Demokrácia és diktatúra viszonyáról, a különböző rendszerekben felnőtt generációkról és a feldolgozatlan múlt továbbéléséről készítette első színházi rendezését az eddig filmesként ismert Török Ferenc; a Bereményi Géza és Kovács Krisztina által írt Apacsok című színdarabhoz Gauder Áron alkotott rendhagyó látványvilágot. A darab ősbemutatója vasárnap lesz a budapesti Radnóti Színházban.
Elmondása szerint rengeteg dokumentumot olvasott a korszakról az előkészületek közben, köztük a hatvanas években valóban megtörtént "indián-ügyről" is, amelynek során egy "indiánozó" baráti társaság több tagját is letartóztatták, mert az indián életmód mögött tiltott politikai tevékenységet sejtettek a hatóságok.
"Azon gondolkodtunk Krisztával, hogy milyen lenne egy jelenből induló történettel megtörni a színház tér-idő egységét, és filmes technikával, flashbackekkel visszamenni a múltba. Elkészült a történet váza, de kellett egy irodalmár, aki ezt megírja, olyan, aki ismeri a kort és a nyelvet. Kedvenc filmünk, a Bereményi Géza által írt Megáll az idő körülbelül ebben a korszakban játszódik. Így jutott eszünkbe megkérdezni, van-e kedve ebből az anyagból drámát készíteni. Gézának volt kedve" - idézte fel a rendező.
Török Ferenc megjegyezte, a darab rendhagyó szerkezetét az általa inspirált kérdések adták. Mint hozzátette, az volt a céljuk, hogy megvizsgálják, milyen egy mai huszonéves viszonya a hatvanas-hetvenes évekhez, mi köze van a demokráciának a diktatúrához, és hogy miként tekintenek egymásra azok a más generációból származó emberek, akik szeretik egymást, de a sors teljesen különböző élethelyzetekbe sodorta őket.
"A szüleinknek, nagyszüleinknek úgy kellett döntéseket hozniuk, hogy az a hatvanas években gyakran tényleg vérre ment; nem abban a jó kis akolmeleg világban éltek, ami most van. Azt hiszem, az előadás után jó érzés lesz kilépni az Andrássy útra, és ránézni a kirakatokra. Persze nem azt mondom, hogy az Apacsok egy nyomasztó darab, de benne van annak a kornak a levegője" - vélekedett az előadásról.
A rendező hangsúlyozta, szinte minden magyar családban vannak a színpadon bemutatotthoz hasonló történetek, noha sokan, mint a darabbéli nagymama, azt a nézőpontot képviselik, hogy ne beszéljünk ezekről.
Mint hozzátette, az előadás nem egyszerűen a belügyi szervekről szól, hanem arról, hogy a hatvanas években élők többsége vagy elhitette magával, hogy a rendszer jó, vagy nem volt elég bátor, hogy kimondja az ellenkezőjét. "Ma már felfoghatatlan, hogyan lehetett ilyen viszonyok között létezni. Ezért egyáltalán nem ítélkezni akarunk a nagyszüleink vagy a szüleink generációja felett. Bereményiével benne van a darabban egy olyan ember látásmódja is, aki ugyan nem értett egyet a rendszerrel, de igenis élt benne" - hívta fel a figyelmet.
Török Ferenc kitért az előadás színpadi megvalósítására is, hangsúlyozva: mindig a történet határozza meg a formát. "A probléma itt elég komoly volt: nem egy klasszikus, a cselekmény, a tér és az idő egységére épülő drámáról van szó, hanem filmszerű történetkezelésről, tér- és időbeli ugrásokról. Én látványcentrikus ember vagyok, a moziból jövök, és itt is valamelyest mozit csináltam" - jegyezte meg.
A rendező úgy vélte, sikerült megtalálnia azt az embert, aki meg tudta valósítani az általa kigondolt látványvilágot: Gauder Áron animációs rendezőt. "Ő egy másik szintet is adott az előadásnak: nem realista, fotografikus háttérbe helyeztük az előadást, hanem egy rajzolt, animált világba. Nagyon fontos, hogy ez a történet már egy mese. Ahogy a diafilmet meséli a nagymama, ugyanúgy ez már megszerkesztett fikció, nem a valóság; a forma segítségével megpróbáltunk kicsit elemelkedni" - tette hozzá.
Mint Török Ferenc kiemelte, az Apacsokkal Cseh Tamás előtt is tisztelegni kívántak: a darab egy, az énekes indiánregényéből vett idézettel kezdődik. Cseh Tamás volt az első bakonyi indián törzsfőnök 1961-ben, ráadásul Bereményi Gézával együtt dolgoztak egész életükben - említett további kapcsolódási pontokat a rendező, hozzátéve: "ő adja talán dalaiban a legpontosabb képet a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekről, persze Bereményi szövegein keresztül. Ha meghallgatom a Levél a nővéremnek című albumot, tudom, hogy miről szólt ez a világ".
Az Apacsokban a főbb szerepeket játszó Csányi Sándor, Szervét Tibor, Csomós Mari, Schneider Zoltán és Wéber Kata mellett Kocsó Gábort, Marjai Virágot, Karalyos Gábort, Adorjáni Bálintot, valamint Klem Viktort láthatja a közönség. A darab zenéjét a Zagar együttesből ismert Zságer Balázs szerezte, a jelmezeket Benedek Mari, a látványt Gauder Áron tervezte.
