Az utóbbi évek táncos filmjei ugyan sajnos már mind ugyanarra a kaptafára készülnek és a héten mozikba került Make it happen - Dobd be magad! című film is a tizenkettő egy tucat kategóriába tartozik. Pedig azok az alapsztorik, amelyek a mai filmekben unalmas klisévé silányulva újra és újra visszaköszönnek, remek, sok esetben mára már kultikussá vált filmekből származnak. A legjobbak közül szemezgettünk. Tíz híres táncos film, illetve emlékezetes táncjelenet következik.

Ének az esőben -1952
Bár a musical hőskorának számtalan darabját felsorolhatnánk ebben a listában, most közülük csak az egyik legikonikusabbak, az Ének az esőbennek szorítottunk helyet. A mozi, amely azóta is mindenféle zenés filmes toplistákon az élbolyban szerepel, Hollywoodnak azon emlékezetes korszakát idézi meg, amikor is a hangos film kiszorította a némafilmet. A főszerepekben, az akkor még 19 éves, kezdő színész, Debbie Reynolds, és Gene Kelly látható, utóbbi nemcsak színészként, de rendezőként és koreográfusként is részt vett a mozi elkészítésében. Profizmusáról legendák szólnak, például a híres esős táncát azért kellett utószinkronizálni, mert nem volt elégedett a hanggal, ahogy átázott cipője csattogott.



Az eső természetesen nem igazi volt, de ráadásul nem is csak vízből állt. Hogy jobban mutasson a vásznon tejjel keverték el. Mire felvették a jelenetet, Gene Kelly zakója teljesen összement. Az Ének az esőbent azóta számos más film is megidézi valamilyen formában, a Mechanikus narancsban például kicsi Alex a Singing In The Rain bájos dallamát dúdolva rugdossa egyik áldozatát és erőszakol meg egy nőt.

Zorba, a görög - 1964
Michael Cacoyannisnak a Nikos Kazantzakis regénye alapján írt, három Oscar-díjat nyert filmje nem zenés film. Amiért belekerülhet ebbe a listába, az az utolsó pár perc, a jelenet, amiben Alexis Zorba (Anthony Quinn) megtanítja táncolni Basilt, az angol írót (Alan Bates). Érdekesség, hogy Anthony Quinn ezt a jelenetet állítólag törött lábbal játszotta, ezért kénytelen volt a tervezettnél komótosabban táncolni a szirtakit.



Azon túl, hogy Anthony Quinnek az Országúton mellett talán ez a legismertebb és legemlékezetesebb filmszerepe, maga a dallam is, amelyre táncolnak, hihetetlen sikert ért el. Kérdés persze, hogy Mikisz Theodorakisz, a legendássá vált melódia szerzője örül-e, hogy muzsikája nélkül egy valamire való diszkó, vagy lakodalom nem is az igazi.

Szombat esti láz - 1977
Ha beírjuk a „szombat esti láz” kifejezést a böngészőbe, akkor az első helyeken egy hazai, gagyi kereskedelmi tévés celebshow-ra vonatkozó találatokat fog kiadni, de azért mi még emlékszünk a dicsőséges diszkó-korszak alapfilmjére. Hogy is felejthetnénk a pimaszul fiatal és a mai alakjához képest már-már lehetetlenül slank Travolta hegyes galléros, trapéznacis szereléseit, és azokat a mesteri csípőmozdulatokat a villogó színes kockás színpadon. Annyira jól csinálta mindezt, hogy a legjobb férfi főszereplő kategóriájában még Oscarra is jelölték az akkor még csak 24 éves színészt. Azért arra nem sarkallnánk senkit, hogy egy buliban manapság az általa prezentált mozdulatokat utánozza, mert a legtöbb mára már a vérciki kategóriába tartozik.



Bár ebbe a listába már nem fért bele több travoltás táncélmény, muszáj megemlíteni, hogy pályafutása során a színész számos egyéb táncos filmmel és jelenettel örvendeztette meg a nézőket, például a Pomádéban, vagy már mackós testalkattal a Ponyvaregényben.

Vérnász - 1981
A listán szerepelő legtöbb filmre inkább igaz, a táncos film, mint a táncfilm kifejezés. Carlos Saura azonban igazi táncfilmeket készített, Saura a tánc nyelvén beszél, alkotásaiban alig van párbeszéd, de a táncosok minden mozdulata (vagy épp mozdulatlanná dermedése) egy egész regényt mesél el. A Vérnász egyszerre szól magáról Federico Garcia Lorca által megírt történetről, illetve arról, ahogy létrejön maga a táncprodukció. (Ezt a technikát többször láthatjuk nála, például a Carmenben is.)



Saurának ahhoz, hogy elmesélje a spanyol Rómeó és Júlia drámát nem kell andalúziai táj, nem kellenek kellékek, díszletek. Elég egy üres szoba fehér falakkal, néhány gitár, a flamenco ritmusa és egy sereg zseniális táncos, élükön Antonio Gades-szel, aki egyszerre képviseli a hideg profizmust és a féktelen szenvedélyt és Christina Hoyos-szal, aki a tavalyi Tavaszi Fesztiválon tökéletesen bizonyította számomra, hogy annak, hogy egy táncos milyen szuggesztív a színpadon, semmi köze nincs az életkorhoz, hiszen 62 évesen is lenyűgözte közönségét. Szinte hihetetlen, hogy nemrég bejelentette, hogy visszavonul.

Flashdance - 1983
Íme, a film, ami az azóta készült szinte összes létező táncos filmre hatással volt, de nemcsak táncfilmekre, hanem rengeteg más mozira, és videóklippre is. A mai napig sikk utánozni, a film főszereplőjének, Alex-nek (Jennifer Beals) borzas haját, fekete táncos dresszét, lábszárvédőjét és lezser, fél vállát szabadon hagyó szürke pulcsiját, ami egyébként nem egy stylist fejéből pattant ki, egyszerűen csak egy mosásban összement pólót akart ilyen módon megmenteni a színésznő.



És millió helyen idézték már a filmet záró vizsgajelenet is a képekkel, ahogy a lemez tűje, a bakelit barázdáira ereszkedik, ahogy Alex elsőre elrontja a táncot, ahogy a felvételi bizottság tagjai dobolnak a lábukkal az asztal alatt... És még sorolhatnánk.

Dirty Dancing - 1987
Egy másik alapmű, ha zenés-táncos filmről van szó. Ez a Flashdance által képviselt "az autodidakta/utcai táncos is bekerülhet a balettintézetbe" alapséma mellett a másik, azóta már tipikussá vált táncfilmes szüzsét hozza. Mégpedig azt, hogy a két ballábas dilettánsból is lehet profi táncos. Persze emellett komoly társadalmi kérdéseket is feszeget a mozi, úgy mint: a gazdagok néha szemetek és kihasználják a szegényeket, megtanulhatjuk, hogy a titokban elvégzett abortusznak rossz vége lehet, és főleg azt, hogy ne ítéljünk elsőre, mert nem minden macsó tánctanár gerinctelen nőcsábász. De, amiért akárhányszor végig tudtuk nézni kamaszkorunkban ezt a filmet, az a főszereplő lánynak, Baby-nek (Jennifer Grey) a felnőtté válása, szülei elleni lázadása és lassan bimbódzó szerelme a jóképű és talpig férfi Johnny (Patrick Swayse) iránt.



És persze a táncjelenetek is felejthetetlenek. A hónalj cirógatós-nevetős epizódról azt kell tudni, hogy a forgatókönyvben nem szerepelt, magyarán Jennifer Grey tényleg csikis volt. Annál a résznél pedig, ahol a vízben gyakorolja a két főszereplő az emelést, azért nincs közeli kép, mert az októberi hidegben mindkettejük szája elkékült.

Egy asszony illata - 1992
Al Pacino, akármilyen hihetetlen pályafutása alatt csak egyetlen egy Oscart nyert - bár volt hét jelölése -, és azt az egyet az Egy asszony illata főszereplőjének, a vak, nyugalmazott alezredesnek briliáns megformálásáért kapta. A kiállhatatlan modorú alezredest vaksága nem akadályozza meg abban, hogy piros jelzés mellett átmenjen egy soksávos úttesten, vagy autót vezessen, de tangózni is kiválóan tud. A parfümje illata alapján kiválasztott lánnyal lejtett tánc a film egyik csúcsjelenete.



Nem hiába, az alig háromperces jelenetben nagyon szépen nyomon követhető, ahogy a morcos, magába zárkózó férfi lelke kinyílik, magára talál, és ahogy az eleinte bátortalan nő, aki először azt hiszi, neki kell vigyáznia a vak öregemberre, belátja, hogy nagyon is jó kezekben van, és lassan belefeledkezik a táncba. Hogy garantált legyen a lúdbőrzés, mindehhez Carlos Gardel 1935-ben szerzett melódiája, a Por una cabeza szól.

Billy Elliot - 2000
A táncfilmek szinte kivétel nélkül egy csinos lány önmegvalósítási harcairól szólnak. Nekik is rendszerint számtalan akadályt kell leküzdeniük, hogy elérjék céljukat. Táncossá válni nem könnyű, hát még, ha valaki fiú létére dönt úgy, hogy balettezni akar! Ráadásul a bokszedzésekre szánt pénzt "herdálja" táncleckékre, közben pedig bányászsztrájkol a fater meg a bátyó!



Billy Elliotnak nem volt könnyű dolga, de megcsinálta! Mármint a Billy Elliot karakter is, hiszen Stephen Daldry (A felolvasót is ő rendezte) filmjének végén már mint felnőtt, daliás táncost látjuk a Hattyúk tavában. De maga a történet is, hiszen 2005 óta töretlen sikerrel megy a Broadwayn a Billy Elliot musical is. A film minőségéből ugyan nem von le semmit, de érdemes megjegyezni, hogy sokak szerint a Billly Elliot némileg meglovagolta azt a hatalmas sikert, amit a három évvel korábban készült, szintén férfi "táncosokról" szóló, szintén angol ipari kisvárosban játszódó Alul semmi című film elért. A Full Monty közel 257 millió dollár bevételt hozott, ezzel megdöntve a legtöbbet kaszáló angol filmek korábbi rekordját!

Moulin Rouge - 2001
Baz Luhrman minden filmjében szerepet kap a tánc –nem véletlen kérték fel idén az Oscar-gála musicalblokkjának megkoreografálására. A Kötelező táncok szintén az „amatőr profivá válik” sztorit meséli el, egyben egy rút kiskacsa történet is, amúgy meg a táncversenyek világának színes-szagos, leginkább groteszk képét adja. A Rómeó és Júliában is van egy emlékezetes báli jelenet a nőnek öltözött Mercutióval és legutóbbi filmjében, az inkább felejtős Ausztráliában is táncra perdül az ausztrál semmi és az éjszaka közepén a csillagos ég alatt Kidman és Jackman.



De a legprofibb táncjelenetek a Moulin Rouge-ban vannak és mind közül a leghatásosabb a Police Roxane című slágerének "áttangósított" változatára koreografált szenvedélyes, már-már vérre menő tangó.

Chicago - 2002
Most vagy az van, hogy a tangó nagyon hálás feladat a koreográfusok számára, vagy én vagyok rákattanva erre a táncra (valószínűleg mindkettő), de Rob Marshall Broadway musical-adaptációját is kifejezetten azért válogattam be a listába, mert egyik kedvenc filmes táncjelenetem a "börtön-tangó", amelyben hat nő meséli/táncolja el, hogy miért és hogyan ölte meg szerelmét.



A rendkívül hatásos és ötletes koreográfia egyetlen kacagtató pontja az orosz akcentussal, magyarul beszélő, ártatlanul elítélt nő, aki a film készítőjének szándéka szerint édes anyanyelvünkön szólal meg (a videóban 4:06 percnél), ennek ellenére én még nem találkoztam olyannal, aki értené minden szavát.