Valószínűsíthető, hogy a közeli metróépítés volt az okozója a kölni levéltár összeomlásának. A város és egész Németország emészti a dolgot.

Felbecsülhetetlen iratok és emlékek ragadtak a romok alatt március 3-án Kölnben. Még csak becsülgetik a szakértők, de a város múltjának nagy része mindenképpen a romok alatt maradt. És ez még nem minden: a kölni levéltárban számtalan, az egész Németország történelmével kapcsolatos, pótolhatatlan dokumentum is megsemmisülhetett.

Az összeomlásnak (amelynek következtében két szomszédos épület is a saját anyagával vált egyenlővé) két halálos áldozata volt „mindössze” – ami annak köszönhető, hogy a közelben dolgozó munkások egy ijesztő morajlást hallva azonnal kiparancsolták az archívum dolgozóit.

Több évszázados oklevelek, testamentumok, pápai, illetve császári rendeletek, történelmi könyvek, filmek, levelek válhattak a katasztrófa martalékává, bár halvány remény van arra, hogy egy részük a romok eltakarítása után még részben megmenthető, illetve restaurálható. Általános vélekedés szerint a több mint ezeréves város – és jelentős részben az ország „emlékezete” – veszett oda.

Az archívum legrégebbi dokumentuma 922-ből származott, s a levéltárban olyan történelmi nagyságok feljegyzéseit is őrizték, mint Napóleon vagy a háború utáni első kancellár, Konrad Adenauer, de nyoma veszett Karl Marx, Friedrich Engels, Hegel vagy éppen Heinrich Böll korabeli feljegyzéseinek is. S mindez csak töredéke azoknak az eltűnt iratoknak, illetve feljegyzéseknek, amelyek az elmúlt évszázadok illetve évtizedek hírességeitől származtak. A levéltári anyagok értékét jól jelzi, hogy azok 400 millió euróra voltak biztosítva.