volt a baj, hogy nagyon normális lett, én pedig nem hagyományos filmeket készítek. Az elmúlt évek tapasztalatai számomra és a munkatársaim számára is egyértelművé tették, hogy milyen irányba haladunk. Másik három feltörekvő filmessel közösen alapítottunk egy céget Playtime néven. Ezek után mi irányítjuk a munka menetét, a mi felelősségünk, hogy minden időre elkészüljön. Kénytelen leszek gyorsan dolgozni, hiszen ha nem megy, az én hátamon csattan az ostor. A film előkészületeit nemzetközi szinten kell egyeztetni, hat országban szeretnék forgatni, ami nem lesz egyszerű. A szervezettség miatt van szakaszolása is a munkának, ami talán segít a lebonyolításban.
