Gerendai Károly nemrég elnyerte az Év Üzletembere díjat. Nem csoda, hiszen a Sziget fesztivál főszervezője egy új hungarikumot teremtett az általa megálmodott rendezvénnyel. Beszélgetésünk folyamán többek között arra is kitértünk, vajon igaz-e a pletyka, miszerint több sátor is eltűnik az idei rendezvényen, valamint az is kiderült, hogy a Metallica miért nem jött el mégsem a fesztiválra úgy, hogy közben igent mondott a felkérésre.

Te kaptad az Év Üzletembere díjat. Nem vagy egy üzletember típus.

Kérdés, mit nevezünk ma üzletembernek. Az általános hiedelem az, hogy az üzletember ül egy irodában az asztal mögött, öltönyben, nyakkendőben, tárgyalásokra jár, néha golfozik. Én azt gondolom, üzletember a sarki zöldséges, a cipész, a taxis és a kulturális vállalkozó is. Egyébként a sikeres üzletember, mint fogalom nemcsak az én fejemben, de valószínűleg mások számára is elsősorban az üzleti teljesítménnyel függ össze. Az üzletember sikerének mércéje az, hogy mekkora forgalmat, mekkora nyereséget tud produkálni egy vállalkozásban. Ebből a szempontból én nem vagyok versenyképes a magyar üzleti elittel. Amit én, vagyis mi (mert csapatmunkáról van szó) csinálunk, nem egy nagy vállalkozás - bár a magunk területén piacvezetők vagyunk -, de a terület nem tartozik az igazán jelentős üzleti sikereket produkáló kategóriába. Az, hogy egyáltalán nyereségesek vagyunk, már önmagában egy izgalmas és érdekes helyzet egy olyan szakterületen, amelyen egyébként a sírás-rívás a jellemző. Ám a mi tevékenységünk erkölcsi sikere, ismertsége lényegesen nagyobb mint az üzleti sikere szerintem. Szóval meggyőződésem volt, hogy nem sok eséllyel indulok a díjért. Meg is lepődtem nagyon, mikor megtudtam, hogy én kapom. Talán ez látszott is rajtam, mert hirtelen csak hebegni-habogni tudtam az átadón, de persze nagyon jóleső érzés is volt. Ugyanakkor azóta azzal szembesültem, hogy komoly felelősséggel is jár e díj. Olyan gazdasági környezetben kaptam a díjat, amikor nem az az emberek fő problémája, hogy ki mennyire sikeres, hanem hogy hogyan élik meg a hétköznapokat és hogyan tudnak a gondokon átevickélni.

Szóval ezek után még több haragosod lesz?

Talán ilyenkor többen gondolnak ellenségesen azokra, akikről azt hallják, hogy sikeresek. Eleve Magyarországon egy fontos probléma, hogy mindig valami külső erőtől várjuk a megoldást az életünkben, nem pedig saját magunktól. Ezzel párhuzamosan pedig, ha valakiről megtudjuk, hogy sikeres, akkor azt gondoljuk, valamiért igazságtalan velünk a világ, és azt hisszük, másnak biztos azért megy jobban, mert nekem rosszabbul megy. Ebben a környezetben valószínűleg akaratlanul is szereztem rosszakarókat ezzel a díjjal. Eddig valószínűleg sokan közülük azt sem tudták, hogy a világon vagyok, most viszont találtak egy okot haragudni rám.

Téged, illetve a Szigetet, mint a turizmus tényezőjeként emlegettek az Év Üzletembere átadón. Van bármiféle adat, amivel ezt alátámaszthatjuk?

A bíráló bizottság szerint a Sziget egy új hungarikum és fontos tényezője a magyar turizmusnak. Vannak olyan adatsorok, amelyekből ez egyértelműen kiderülhet. A Sziget turisztikai jelentősége azt hiszem, tényleg elég nagy: több mint negyvenezer külföldi látogat hazánkba évek óta kifejezetten a fesztivál miatt. A rendezvényturizmusnak nem csak ott van jelentősége, hogy külföldről hányan jönnek, hiszen országon belül is létezik egyfajta fesztiválturizmus; jelentős számban az ország különböző tájairól utaznak fel Budapestre a Sziget-látogatók. A Budapest Airport a tavalyi Sziget alatt tartott egy sajtótájékoztatót, ahol elhangzott, hogy gyakorlatilag fullos telítettséggel működik a reptér. Ha jól emlékszem, két nap alatt 17 ezren érkeztek a Szigetre csak repülővel. Vannak olyan adatok is, amik a szállodák kiemelkedő telítettségét mutatják, ez azért is érdekes, mert a Szigetelők jelentős része a rendezvény helyszínén kempingezik. Abban a kategóriában, amely a diákszállóktól a 3 csillagos szállodákig terjed, nagyobb volt a telítettség, mint a Forma1 alatt. A luxusszállóknál különleges a helyzet, hiszen ott mi magunk is nagy megrendelők vagyunk. A közreműködő fellépőket minimum négy csillagos hotelekben szállásoljuk el, így aztán több ezer szálláséjszakát foglalunk. Érdekes eredményre jutott az a tanulmány is, melyben azt kutatták, mennyi pénzt költenek, és mennyi időt töltenek Magyarországon a külföldiek. Míg az idelátogató turisták átlagban 2 és fél napot, a Szigetre érkezők alaphelyzetben 6, inkább 7 éjszakát maradnak, vagy akár még többet. Az egy főre jutó költésük napi szinten magasabb, mint az átlagturistának, és ez azért meglepő, mert erről a közönségről nem feltételezték ezt. Nemcsak direkt turisztikai mércével lehet mérni a Sziget sikerét, hanem az országimázs szempontjából is. Magyarországról az európai fiatal felnőttek között a Sziget a legismertebb brand; nemcsak ismertsége, de elismertsége is nagy. Magyarországról persze az is egy közismert kép lehet, hogy felgyújtják a Tévé székházat, de nem biztos, hogy ezt akarjuk magunkról mutatni. Kevés dolog van, ami rólunk eljut a világba, és pozitív képet fest hazánkról. Szerencsére a Sziget ilyen.

A nagy siker gondokat is okozhat egy idő után, hiszen egyre több a látogatótok, egyre zsúfoltabb a Sziget, lassan már el sem férnek a helyszínen.

A tavalyi Sziget ugyan nézőcsúcs volt, de azt mondhatjuk, most már nagyjából öt-hat éve stagnál a közönség száma. Az első tíz évben volt egy progresszív növekedés. Míg az első Szigeten 43 ezren, a következőn már 143 ezren voltak, addig hat éve is már 370 ezren, és most az új rekorddal együtt is háromszáznyolcvan valahány ezren voltak. Ezt már nem is nagyon tudjuk hova bővíteni, mert valóban nem fér el több ember a Szigeten. Minimális tartalékokat tudtunk most képezni azzal, hogy picit átalakítjuk a Szigetet és kipucolunk olyan területeket, amik nem voltak alkalmasak sem sátrazásra, sem programhelyszínekre. Bár a külföldi látogatók száma még mindig nő, sajnos a magyarok száma mára már fogy. A magyar gazdasági környezet olyan, hogy pár éve még többen engedhették meg maguknak, hogy akár egy hétre, vagy több napra kijöjjenek, azzal szemben ma már sokan egyáltalán nem vagy csak egy-két napra tudnak jönni. Ez tehát egy tőlünk független gazdasági kérdés is, ráadásul, ha emeljük a jegyárakat, akkor tovább fogy a magyar közönség. Az árakkal szembeni elégedetlenség egyfelől érthető, de a másik oldalról hajlamosak elfelejteni, hogy vannak bizonyos ár-érték viszonyok, amiket nem tudunk nem figyelembe venni. Ma már nálunk is minden ugyanannyiba kerül mint az EU többi országában a mosógéptől a hamburgerig. Mi is ugyanazokat az árakat fizetjük a fellépőktől a technikáig mindenért, de mégis az európai fesztivál-árak körülbelül feléért nyújtunk sokszínűbb és jobb szolgáltatásokat mint a versenytársaink és a közönségünk egy része még ezt is sokallja. Rossz hírem van, ez a versenyhátrány biztosan nem fenntartható, ha életben akarunk maradni.

Azt mondod, picit átalakítjátok a Szigetet. A híresztelések szerint ez annyit tesz, több sátrat is megszüntettek.


A pletykának általában van valami valóságalapja. Bár én már olyat is hallottam, hogy a Csepel-szigeten leszünk, vagy hogy kiirtjuk a Szigetről a kultúrát. Részben van egy ránk is ható világgazdasági környezet, részben pedig érdemes összegezni a Sziget 16 éves múltjának tapasztalatait. A gazdasági helyzetre nem lehet úgy reagálni, hogy becsukjuk a szemünket és nekimegyünk fejjel a falnak, mert semmi értelme. Van, amikor valaki bátor, és van, amikor valaki őrült. Mi bátrak szeretnénk lenni. Recesszió van, várhatóan csökkeni fog a kereslet, mi mégis előre szeretnénk menekülni, és azt gondoljuk, erre a kihívásra nem az a jó válasz, hogy rosszabbat csinálunk kevesebből, hanem jobbat kell csinálni, de nem több pénzből. Ezt úgy lehet megvalósítani, hogy megnézzük, hol vannak olyan pontok a Szigeten, ahol úgy lehet racionalizálni, hogy attól nem lesz gyengébb a minőség, sőt, ha lehet, még erősebb lesz a Sziget. Megnéztük, mik azok, amiket kifogásol, és mik azok, amiket szeret a közönség: az első kifogás általában az, hogy túl nagy a zsúfoltság és túl sok program van túl sok helyen egyszerre. A másik, hogy túl sok a középszerű, „futottak még” kategóriás előadó és helyettük nagyobb, korszerűbb neveket szeretne látni a közönség. Állandó problémánk, hogy ellentmondásba kerülünk a magyar és a nemzetközi közízlés terén, a progresszív nemzetközi előadók hazai ismertsége még mindig rettenetesen elmarad az aktuális nemzetközi helyzettől. Úgy gondolom, - a külföldi látogatók magas aránya miatt – a Sziget az egyetlen hazai fesztivál, amely megengedheti magának, hogy a nemzetközi közízlésnek megfelelő előadókat léptessen fel, s ezáltal nevelő, kulturális közízlés-formáló szerepet is felvállaljon. Persze, ha kevesebb helyszín van és nagyobb nevek, akkor összességében kevesebb kezdő zenekarnak tudunk bemutatkozási lehetőséget biztosítani.

Tehát konkrétan a Tálentum színpadról beszéltél az imént?

Például arról is. Mérlegelni kell, mi a fontos a tehetséggondozásban. Az, hogy elmondhassuk, ezzel is foglalkozunk vagy az, hogy tényleg megpróbáljunk segíteni. Ha egy tehetséges zenekarnak fellépési lehetőséget biztosítunk, de nem megfelelő körülmények között – ráadásul, mivel az előadó még ismeretlen, nem megy oda a közönség – lehet, hogy a magunk megnyugtatására elég, de valójában semmilyen érdemi segítséget nem jelent egy kezdő zenekarnak. Rájöttünk, nem erőltetjük tehát a Tálentum színpadot, hanem helyette kiírunk egy tehetségkutató versenyt, aminek a díja nem az lesz, hogy fellépési lehetőséget biztosítunk egy kis színpadon, hanem valódi segítséget kívánunk adni a befutáshoz.

Más helyszínekről is beszélünk ebben az esetben, gondolom.

A Szigetnek fontos értéke e kulturális sokszínűség, ezért igyekeztünk minden műfajnak önálló színpadot, programhelyszínt teremteni, azonban be kell látnunk, nem tudunk hatvan különböző helyszínen világszínvonalú programot biztosítani. Megnéztük, mik azok a programok, amik azért csupán azért léteznek, hogy mi elmondhassuk a Szigetről, hogy minden van. A közönség nagy része nem helyszínekben, hanem előadókban gondolkodik, azaz nem azt várja, hogy önálló, de középszerű jazz, blues vagy bármilyen egyéb színpadokat kapjon, hanem hogy színvonalas jazz, blues, stb. előadókat láthasson megfelelő technikai körülmények között. Ha nem csinálunk külön rock és metál színpadot, hanem a két színpad legjobb fellépői egy harmadik helyszínen, egy jobb technikával ellátott nagyobb sátorban léphetnek fel, így akár jobb fellépőket is el tudunk hívni, hiszen lesz rá költségvetés. Ráadásul a műfaji tematika szerinti megoszlás miatt jó néhány helyszín kihasználtsága is alacsony volt. Egyes helyszíneken este 11-ig, másokon akár csak 11-től zajlottak előadások, de ehhez két külön színpadot, technikát, sátrat stb. kellett finanszíroznunk. Ezért úgy döntöttünk, megpróbáljuk a meglévő helyszíneket jobban kihasználni, összevonunk műfajokat és ennek kapcsán helyszíneket, és az így felszabaduló technikai költségekből lehetőségünk lesz a megmaradó helyszíneken jobb technikai feltételeket biztosítani és nagyobb, aktuálisabb neveket felléptetni. Ha az eddigi hatvan helyszínnél kb. 10 százalékkal kevesebb, de színvonalasabb színpadot működtetünk, azzal még a sokszínűség nem nagyon sérül, viszont területeket nyerünk, amivel enyhül a zsúfoltság.

Szinte minden évben van egy-egy kisebb-nagyobb konfliktus a Sziget és az önkormányzat vagy éppen a főpolgármester között. Idén mire számítotok? Egyáltalán, hogy állnak az ügyeitek?

Most még nem látjuk, hogy idén ki, mit fog kitalálni. A negyedik kerületi per még nem zárult le, csak első fokon, egy nekünk kedvező ítélettel, de még másodfokra nem jutottunk el. Néhány napja kaptam egy értesítést arról, hogy valamikor ősszel lesz a tárgyalás, tehát az idei Szigetet szerencsére biztosan nem érinti. Én még abban sem vagyok biztos, hogy eljutunk a másodfokig, mivel a negyedik kerületi önkormányzat megkeresett minket egy ajánlattal, hogy álljunk el a pereskedésről, ami azért vicces, mert eddig sem mi akartunk pereskedni. Nem tudom, hogy meg tudunk-e egyezni, mivel egy alapállításon vitázunk: a nagyvárosi léthez hozzátartóznak-e a szabadtéri nagyrendezvények vagy nem. Azt természetesen elfogadjuk és évek óta mindent megteszünk annak érdekében, hogy a környéken élők pihenését ne zavarjuk, de azt lehetetlen követelésnek tartjuk, hogy a biztonság kedvéért ne is legyenek rendezvények. A másik Szigettel kapcsolatos probléma a rakpart lezárása volt, ami megnehezítette a fesztivál megközelítését. Sajnos idén nyárra sem fog befejeződni a rakpart felújítása, de tavaly is tudtuk kezelni a helyzetet. A harmadik ügyünk pedig az, hogy a fővárosi önkormányzat, illetve a főpolgármester részéről volt egy olyan felvetés, miszerint a Szigetet ne kapjuk meg többet támogatásként, hanem fizessünk egy jelentős összeget. Ez azért fura, mivel még két évig érvényben van az önkormányzattal kötött szerződésünk arról, hogy használhatjuk a területet. Az érv ellenünk az volt, hogy ez egy sikeres vállalkozás, amit nem kell támogatni. Ez az én olvasatomban ez meglehetősen furcsa érvelés, ha azt nézzük, hogy megéri sok tízmilliárd forinttal támogatni az Európa Kulturális Fővárosa projektet – úgy hogy közben valószínűleg bele fogunk bukni – azért, hogy felkerülhessünk „a világ kulturális térképére”, akkor miért büntetjük azt, ha valaki ezt ingyen is megteszi.

Milyen összegről van szó?

Először évi 2,6 milliárd hangzott el bérleti díj gyanánt úgy, hogy összesen 2,7 milliárd forint a teljes költségvetése a rendezvénynek. Ez az összeg teljesen irreális, de bármekkora bérleti díjat csak úgy tudunk megfizetni, ha beépítjük a hiányzó összeget a jegy árába, azaz felemeljük a belépők árát, amivel viszont további látogatókat veszítünk el.

De azért nem egészen ingyen kaptátok a Szigetet, hiszen sokat költötök is rá.

Pontosan. Fontos tisztázni, hogy az, hogy mi a Szigetet ingyen kapjuk, az nem azt jelenti, hogy nekünk nem kerül pénzbe. Csak a zöld fűért nem kell fizetni. Ezen felül mindent –csatornadíjat, vízdíjat, áramdíjat, kiépítést, közvilágítást, takarítást - mi fizetünk, nem beszélve a helyreállításról, mivel az teljesen természetes, hogy a végén eredeti állapotára javítva kell visszaszolgáltassuk a Szigetet. A terület állapota nekünk nagyon fontos, eddig majdnem 300 millió forintot költöttünk olyan dolgokra a Szigeten, amire semmilyen szerződéses kötelezettségünk nem volt –infrastrukturális fejlesztésekre, a közvilágítás kiépítésére, a gát megerősítésére, parkosításra – mivel úgy gondoltuk, ez fontos, megcsináltuk saját költségünkre. Jelentősen javultak a körülmények és kb. 15 hektárral bővült a park használható zöldterülete az általunk önként elvégzett beruházásoknak köszönhetően. Azt gondolom, jó gazdái voltunk a Szigetnek.

És reméljük jó gazdái is lesztek még sokáig. Vannak olyan zenekarok, akik szinte elérhetetlennek tűnnek. Például a Metallica is egy ilyen csapat, ám így is sokan sérelmezik, hogy őket nem hoztátok még ide. Hogy maradjunk a konkrétumoknál: ennek mi az oka?

Szerencsére most már ott tartunk, hogy nagyon kevés olyan zenekar van, aki pénzügyileg elérhetetlen. Más szempontból persze vannak elérhetetlen zenekarok, például ha nem ér rá egy zenekar, mert máshol turnézik, vagy lemezt vesz fel, vagy egyáltalán nem dolgozik. Itthon olyan erős hívószava van a Szigetnek, hogy még ha stúdiózik is egy magyar zenekar, akkor is eljön fellépni, és később folytatja a stúdiómunkát. Egy nemzetközi sztár nem borítja fel az életét a Sziget kedvéért, hiába ez az egyik legjelentősebb fesztivál. A másik probléma pedig az, hogy vannak olyan zenekarok, előadók, akik eleve nem fesztivál-produkciók. Több olyan sztár van, aki csak úgy tudja elképzelni a koncertjét, hogy viszi a saját színpadát, a technikáját, és ad egy komplett show-műsort, minden apró részletében megkoreografálva. Az ilyen zenekaroknak nem tudjuk megoldani, hogy háromnegyed óra alatt lebontsuk és újraépítsünk egy komplett színpadot. Amíg a U2, a Pink Floyd, a Rolling Stones vagy Madonna ragaszkodik a saját mega-produkciójához, addig őket nem fogják fesztiválokon látni. Aztán jön az a kategória, amit mondjuk a Metallica vagy a Red Hot Chili Peppers képvisel; ők fellépnek fesztiválokon, és rajtuk múlik, kit választanak. Nagyon drága zenekarok, annyi pénzbe kerülnek, hogy nem tudnánk egy normál Sziget napon felléptetni őket, mert ha a Sziget napijegy árakkal akár az összes jegyet eladjuk, akkor is veszteségesek leszünk. Tavaly megkerestük a Metallica menedzsmentjét, hogy jöjjenek el a nulladik napra és azt a választ kaptuk, hogy nem fognak abban az időszakban egyáltalán koncertezni, amikor a Sziget lesz. Lekötöttük ugyanannál a menedzsmentnél az Iron Maident. Majd, miután ez megtörtént, kaptunk tőlük egy levelet, miszerint a Metallica meggondolta magát, mégis tudnának jönni. Az Iron Maident visszamondani már nem lehetett. Vannak tehát szerencsétlen helyzetek, és vannak, amik összejönnek. Idén például hiába szeretnénk a Red Hot Chili Pepperst, 2009-ben egyáltalán nem koncerteznek.

Valaki egy interjúban elmesélte, hogy a '90-es években megkeresett titeket egy kétes hírű csapat azzal, hogy itt van 50 millió, fogjátok, és mi csináljuk a vendéglátást a Szigeten. Te pedig szépen nemet mondtál, és nem történt semmi, a fiúk békésen elmentek. Hogy lehet az ilyen helyzeteket kezelni?

Igen, erre emlékszem, biztosan Kovács Tamás mesélte, akkoriban itt dolgozott nálunk. Szerencsére nem nagyon voltak más ilyen esetek. Ezek a sztorik egyébként utólag mindig kicsit kiszíneződnek. A Sziget szerencsére nagyon hamar sikeres lett, és ezzel nagy lett körülötte a média felhajtás. A nyilvánosság megvéd minket, nem éri meg az alvilági figuráknak bepróbálkozni, mivel pillanatokon belül címlapokra kerülhet az ügy. Amikor pedig a fenti eset történt, mérlegelni kellett mi jobb a Szigetnek, kell tudni nemet mondani. Nem olyan nehéz és mint látod, még mindig élek, sőt, a családom is.

Rengeteg egyéb mással is foglalkozol még. Többek között a te nevedhez is fűződik a Kultiplex. Fájdalmas emlék?

Nyilván senki sem szereti, ha azt, amit felépített, lebontják. Ez ilyen értelemben szívfájdalom, de én kicsit ambivalens módon álltam a dologhoz. Eredeti elképzeléseinkhez mérten sok mindent nem tudtunk a Kultiban úgy megvalósítani, ahogy szerettünk volna, emiatt nekem állandóan hiányérzetem volt. Ez részben személyi kérdéseken, részben az önkormányzat és a lakók hozzáállásán is múlt, de ilyen értelemben nem az történt, hogy egy megvalósult álmom foszlott egyszer csak szerte, hanem inkább Budapest egy fontos színfoltja szűnt meg, amivel nem csak én lettem szegényebb.

Mindegyik tevékenységed közül melyik a legnagyobb szerelem?

Mindenképpen a rendezvényszervezés a fő tevékenységem. De ezen belül ez olyan kérdés, mint hogy melyik gyerekedet szereted jobban. Én sok időt és energiát fordítok olyan dolgokra is, amikből nincs közvetlen hasznom, úgymond társadalmi és nem üzleti tevékenységek, de fontosnak gondolom valamiért őket. Ilyen „ügyeim” a Médiaúnió, a Szeretem Magyarországot Klub, vagy a PANKKK program. Nyilván, ha nem lennének ezek is szerelmek, nem csinálnám őket, hiszen meglehetősen sok időt, sőt olykor pénzt is elvisznek. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy olyan dolgokkal nem kell foglalkoznom, amit nem szeretek csinálni.

Nemrég nyílt meg második, Costes nevű éttermed. Ez is szerelem, vagy csak üzlet?

Ez is szerelemgyerek. A Liszt Ferenc téri Buena Vista is egyfajta szerelemgyerek volt, aztán azzal szembesültem, hogy egy jó üzlet is, ami nyilván nem baj, mégis menetközben elfogyott a lelkesedésem. Az elején az ambicionált, hogy legyen Budapest egy izgalmas új színfoltja a Liszt Ferenc tér. Azt szerettem volna, hogy meghonosítsuk a számomra nagyon szimpatikus köztéri kávézó kultúrát. Utána az volt a kérdés, hogy milyen irányba megyünk el, ehhez kellettek színvonalas éttermek is. Talán az enyém volt az egyik legjobb, de az igényeimet nem elégítette ki. Ráébredtem, van egy klassz helyem, ami sok pénzt hoz, sok vendég van, de a működésében már nem lelem meg az örömem. Ráadásul én sosem voltam vendéglátós, nem voltak ilyen ambícióim és a méreteiből adódóan inkább már „gyárként” működött a hely, sok apró hibával. Aztán egyszer csak jött egy vállalkozó, és megvette tőlem. Nem gondoltam akkor, hogy újra lesz közöm a vendéglátáshoz, aztán eltelt egy év, és azt éreztem, hogy mégiscsak hiányzik ezért beszálltam a Ráday utca legjobb helyébe azzal a felkiáltással, hogy alakítsuk át és csináljuk meg a legjobb hazai éttermet. Én kb. heti hatszor étteremben eszem és az mégiscsak más érzés, amikor az üzletfeleket vagy a barátaimat a saját helyemre hívhatom meg. Másrészt közben a gasztronómiai felfogásom is sokat változott. Egyre több helyen jártam a világban és azzal szembesültem, hogy itthon sajnos hiányzik a világszínvonalú gasztronómia. Sok probléma van a hazai vendéglátásban: nincsenek megfelelő alapanyagok, képzés, stb. Ráadásul nem éri meg minőséget adni, és nagyon alacsony az általános igényszint is. Mi azt mondtuk, ez nem megélhetési kérdés nálunk, úgyhogy nem kötünk kompromisszumokat, cél a világszínvonal itthoni megteremtése. Aztán több mint egy év előkészület után, azzal kellett szembesülnünk, hogy külföldről kell hoznunk az alapanyagokat, ami elkeserítő egy mezőgazdasági országban. De nincs csúcsminőségű alapanyag, mivel nincs rá sem felvevőpiac, sem igény. Miközben egyáltalán nem vagyok külföld mániás, mégis külföldről hoztunk szakácsokat, cukrászt, olyan szakembereket, akik megfelelő alázattal és szakmai felkészültséggel tudnak a feladathoz állni. Úgy döntöttünk tehát, hiába nem kifizetődő, inkább átlépjük az itthoni akadályokat, de nem engedünk az elvárásainkból.

Húsz év múlva mi lesz veled, a fesztivállal?

Nincsenek távlati terveim. Néhány évre előre szoktam gondolkodni, de azt hiszem, még azt sem tudom, Magyarországot hogyan képzelem el tíz év múlva. Most annyira zavaros minden. Az is lehet, hogy addigra nem is fogok élni, de lehet, hogy nyugdíjas leszek és utazgatok a világban -mert szeretek utazni-, és az is lehet, hogy aktív leszek és valami más új területen fogok kihívásokat találni magamnak. Az biztos, soha nem akarom teljesen elengedni a kezét azoknak a dolgoknak, amiket építettem, mert ezek fontosak a számomra és hozzátartoznak az életemhez. De nem gondolom, hogy nekem kell akkor is a Szigetet csinálni, ha már kiöregszem és nem ambicionál a feladat. Ki kell nevelni az utódokat és át kell adni a stafétát azoknak, akik úgy kelnek fel minden nap, hogy ma mit tehetnék azért, hogy a fesztivál egyre jobb legyen.

Még mindig nincs saját lakásod?

Még nincs, de nemsokára lesz, mert építkezem. Vettünk egy házat, amit teljesen visszabontottunk és újraépítünk. Tehát van már ingatlan a nevemen, de egyelőre még mindig albérletben lakom.