Peller Anna a Színház- és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakán végzett, majd egy szolnoki és békéscsabai kitérő után Larisch grófnő szerepével debütált a Budapesti Operettszínházban. Azóta mind operett-, mind musicalelőadásokat hatalmas sikerrel játszik a Nagymező utcában. Vele beszélgettünk.

Miért kezdtél el érdeklődni a színészi pálya iránt?

Arra emlékszem, hogy három éves voltam, a nagymamáméknál leültem egy kisszékre, éppen paradicsomot ettem, és mondtam anyuéknak, hogy én színésznő leszek. Akkor tudtam, hogy az akarok lenni, nem volt kérdés. Persze 8-9 éves korom körül, mint minden gyereket, engem is érdekeltek az állatok, de erősebb volt a tudat, hogy színésznő szeretnék lenni.

És mégis közgazdasági középiskolába jártál.

Igen, ez úgy alakult, hogy apukám mondta, rendben van, de legyen valami rendes szakmád is. Épp ezért a Hunfalvi János Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskola és Gimnáziumba jártam, kéttannyelvű német-angol külkereskedelmi vállalkozói ügyintéző szakra, el is végeztem, és szakmaival bővített felsőfokú nyelvvizsgám is lett németből. Ez egyfajta biztonságérzetet adott. Persze emellett ott is volt irodalmi szakkör, az ottani magyartanárnőm elvitt Kazinczy-versenyre, országos első helyezett lettem, és megkaptam a Szász Endre-különdíjat, egy grafikát. Közben persze énekeltem, volt zenekarom, Pilisvörösváron, egy mulattató zenekar, egyébként az esküvőnkön is ők fognak játszani most, és velük jártam fellépni, vokáloztam nekik és énekeltem a női szólót. Hotel Menthol, I will survive, meg mindent.

Kétszeresen is meggyűrűztek. Említetted, hogy esküvő, és most kaptad meg a Bársony Rózsi emlékgyűrűt is. Tudhatunk erről valamit?

A páromat a Juventus rádiónál ismertem meg, aminek a női állomáshangja vagyok, ő ott gyártásvezető. Az esküvőt nyárra tervezzük, reméljük, összejön, nem egyszerű a szervezés. Amikor megtudtam, hogy megkapom a Bársony Rózsi emlékgyűrűt, teljesen elájultam. Aznap szóltak, hogy öltözzek fel szépen, mert kapok valamit, de álmomban sem hitem volna, hogy én kapom meg.

Szolnok, Békéscsaba, Körúti színház, Operett, töretlen a karriered.

Így van, hál’ istennek, lekopogom. A jogosítványt le akarom tenni már középiskolás korom óta, és nincs rá időm. Vagy a szinkron stúdióban ülök, szerencsére mindig volt dolgom színházban, bár most épp nem próbálok, még egy hónapig. De a Karcsival (Peller Károly – szerk.) el kezdtük próbálni a Bagoly és a Cicababát, ez egy kétszereplős darab. Eddig még nem volt olyan, hogy otthon ülök és várom a munkát.

Említetted a Bagoly és a Cicababát. Ki rendezi, hogy jött az ötlet?

Ültünk Karcsival és egyszerre gondoltunk Szabó P. Szilveszterre, megszállt minket az ihlet. Érdekes, mert Szilveszter kifejezetten örült neki, és mutatta a laptopján, már bele van írva az egész szövegkönyv, tele instrukciókkal, ezen gondolkozik otthon, anélkül, hogy velünk próbálna. Ő is nagyon várja ezt. Nekem a kedvenc filmem, Barbra Streisanddal a főszerepben, legalább tizenötször láttam, a Karcsinak meg szintén a szíve csücske. Fontos darab, mert kétrétegű, nemcsak kacagtató, hanem mind a két szereplőnek meg van a maga drámája. Semmi nem sikerül az életükben, de ez a két ember egymásra talál a darabban. Igazán mély emberi dolgokról van benne szó.


Mikor és hol lesz majd látható?

Most folynak a tárgyalások. A Thália Stúdiójába szeretnénk bevinni, és ha minden igaz, akkor most nyár előtt, május vége, június elején meg lesz a bemutató.

Folyamatosan dolgozol, szinkron, színház, forgatás, hogy bírod?

Nem tudom. Imádom a pörgést. Megőrlök, ha nincs semmi. Igazából akkor meghalok. Volt már olyan nap, hogy délelőtt nem kellett sehová sem rohanni, és teljesen kikészültem, alig vártam, hogy délután 2 legyen, és oda kelljen érnem a szinkronba. Nem tudok nyugton maradni. Én ilyen típusú ember vagyok. Szerintem van ilyen.

Hogy tudsz mégis kikapcsolódni, ha van egy kis időd?

Olvasni nagyon szeretek. Ciki, nem ciki, mindenem Müller Péter, akkor tudok kikapcsolni, ha őt olvasom. Meg az ezoterikus könyveket szeretem. Nagyon foglalkoztat engem ez a téma. Volt egy időszakom, tizenhárom, tizennégy éves lehettem akkor, éjjelenként folyamatosan arra ébredtem, hogy áll valaki az ágyam mellett, egy fekete alak, nem láttam, hogy mi, de tudtam, hogy férfi, és rám hajolt. Tudom, mert akkor már ébren voltam, és kb. másfél hétig minden este üvöltve rohantam ki a szobából. Akkoriban persze azzal magyarázták, hogy túl sok teát ittam, biztos a koffein miatt van, pedig nem. Ez egy óriási élmény volt nekem, és hiszem, hogy van valami másik dimenzió. Kedvencem Müller Péter Jóskönyve, alapmű, elképesztő, ha valamilyen kérdésed van, fölteheted a könyvnek. Pénzérmékkel magadnak kidobod a választ, odalapozol és egyszerűen elájulsz. Szeretnék részt venni egyszer egy szellemidézésen, de félek tőle, hogy valami rosszat bevonz. Egyébként a testvéremnek is volt ilyen élménye.

Testvéred, Peller Mariann szintén ismert. Van köztetek bármiféle rivalizálás?

Ria most celeb. Ezzel szoktuk ugratni. Nálam egy picit zárkózottabb volt, ő is kipróbálta a színészkedést, de műsorvezető akart lenni az RTL klubnál. Most egy hete pedig tényleg ő vezette a Reggelit. Nagyon büszke vagyok rá, mindent elér az életben, amit akar. Soha nem volt köztünk rivalizálás. Még pasi miatt sem. Sőt, átadjuk egymásnak a munkát, mert hasonló a hangunk, mikor nem értem rá, hívtam a gyártásvezetőt, hogy próbálják ki őt. Köztünk valami különleges kapocs van, mintha ő lenne a másik felem. Az ember létre tudja hozni azt, amit nagyon akar. A gondolat, teremtő ereje tényleg igaz. Az ember mindent el tud érni. Nem tagadom, engem is vonz a tévé, a népszerűség és szeretem, ha szeretnek. Valószínű azért, mert engem az általános iskolában az osztálytársaim vertek, mert kövér kisgyerek voltam. Mindig arról ábrándoztam, hogy engem szeressenek. És én is nagyon tudom szeretni az embereket. Vannak napok, amikor mindenkit megölelnék. Szeretek anyáskodni, gondoskodni, elbeszélgetni a portással, mert érdekel, hogy milyen ember.

Az Operettben öt szerepet játszol. Melyik a legkedvesebb?

Mindig az, amiben játszom. Nagyon szeretem a Csókos asszonyt, mert az igazi színházszagú darab, és a prózai értéke is kimagasló. Ezért kaptam az emlékgyűrűt, muszáj kiemelnem. De ugyanúgy imádom a musicaleket, csak az egy másik stílus, abban a zene sokkal fontosabb. Hatalmas igényem van a szabadságra, sokfélét játszani, szerencsére ebben KERO® (Kerényi Miklós Gábor) nem korlátoz.

Van szerepálmod?

Van, és most pont aktuális. Lesz itt a Rebeka, állítólag jövőre, és most nem a vicceset szeretném eljátszani, hanem a démoni nőt (a házvezetőnőt, aki a ház előző asszonyába „szerelmes”, és nem hajlandó elfogadni az új jövevényt), ha lesz rá meghallgatás, mindenképpen elmegyek.

Mik a konkrét tervek a közeljövőre nézve?

A Bagoly és a Cicababa, meg a Peller-estek. Lesz egy március 7-én a Patakyban, és május 27-én Karcsi születésnapján, úgy mint tavaly, készülünk mindenféle őrültséggel, mert van rá igény, szerencsére. Külföld is vonz, főleg német nyelvterületen, milyen ott a színház, megmérettetni magamat, kimenni meghallgatásra, egy jó szerepre, tervbe van véve. De nem adnám fel az Operettszínházat. Megbecsülnek, és nagyon jól érzem itt magam. A skatulyától egy picit félek, mert érzem, hogy nagyon erős a drámai vénám is, amit szeretnék kamatoztatni, valamint jó komikus is csak az lehet, akinek erős a drámai oldala is, és ki tudja magát figurázni. Mindezt halál komolyan, hiszen csak akkor röhög a néző – így mondják a nagyok. Olyan jó lenne, ha megengednék, hogy egy picit drámázzak is, vágynék rá, úgy is mondhatnám, ki vagyok éhezve, mint könnyű leves után egy nehéz pörköltre.