Az embernek a bajban nem részvétre van szüksége. Hanem még több bajra. A valóságban három farkas áll az egyetlen kismalac ajtajában. Az élet ugyanis kemény, nem csak mondják – tehát sokkal jobb érzés legyőzni.
Tehát. Képzeljünk csak el egy, a mesében ismertnél sokkal-sokkal esélytelenebb és életszagúbb küzdelmet. Már csak azért is, mert a valóságban nem három kismalachoz szokott bekopogtatni egyetlen farkas, hanem három farkas áll az egyetlen kismalac ajtajában. Az élet kicsit keményebb. Képzeljük tehát el ezt, és gondolkodjunk a kismalac fejével: mit tegyen, ha tökéletesen tudja, hogy a háromból min. egy farkas be fog tudni jönni a házba? És nem egy ijedős-kapkodós-reményvesztett-ostoba kismalacról beszélünk. Hanem egy okosról, akit a Ráció vezet, egy fensőbb logika szerint jár el, és ebben a reménytelen (x3) helyzetben akarja megmenteni a bőrét. Tehát: tudja, hogy min. egy farkas bejön. Mit tesz?
Egyszerűen nem tehet mást, mint hogy magától beengedi mindhármat. A Ráció itt nem a gyorsabb/kíméletesebb halál eszköze. Hanem azon felismerésé, hogy ha három farkas áll vele szemben, akkor háromtagú ellenség között oszlik meg az addigi 100%. És neki már csak 34%-ot kell hozni, három körben. Azaz saját esélytelenségi hányadosa kétharmaddal csökkent – bár háromkörös lett. Na és? Ha egy farkast legyűrt volna (vajon le?), jött volna a másik kettő külön-külön, akkor is körökre osztott háborúról beszélünk. És ne feledjük: ha egyszerre egy farkassal néz szembe, akkor annál a farkasnál 100%-nyi esély van. Nem mondhatok mást, testvéreim, mondom rózsafüzérrel tördelt tenyerekkel: engedjétek be életetek farkasait, mert bizony mondom: innen szép nyerni.
Az egyik baj hozza a másikat. A másik a harmadikat. Engedjük tehát, hogy legyen forradalom, ha már tavasz, eszkalálódjon a lelki háború, mert a nagyobb háború, bár nagyobb fájdalom: nagyobb tisztítókúra is egyben. Rendezzük rendezésre váró dolgainkat; ha elveszítünk valamit, nyomban vegyük előre, csapjuk hozzá azokat, amelyekről érezzük, hogy romlani kezdtek. Húzzuk magunkra őket. Ha egy baj ellen is esélytelenek vagyunk: jöjjön a többi! Hiszen akkor fajlagos esélytelenségünk minden új, megoldhatatlan probléma csatlakozásával csökken! Ezt észrevenni egyébként maga az életszeretetet.
Amúgy tavasz van, a tavasz és a füttyszó sokszor szerepel egy mondatban, de a méltó tavasznak tényleg előfeltétele a Böjt. Ha úgy intézzük, hogy mindenkit elveszítsünk, akit csak lehet, a gyászmunka, a borzalmas arckifejezés a tükörben és a mindenféle testi jók, amelyek ezzel járnak, a kádbeli szórakozás (lásd: figyelni órákon át a gyomorgörcs hullámveréseit), igen, ezek mind-mind a tisztulásról szóljanak. Minden, bénult fájdalom alatt eltöltött óra egy boldog óra biankószelvénye, amit máris félretettek neked. És ne félj a jövőért dolgozni a fájdalommal: igen, jöjjön a baj, aztán a bajban derüljön ki, hogy ki az igazi barát (felkészülési meccsen a centerpálya mögött nagyon könnyű ám barátkozni, testvéreim: az igazi barát a tétmeccsen barát), és ez idézze elő a második bajt. A második baj hozza csak nyugodtan a harmadikat. Te gondolj a jövőre, és arra, milyen jóízűen fogsz tudni fütyülni, ha elvégezted a kötelező munkát.
A három farkas pedig legyen a végén három idióta, öngyilkos balek, akik nem tudták, hogy gyöngítik egymást, és erősítenek téged - azt pláne nem, hogy akkor vetődnek a házhoz, amikor te rájöttél, hogy pont rájuk volt szükséged. Mert túl jól elvoltál a házban, elhíztál, elkényelmesedtél. Hát akkor tessék.
