A nők genetikailag nem érthetik meg a férfiak vonzódását a futballhoz. Mert maga a vonzalom is genetikai. Márpedig a férfiakat nők szülik – ezért sem árt tisztában lenniük néhány dologgal. Lelki támogatás mellett történelmi kitekintést nyújtunk a kétségbeesett háziasszonyoknak.

A háborútól a testedzésig

A háborúknak a nacionalizmus születése előtt nem volt nemzeti színezetük. A történelemkönyvekbe úgy szűrődik le a történelem, mint dinasztiák, vallások harca, harc területért, tengerpartért, városért. A másik valóság, a könyvek alatti nem más, mint hogy férfiak öldöstek ismeretlen férfiakat parancsra, és ami ott tartotta őket a mezőn, az lehetett hűség, ígéret, hit – lehetett az is, hogy minél előbb hazamehessenek. Anélkül, hogy becsületükön, bátorságukon folt esne. A becsület és bátorság pedig, mint tudjuk az állatvilágból, komoly funkcióval bíró intézmény: célja a legmegfelelőbb nőstény kegyeinek elnyerése. A lovagkori várjátékok említésével ez a párhuzam érthetőbb – de a háborús idők fegyveres konfliktusai mögött is ott állt a konyha, ahova minél előbb haza akartak menni a harcolók. A polgárosodás egy adott szintjén megjelentek a testedző egyletek, lényegében azért, hogy a városi férfiak is vihessenek haza átizzadt ruhákat és apróbb sérüléseket, bizonyítandó rátermettségüket. A 19. század második harmadában űzött sportok némelyike, a vívás, a lovaglás még a nevükben is őrzik a háborús idők hagyományát, de a többi, a torna, az atlétika, az úszás is versengő sportok, ahol szurkolni személyeknek lehetett, a társadalom nem kereste magát és nem is nagyon ismerhetett magára a legsikeresebb sportolókban.

Horrormeccsek a középkorban

Ehhez a brit szigeteken született és a polgárosodás idejére kellőképpen civilizálódott sportnak, a futballnak kellett Európába jönnie. A sportág gyökerei nagyon mélyre vezetnek: voltak olyan esetek, amikor két, valamilyen kérdésben szemben álló falu azzal döntötte el a vitás kérdést, hogy a válogatott férfiak egymástól kilométerekre elhelyezett kapuk között püföltek valami labdának kinevezett dolgot, a szabályok egyszerűek voltak, a sérülések horrorisztikusak és természetesek – éppen az ilyen példák mutatják a mai futball és a háborúk közti egyenes ági leszármazást. A futball előnye a többivel szemben éppen ez volt: tömegsport, nulla eszköztárral, világos (ill. a 19. sz. végére világosan beállott) szabályokkal, sok szereplővel, amely közösségként működik a játéktéren, így egyfajta szűrőn keresztül egy társadalom makettjeként is felfogható. A futballklubok alapításához eleve vélelmezni kell egy megszólítható, társadalmi helyzet, lokalitás, vallás stb. által körvonalazható közösséget, amely magára ismerhet a pályára küldött csapatban. A futball identitásképző hatásáról remek írások születtek, Hadas Miklós és Karády Viktor közös tanulmánya és Hadas A modern férfi születése című könyve feltétlenül ajánlható.


A férfi: egy folyamat terméke

A nők mellett élő férfi egy evolúciós, azon belül pedig (és ez jó hír) civilizációs folyamat terméke. Hogy nem végterméke, arról a nők mint anya gondoskodnak – ez felelősségük is. Az anya nem teremtője a gyermekének, nem vallásalapító, nem tőle kezdődik a történelem. A szocializálódó fiú nem véletlenül kezd el kisautóval játszani másfél éves korában, a lányok sem véletlenül babáznak. Az iskoláskorba lépő fiúk gyakran fociznak testnevelés órán – hosszútávon nincs jó hatása, hogy nem tud a többiekhez hasonló lélekkel részt venni a játékban, ha otthon azt hallja, hogy aki focizik, az buta. Vagy bűntudata lesz otthon, vagy elkülönül a többiektől. A fiúk a futball mikroközegében serdülőkorban, a pályán és a lelátón is kipróbálhatják a társadalmi létet. A társadalmi lét persze nem föltétlenül diadalmenet és nem csak pozitív dolgok tapadnak hozzá. A lelátókon esetlegesen hallható, látható anomáliák (melyekről a médiából értesülünk – onnan, ahonnan, mivel nem érdekes, sose hallani rendzavarás nélkül lezajlott meccsről) kezeléséhez, megértetéséhez már apa kell, de valószínűleg sokkal több múlik a párján.

Siker, kudarc, egészség

Ez nem azt jelenti, hogy minden fiúnak futballakadémiára kell kerülnie. De ha vonzódást érez iránta, az nem véletlen. És addig is mozog, serdülőkorában mentesül több káros szenvedélytől, testközelből él át sikereket és kudarcokat – ha lemorzsolódik, az se véletlen, de a futball iránti szeretetét vélhetően megőrzi mint szurkoló. A legkritikusabb években, amikor minden kamasz keresi a helyét, a futball hagyományával nem feleselő családban élők készen kapnak egy közösséget. Amit még az anyák fel szoktak hozni a futball ellen, az az a butaság, hogy „a pályán halnak meg”. Nyilván erre azt a másik butaságot lehetne válaszolni, hogy akkor jogosítványt se kapjon a gyerek – de a valóság tényleg az, hogy leginkább a felsőbb osztályokban fordulnak elő ilyen esetek, amire a média azonnal rácsap, és nem valószínű, hogy a futballista huszonévesek nagyobb arányban halnak természetes halált, mint a nem futballisták. Csak azok nem szerepelnek a tévében.

A csatából mindig haza

Ismerve a sport újabb időkbeli helyzetét, a vonzódás legáltalánosabb kifejeződése úgyse több, mint hogy a férj szombat délutánra-estére einstandolni akarja a tévét, idegesíti, ha nem ér haza a sípszóra a bevásárlásból vagy ha tüntetően, kétszer negyvenöt percben zörögnek mögötte. Ez nem megcsalás vagy a feleség időleges polcra helyezése, hanem egy ösztönnek az új világba való, igazán ártalmatlan leképeződése. Az a „minden héten háború” megállapítás ijeszti meg a női oldalt, amibe ha belegondolnak, éppen nyugtató hatása volna: párjuk pont azért nem megy háborúba, pont azért nem kell aggódni az életéért, mert ez az ősi vágya a huszonegyedik századra kellőképpen elcsökevényesedett ahhoz, hogy kielégítse két sör és egy tévé társaságában.