Regardez-moi - I,m back! (Nézzetek rám, háttal vagyok) címmel 13 fiatal magyar fotográfus műveiből nyílt csoportos kiállítás Párizsban, az Immanence nevű kortárs kiállítóhelyen. A bemutatott fotók közös témája az emberi alak hátulról való ábrázolása.
"Hátrálva lépünk be a jövőbe" - idézi Paul Valéry francia költőt a kurátor-szervező a csütörtökön este megnyílt kiállítás ötven oldalas kétnyelvű katalógusában olvasható tanulmányában. A tematikus pályázat alapján kiválogatott munkákban az a közös, hogy csak hátulról, arc nélkül láthatók az ábrázolt emberek.
A válogatás arra a kérdésre keresi a választ, hogy 2000 után egy fiatal magyar fotós miért választja ezt az rejtélyes, többjelentésű metaforákkal teli, gondolatébresztő ábrázolási módot - hangsúlyozta a kurátor a megnyitón.
A március 28-ig megtekinthető "hát-látképekről" Stenczer Sári elmondta: a tematika azért érdekes, mert nem egy normális ábrázolásról van szó, hiszen az emberekről készült fotózásban a legfontosabb a portré.
A hátulról való ábrázolás tulajdonképpen a portré olyan tagadása, amely mindig is jelen volt a képalkotás történetében. Az ember magába zárkózását megmutató képek a befogadót sokkal inkább kíváncsivá teszik az emberi alak körüli környezet, az egész mű megfigyelésére, annak fürkészésére, hogy miért nem ismerhető meg a képen látható ember szemben egy portréval, ahonnan egy tekintet néz szembe - fejtette ki.
Ez a tematika Stenczer Sári szerint nagyon alkalmas annak megmutatására, hogy a kortárs magyar fotográfiában is olyan szerteágazóak a stílusok, mint bárhol máshol a világon, és az is jól érzékelhető, hogy a modern magyar fotóművészet Párizsban világhírűvé vált alkotói, André Kertész, Brassai vagy Robert Capa hagyományainak megtartásával a nemzetközi kortárs fotóművészet sokfajta hatása van jelen Magyarországon.
Kasza Gábornak a hát részletéről és egy pigmenthiányos könyökről készült felvétele például absztrakt jellegű, Erdei Kriszta Formaságok című sorozatának darabjai viszont inkább szubjektív és játékos, képregényszerű dokumentációk. Kudász Gábor Arion a fény és a sötétség teátrális megörökítésébe helyezi alakját, Krajnik István naturalista fotóján az ételekkel teli konyhaasztallal szemben megörökített szokatlan nagyságú női test az uniformizáló esztétikai normáktól való eltérést szimbolizálja, Dezső T. Tamásnak a kelet-európai lakótelepi ablakokból visszaforduló figurái pedig a külvilágtól való elzárkózást fejezik ki.
